Pandémiás tervvel és beoltott alkalmazottakkal készülnek a delta támadására a dunaszerdahelyi kórházban
Ahogy arról már portálunkon többször is írtunk, nálunk is elkezdődött a koronavírus-járvány harmadik hulláma, a delta variáns egyre nagyobb teret hódít. Szerencsére egyelőre még nem növekszik ugrásszerűen az új fertőzöttek száma, de a reprodukciós ráta már hosszabb ideje 1 körül alakul. Az egészségügyi minisztérium masszív nyomással igyekszik rávenni az embereket, hogy oltassák be magukat, mert ezen a téren bizony ebül állunk. Nagyon messze vagyunk még a minimálisan kívánatos 60 százalékos oltottságtól is, a legidősebb és legsérülékenyebb generációk tagjai közül még 500 ezren nem kaptak védőoltást.

Mindezek tudatában nem kis aggodalommal tekintünk az ősz elé. Senki sem szeretné, ha megismétlődne a tavalyi forgatókönyv.
Bennünk van az a jogos félelem is, vajon az egészségügyi ellátórendszer elbírna-e még egyszer akkora nyomást, mint aminek tavaly a járvány téli-tavaszi csúcsán hónapokig ki volt téve? Vajon készülnek-e kórházak a forró őszre?
Ennek jártunk utána a dunaszerdahelyi kórházban, ahol február és március fordulóján volt a legsúlyosabb helyzet.
Bock Sylvia, az egészségügyi intézmény igazgatója szerint nem ültek összetett kézzel akkor sem, amikor tavasszal a járvány visszavonulót fújt. Igyekeztek felkészülni a vírus újabb támadására. Ennek első és egyik legfontosabb alapköve, hogy a kórház dolgozóinak 85 százaléka már megkapta a védőoltást.
„Ugyanígy be tudjuk indítani az ún. triázst is, a betegek bejáratnál való szűrését. Szükség esetén 60 ágyat tudunk biztosítani a koronavírusos betegek számára, bár nagyon reméljük, hogy járásunk magas átoltottságának köszönhetően az év eleji áldatlan helyzet már nem ismétlődik meg” – tájékoztat.
A kórházban nemcsak a covidbetegekről gondoskodnak, hanem PCR- és antigéntesztelést is végeznek, valamint oltanak is a koronavírus ellen. Mindezt logisztikailag megoldani nem gyermekjáték, hiszen ezekre a plusz tevékenységekre nem vettek fel új munkaerőt, hanem az egyes osztályokról biztosítják a munkatársakat.
„Jelenleg viszont az a legfontosabb számunkra, hogy kórházunk dolgozói, amennyire csak lehet, tudjanak pihenni, relaxálni, szabadságra menni, mert nagyon kimerítette őket, testileg és lelkileg is, az elmúlt időszak. Annál is inkább, mert nem tudjuk, mit hoz az ősz, mi lesz szeptember végén” – teszi hozzá az igazgató.
Ha súlyosbodna a járványhelyzet, akkor elsősorban intenzív orvosokra és nővérekre lenne szükség, akiket nem lehet egyik napról a másikra kiképezni. Ők azok, akik a lélegeztetőgépre szoruló betegek ellátásában egyszerűen nélkülözhetetlenek.
„Megtapasztaltuk már a második hullám idején, hogy a más osztályról átvezényelt orvosok és nővérek is belgyógyász, illetve intenzív specialista felügyelete mellett kellett, hogy dolgozzanak, ők irányították a betegellátást, illetve írták elő a terápiát.”
Beszél arról is, hogy bizony a téli-kora tavaszi legkeményebb hónapokban egy-egy szolgálatban 4-5 beteg is meghalt a covid osztályokon, és a halottak átlagos havi száma 50-ről a duplájára emelkedett. Ez pedig leginkább a nővéreket viselte meg, akik lényegében nonstop a betegek mellett voltak. Legjobban az bántotta őket, hogy hiába akartak, nem tudtak segíteni mindenkinek. Az átélt traumákat próbálták magukból kibeszélni, pszichológus irányítása mellett.
„Arról nincs statisztikánk, hányan haltak meg hetekkel-hónapokkal a covidból való kilábalás után, annak súlyos szövődményében. Azt viszont az orvoskollégáktól tudom, hogy a vártnál jóval kevesebben jelentkeznek újra súlyos panaszokkal, kevés olyan kórházi betegünk van, aki post covid miatt kerül vissza. Lehet, hogy szakorvosoknál vagy a körzeti orvosnál keresik a teljes gyógyulást. Tüdőszakorvosunk sajnos nincs, pedig nagy szükségünk volna rá. Egyrészt kevés van belőlük és a képzésük is körülményes” – zárja a beszélgetést Bock Sylvia.