Ötven éve Isten és a hívek szolgálatában
„Nem a siker, hanem a hűséges szeretet a legfontosabb az életben” – így foglalható össze legjobban Baráth Bertalan életének és hitének alapgondolata. A verbita atyát 1975. június 8-án szentelték pappá a pozsonyi Szent Márton-dómban. 1990-ben került a Losonci járásbeli Videfalvára, ahol immár 35 éve készíti fel a fiatalokat a papi és missziós hivatásra.
Aranymiséjét pünkösd vasárnapján tartották magyar nyelven Csákányházán, az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére fölszentelt templomban. Itt köszöntötték őt paptársai és a hívek. Sipos György, fülekpüspöki plébános beszédében kiemelte, ez az ünnep nem csupán egy szám, mögötte ott van egy egész papi élet. Hűség, kitartás, Istenbe vetett bizalom, csendes szolgálat, sok-sok ima, öröm és alázat.
aki Mécs László papköltő sorait idézte Berci atya életútja kapcsán. „Csak annyit tudtam, Valaki szeret. / Valaki nagyobb minden boldogságnál, / minden csendnél és minden szerelemnél, / nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél. / Tudtam, szeret. És ennyi az egész.”
Az aranymisén közösen kérték az Istent, hogy küldjön új magyar papokat és szerzeteseket az egyháznak, a népnek, hogy mindig legyenek, akik vezetik, tanítják és szeretettel szolgálják a magyarságot.
Baráth Bertalan verbita atya 1951-ben született az Aranyosmaróttól 14 kilométerre fekvő kis faluban, Barslédecen. Papi szolgálatát a kommunista diktatúra idején kezdte, amikor az egyház és a szerzetesrendek működését szigorúan ellenőrizte az államhatalom.
– A pappá válás gondolata a gimnázium utolsó évében fogalmazódott meg bennem annak ellenére, hogy semmiféle hivatás, gondozás vagy ifjúsági program nem létezett akkoriban. Az Isteni Ige Társaságával (verbiták) a teológiai tanulmányaim alatt ismerkedtem meg és titokban csatlakoztam a közösséghez. Mivel a rend működését nem engedélyezték, munkám mellett titokban találkoztam a novícius mesterrel, így készültem a szerzetesi életre – emlékezett vissza Berci atya.
Első szolgálati helye a pozsonyi virágvölgyi plébánia volt, ahol káplánként szolgált két évig, majd – részben büntetésből – vidékre helyezték. Nem tartották megbízhatónak, fő bűne az egyetemistákkal és középiskolásokkal, illetve az ún. földalatti egyház tagjaival való kapcsolat volt. 1977-től Újbars plébánosa volt öt éven keresztül, majd Vágtornócon és Sókszelőcén, 1985 és 1990 között Zselízen szolgált. 1990-ben került Videfalvára, és mint mondta, amíg Isten akarja, itt fog szolgálni. Isten éltesse jó egészségben még nagyon sokáig Berci atyát!
