Csákányháza

A község a Karancsvidék vulkanikus eredetű dombvidékén fekszik, a Karancs-hegy északi oldalán, Fülektől 9 km-re délre, Salgótarjántól 16 km-re északra, a Csákányházi-patak mentén. Teljesen egybeépült a tőle 1 km-re északkeletre fekvő Ragyolccal. Mellékút köti össze Ragyolccal és Rátkapusztával (6 km). Határának több mint felét erdő borítja. Délkeletről Sátorosbánya, északkeletről Ragyolc, északról Rátkapuszta, nyugatról Fülekpilis, délről pedig Karancsberény. Déli határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1913 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig a (változó területű) Losonci járáshoz (1951-1960 között a kis időre helyreállított Füleki járáshoz). 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). Területe (12,43 km²) 1955-ben alakult ki, amikor Rátkapusztát önálló községgé szervezték és ezzel Csákányháza határának 38,2 %-át elcsatolták (7,67 km²).

1910-ben 786, 1921-ben 816, 1938-ban pedig 1323, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 21,9 %, 1930-ban 20,9 %. Az 1920-as években, majd 1945 után a Csákányházához tartozó Rátkapusztára szlovák kolonisták települtek, a kolónia 1955-ben önálló községgé alakult. A lakosság túlnyomó többsége (78,4 %) magyar nemzetiségű és bár több mint fele a roma etnikumhoz tartozik (57,7 %) a roma nemzetiségűek aránya csak 3,1 %. 1991-2011 között a község lakosságával egyötödével gyarapodott (927 főről 1111-re). A szlovák nemzetiségűek aránya 8,8 %. A túlnyomó többség (85,1 %) római katolikus vallású.

A település a 13. - 14. században keletkezett. Az első írásos említése 1276-ból származik. 1439-ben "Chakanhaza" alakban említik először. Több nemesi család birtoka volt. 1554 és 1594 között török hódoltsági terület volt, a szécsényi szandzsákhoz tartozott. A 17. században a harcok következtében elpusztult és a 18. század elején nemesi községként települt újra. Később adózó falu több birtokossal. 1828-ban 49 házában 481 lakosa élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1891-ben lakosságának fele a kolerának esett áldozatul. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. Az 1930-as évekig határában szénbányászat folyt. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1920-as években határában szlovák kolóniaként létrejött Rátkapuszta 1955-ben önálló községgé alakult.

A községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma barokk stílusban épült a 19. század második felében. A paleontológiai leleteiről híres Csákányházi-szelvény 1990 óta élvez védelmet.