2026. június 8., 18:11

Országos Népművészeti Fesztivál - Közös gyökerek és jövőbe vetett hit

A 60. Országos Népművészeti Fesztivál zárónapja is számos programmal hívogatta a látogatókat.

ONF
Galéria
+1 kép a galériában
Fotó: Kaszmán-Saróka Liliána

Korpás Éva és zenekara Sárirom címmel adott családi koncertet, s felléptek a Csemadok mellett működő együttesek, csoportok is. Add tovább című produkciójukat Kristóf Répássy Ivett és Kristóf Bálint rendezte.

Ezúttal is Zselízen vendégeskedett a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, amely Kalotaszeg – Élő táncarchívum című előadását hozta el. Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére, a nagyszerű tudós munkássága előtt tisztelegve indította el néhány évvel ezelőtt Élő Martin Archívum sorozatát.

Vasárnap este levetítették a Békési Miksa forgatókönyvéből készült Magyar menyegző című filmet, ami két budapesti fiatalember, András és Péter történetét követi nyomon, akik a hetvenes évek végén Budapestről Erdélybe utaznak, hogy részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán. Az érdeklődők figyelemmel kísérhették, amint az erdélyi, kalotaszegi faluban életre szóló kalandba keverednek…

A fesztivál zárónapjának fontos pillanata volt a búzaszentelés.

A búzaszentelés nem csupán egy régi szokás felelevenítése. Ez a jövőnkbe vetett hit, a szülőföldünk és a mindennapi kenyerünk iránti hála kifejezése. Itt, a zselízi nagyszínpadon most összekapcsolódik az ég és a föld, a hagyomány és a mindennapi élet. Kérjük az áldást a felvidéki rögökre, a dolgos gazdák kezére és mindannyiunk életére”

– hangzott el a Szlovákiai Agrárkamara, a Gazda Polgári Társulás és a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége közös szervezésében megvalósított ünnepségen. A Magyarok Kenyere program 2010-ben indult útjára, ma pedig – egyfajta karitatív összefogásként – átszövi a Kárpát-medencét, s úgy tartja össze a világ magyarságát, ahogy a kovász a lisztet, mindennapi kenyerünkként. A gazdák a program indulása óta – minden nehézség és kihívás ellenére – terményfelajánlással segítik a rászolókat: gazdaságok, fuvarozók, malmok szoros együttműködésében teremtik meg hosszú évek óta minden évben a nehéz sorsú honfitársaik „mindennapi kenyerét”.

Amint azt a Szlovákiai Agrárkamara elnöke, Patasi Ilona elmondta, nyolc évvel ezelőtt csatlakoztak a Magyarok Kenyere programhoz.

Mai ünnepünk egyik meghatározó pillanata a Palík László búzaföldjéről származó búzakévék megáldása. Ezek a búzakévék nem csupán a termést jelképezik, hanem mindazokat a gazdákat, akik fáradhatatlan munkájukkal biztosítják mindennapi kenyerünket, és akiknek kitartása, elkötelezettsége közösségünk megmaradásának egyik legfontosabb záloga”

– fogalmazta meg beszédében Patasi Ilona, majd a búzaszentelés hagyományáról is szót ejtett:

Évszázadokra nyúlik vissza. Őseink Szent Márk napjához kapcsolódóan körmenetekben kérték Isten áldását a vetésekre, a földekre és a termésre. A lelkipásztorok imádkoztak a bőséges aratásért és a természeti csapások elkerüléséért. Ez a szép hagyomány ma is emlékeztet bennünket arra, hogy az emberi munka, a hit és a természettel való harmonikus együttélés elválaszthatatlan egymástól.”

Mint mondta, a mögöttünk álló esztendő számos kihívást tartogatott a mezőgazdaság számára, hiszen az Ukrajnából érkező olcsó gabona jelentős nyomást gyakorolt a piacra, ezért sok termelő még ma is raktárakban tárolja a betakarított termést:

Mindezen nehézségek ellenére gazdáink tanúbizonyságot tettek nagylelkűségükről és felelősségvállalásukról. Az elmúlt évben 120 adományozó összesen 33,5 tonna búzát ajánlott fel, ebből 20 tonnát a dunaszerdahelyi régióból. A gazdák a lisztet 240 iskolának, óvodának, szociális és egyházi intézménynek, valamint rászoruló családoknak adományozták.”

Patasi Ilona beszéde végén őszinte köszönetét fejezte ki valamennyi gazdának, támogatónak, szervezőnek és közvetítőnek, akik munkájukkal, elkötelezettségükkel és erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak e nemes ügy sikeréhez:

Bízom benne, hogy az idei évben is töretlen marad az adakozás nemes hagyománya, amely évről évre bizonyítja közösségünk összetartó erejét és felelősségvállalását, ugyanakkor aggodalommal figyeljük a hosszan tartó szárazság kedvezőtlen hatásait, amelyek komoly kihívások elé állítják a mezőgazdaságot. Sok gazdálkodó számára a termés mennyisége és minősége, ezáltal a gazdaságok jövője és versenyképessége is bizonytalanná válhat. Éppen ezért különösen fontos, hogy megbecsüljük gazdáink kitartó munkáját, és lehetőségeink szerint támogassuk őket abban a szolgálatban, amely egész társadalmunk biztonságos élelmiszerellátását biztosítja.”

A város polgármestere, Juhász András beszédében felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt ezen a helyen keresték és találták meg a lehetőségét annak, hogyan éleszthetik újjá a parkot, hogyan újíthatják meg az Esterházy-kastélyt, s hogyan teremthetnek olyan teret, ahol a történelem, a kultúra, a hagyományok és az emberi találkozások otthonra lelnek:

Az Országos Népművészeti Fesztivált tíz évvel ezelőtt hoztuk vissza Zselízre, ahová mindig is tartozott. Múltunk emlékei és jövőnk álmai ezen a hétvégén is találkoztak. Láttuk a múltat és a jelent együtt táncolni. Köszönjük ezt a szép programokkal teli hétvégét a néptáncosoknak, koreográfusoknak, rendezőknek, zenészeknek. Az ember nem attól gazdag, amit birtokol, hanem attól, amit meg tud osztani másokkal. Szívből köszönöm mindazoknak, akik az elmúlt hatvan évben életben tartották ezt a fesztivált, és megosztották velünk tehetségüket, hagyományaikat és szívük örömét. Köszönöm Juhász Eszter fesztiváligazgató asszonynak, Kiss Beátának, a Csemadok országos elnökének, a szervezőknek, a fellépőknek, az önkénteseknek, az elődeinknek és mindazoknak, akik hittek abban, hogy ennek a rendezvénynek helye van Zselíz kulturális életében. A park kulcsát a fesztivál hagyományaihoz híven most visszaveszem, hogy jövőre ismét átadhassam a kincsősöknek, akik dalban, táncban és közösségben őrzik tovább elődeink örökségét Zselízen.”

A jubileumi, 60. Országos Népművészeti Fesztivál zárónapja is hűen mutatta meg, hogy a kulturális örökségünk ápolása, valamint a búzaszentelés nemes hagyománya mind ugyanabból a tiszta forrásból táplálkozik. A felvidéki gazdák példamutató, nehézségeken átívelő összefogása és önzetlen adományozása pedig egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a közösség összetartó ereje és a szülőföld iránti kötelezettségvállalás ma is szilárd alapot biztosít a jövőnk számára.

ONF
Galéria
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék