Örömteli kettős jubileum a komáromi Marianumban - KÉPEKKEL
Érseki áldással és a Himnusz közös eléneklésével zárult szeptember 11-én a komáromi Szent András-bazilikában megtartott ünnepség, amelyre a Marianum Egyházi Gimnázium megalakulásának 20., valamint az óvodával és alapiskolával is rendelkező Marianum Egyházi Iskolaközpont létrehozásának 15. évfordulója alkalmából került sor. A jubileumi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek celebrálta, s a házigazdákon kívül Ján Polák atya, az illetékes Érseki Iskolaügyi Hivatal új vezetője is szólt a jelenlevőkhöz.
Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke köszöntőjében a pedagógusi hivatásban rejlő kihívásokról és az egymás iránti szeretet jelentőségéről is beszélt, valamint háláját fejezte ki a 70. életjubileumát idén ünneplő Magyar Károly atyának, a Marianum alapító esperesének a korábban nyújtott segítségéért.
„Legyen ez az a fészek, ahonnan majd új papok, szerzetesek és kedvesnővérek is kinőnek!“ A hálaadáson kívül azt a kérést is megfogalmazta, hogy a közeljövőben megteremtődjenek az anyagi feltételek a marianumi történelmi épület felújításának folytatásához, hogy „az ismét az eredeti szépségében ragyoghasson“.
Bemutatta Ján Polák atyát, az Érseki Iskolaügyi Hivatal új vezetőjét, és köszönetet mondott az elődjének. Megtudtuk, hogy az ifjú egyházi tisztviselő korábban a galántai szlovák hívek káplánjaként szolgált, majd a római és párizsi tanulmányai után e poszttal bízták őt meg, miközben ígéretett tett, hogy magyarul is megtanul. Bemutatkozó beszédében így fogalmazott:
Madarász Róbert, a Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatója beszéde elején leszögezte: „Nem annyira köztudott, hogy a mai ünnepet a kilátástalan helyzetből való csodás megmenekülés sugallta. Bár Mária nevét különböző napokon a 11. századtól kezdve ünnepelték, de azt hivatalosan a török felett Bécsnél, 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére rendelte el XI. Ince pápa az egész egyház számára. Ki gondolta akkoriban, hogy a 150 éves török hódoltságnak is vége lesz egyszer, s égi édesanyánk pártfogását kérve, Szűz Máriás zászlók alatt harcolva kiűzhető a török az országból…? Pedig így lett!”.
Hozzátette:
az alapítók iskolájukat 1929-ben talán hasonló okokból nevezték el Marianumnak, Szűz Mária iskolájának.
Felajánlásokból, gyűjtésekből, kölcsönjegyekből, részvényekből és sok-sok hitből, reményből gyúrták össze ezeket a falakat, mely befogadhatta az ország különböző részeiből összesereglett, papi pályára készülő gimnazista diákokat. Olyan személyiségek aranyozták be egykor imáikkal a Marianum falait, mint a velünk sorsközösséget vállaló, majd mártírhalált szenvedő gróf Esterházy János, továbbá hős vértanúnk, boldog Salkaházy Sára vagy az itt nevelődött, s a szeretet hősies fokát gyakorló Burian László atya, továbbá a felvidéki magyar katolikusokat összefogó Koller Gyula pápai prelátus, a későbbi jászói premontrei apát, Bartal Károly Tamás és a komáromi bencés gimnázium utolsó igazgatója, Bíró Lucián is” - idézte a példaértékű kezdeteket.
Ehhez hasonló nagy pillanat lehetett a Marianum 1994-es újraalapítása, majd 2000-ben a Marianum Egyházi Gimnázium megalapítása és 15 éve az óvoda, az alapiskola és a gimnázium összevonása az ország első egyházi iskolaközpontjává.
„Sokat tűnődtem már azon, vajon mi vezette 20 évvel ezelőtt Stubendek István igazgató urat és Magyar Károly esperes atyát arra, hogy megalapítsák az ország első magyar tannyelvű, négyéves egyházi gimnáziumát? Ráadásul egy utcában az ország legnagyobb állami gimnáziumával. Reménytelen vállalkozásnak tűnik ez még ennyi idő távlatából is. Az akkori évkönyv azonban magyarázatot ad rá: az alapítók mertek cselekedni, mert tudták, hogy az igazságot szolgálják. Célul tűzték ki, minél gazdagabb színskáláját nyújtani a megszerzendő ismereteknek, s ugyanakkor megtanítani a diákoknak, hogy az életüket Isten törvényeire alapozzák” - hangzott el.
Arra is figyelmeztetett, hogy
nap mint nap meg kell küzdenünk az iskoláinkért is, mert könnyen elveszhet minden, amit ma természetesnek tartunk.
„Számtalan szomorú és aktuális példát látunk arra, hogy nyelvi és lelki végváraink egymás után feladják a harcot. Szétmorzsolódhat a világunk, ha közönyösek maradunk; ha nem ápoljuk, nem védjük értékeinket, nem fordítunk gondot az igazán fontos dolgainkra, s ha nem fogunk össze ezek érdekében egymással. Merjetek cselekedni ti is, ha tudjátok, hogy az igazságot szolgáljátok! Vegyétek ki a véka alól a lámpát! Nem egyszerű feladatok ezek. Szinte kilátástalannak tűnnek. Harcra kelve a mindennapi nehézségekkel, Égi Patrónánk zászlaja alatt együtt mégis győzhetünk – mint annak idején Bécsnél, vagy 1994-ben és 2000-ben itt, Komáromban. Ezt is jelenti számunkra a mai ünnep” - foglalta össze a lényeget az iskolaigazgató.
Kiemelte: gimnáziumuk az alapítása óta szinte ontja magából a felvidéki magyar értelmiség színe-javát azért, hogy a magyarságot, a kereszténységet és a szeretetet szolgálják ott, ahol arra legnagyobb szükség van.
Köszönetet mondott Orosch János érseknek, Kiss Róbert helynöknek, Ján Polák atyának, Magyar Károly pápai káplán-alapító esperesnek és Stubendek István alapító igazgatónak a Marianum eddigi léte érdekében végzett, illetve ezután végzendő áldozatos munkájáért, valamint Olgyay Csaba diakónusnak, leköszönő iskolalelkészüknek a szolgálatáért.
A Himnusz közös eléneklése előtt Orosch érsek apostoli áldásban részesítette a Marianumot, annak tanulóit és pedagógusait. A lélekemelő ünnepségen közreműködött a Schola Mariana Nagyok Kórusa – Orsovics Yvett karnagy vezényletével és Stubendek István zongorakíséretével.
