Örömteli beíratási mustrán a hetényi Tarczy Lajos Alapiskolában
A Hetényen született, jeles természettudós-filozófus nevét büszkén viselő, teljes szervezettségű helyi alapiskolában április 6-7-én tartották a jövendő elsősök beíratását. A kilencedikesek a vizitünk előtt írták meg a tudásfelmérő Tesztelés 9-et, a többiek pedig éppen hazatértek a határban tartott honvédelmi gyakorlatukról, s a beíratásra érkező kicsik előtt, focibeli ügyességüket is megcsillogtatták...
A főbejáratot díszítő, koszorúkkal teli Tarczy-emléktáblánál Lelkes Ágnes igazgató-helyettes fogadott, s míg az egyéb fontos teendőit intéző Czibor Angelika igazgatóra vártunk, készségesen osztotta meg az intézményükkel kapcsolatos alapinformációkat: a jelenlegi 117 tanulóval 16 főállású és pár óraadó pedagógus foglalkozik. Az 1-9. évfolyam egyes osztályai 7-18 fős diáklétszámmal működnek a hangulatosan berendezett-feldíszített épületben, amelyhez szabadtéri tanterem, tágas sportpálya, udvar és nárciszokkal teli iskolakert is tartozik. Örömmel nyugtázta, hogy ez alkalommal 18 helyi és további községekből érkező kicsit írattak be az iskolájukba.
„Dunamocsi, virti, dunaradványi, marcelházi, pathi és izsai tanulóink is vannak, illetve elsőseink is több faluból lesznek. Ennek az az oka, hogy egyes helységekben már nincsenek alapiskolák, vagy felső tagozatok, esetleg a családoknak vonzóbb a „Tarczy“, mint a helyi iskola... Sokan igénybe veszik a magyarországi Videó Alapítványtól hét évvel ezelőtt kapott, 25 férőhelyes iskolabuszunkat, amely folyamatosan közlekedik Dunamocs–Hetény között, a községi kasszából történő anyagi támogatásának is köszönhetően. Mivel a Rákóczi Szövetségtől pedig egy másik iskolabuszt kapunk, az ősztől majd az Izsa–Hetény vonalon, szintén oda-vissza közlekedhet, megkönnyítve a bejáró tanulóink rendszeres utazását, s ezzel egy nagy terhet levéve a szülők válláról“ – fejtette ki.
Az időközben hozzánk csatlakozó Czibor Angelika direktor a Ma7-nek arról számolt be, hogy az utóbbi években elégedettek az elsőseik létszámával.
„Korábban már annak is örültünk, ha 8-10 ovist beírattak az iskolánkba. Az utóbbi két évben azonban 12-15-re nőtt a létszámuk.
A pandémia előtti időszakban nálunk bevett szokás volt, hogy február közepétől április derekáig heti egy iskola-előkészítő foglalkozást tartottunk a jövendő elsősöknek. Mivel két hónappal ezelőtt még kérdéses volt a járványügyi helyzet alakulása, ezért idén csupán egyetlen ilyen foglalkozásra hívtuk meg őket. Bő két órán át játszott velük a majdani osztályfőnökők, akinek a munkáját majd asszisztens is segíti, valamint az ógyallai Magán Speciálpedagógiai Tanácsadó Központból (SCŠPP) érkezett, velünk is szerződéses viszonyban álló gyógypedagógus. Ők közben tesztek segítségével felmérték a képességeiket és a tanévkezdésig még bepótolható hiányosságaikat. Azokkal kapcsolatban személyes tanácsokkal látják majd el a szülőket, akik előzőleg az aláírásukkal egyeztek bele a csemetéik kivizsgálásába és a személyes adataik általunk történő felhasználásába. Természetesen, az idő alatt a családok körülnézhettek az épületben és odakinn, megismerkedhettek a nálunk alkalmazott pedagógiai módszerekkel, és válaszokat kaptak a kérdéseikre “ – magyarázta az iskolaigazgató.
Hozzáfűzte: azután szülők kitöltötték az elektronikus beíratási íveket, amelyek kinyomtatása után a hivatalos beíratás két napján már alig akadt némi „papírmunka“.
Kérésünk nyomán Czibor Angelika röviden ecsetelte az iskolájuk jellegét:
A szakképzett, továbbfejlődésre kész pedagógusaink a Korszerűen a régióért – program keretében modern segédeszközökkel és módszerekkel, a mai igényeknek megfelelő feltételek között oktatják-nevelik a diákokat. Arra szintén nagy hangsúlyt helyezünk, hogy megismertessük őket a régiónk értékeivel, ekképp szorosan kötődjenek a szülőföldjükhöz, kultúrájukhoz. Emellett olyan családias, meghitt légkört biztosítunk nekik, amelyben a nagyobbak felelősséggel viszonyulnak a kisebbek iránt, s a rendre, tisztaságra is folyamatosan ügyelnek“.
Azt sem titkolta, hogy nagyobb térre lenne szükségük: „A kisebb épület részben előnyös a növekvő energiaárak idején, ám a tavaly megépült szabadtéri tantermünk után szükség lenne egy tágas kultúrteremre, mert a negyed évszázaddal ezelőtt leégett kultúrház helyett új nem épült fel, s idebenn sincs aulánk. A mi művészeti csoportjainknak azonban szükségük lenne további térre, ha már a környéken „művésziskolának“ neveznek minket. E hiánypótlást szorgalmazzuk minden lehetséges úton-módon...“.
A beszélgetésünk végén szülői kísérettel egy mosolygós kisfiú, Polovic Marcell Attila érkezett a beíratás helyszínére. Miután hangosan köszönt, s elárulta a nevét, valamint azt, hogy Marcelházáról jött, megkérdezte, hogy itt csak tanító nénik vannak-e vagy bácsik is. Nosza, odahívtak neki egy tanító bácsit is, aminek megörült. Aztán az igazgatónő a családot körbevezette az épületben, miközben a talpraesett kisfiú megnevezte a rajzterem faláról rá tekintő tengeri állatkákat, az ebédlőt az ovishoz hasonlónak, a tükörtermet érdekesnek, a tornatermet pedig hatalmasnak találta...
Az egyik tanteremben pedig éppen egy okosan válaszolgató kislány iskolaérettségét mérte fel a jövendő osztályfőnöke, Hovany Renáta és Méri Misák Judit gyógypedagógus. Az utóbbi megjegyezte: akik a múlt héten nem tudtak jelen lenni a közös foglalkozáson, azok esetében most pótolják a játékos és komoly képességfelmérést is. „Idén nagyon ügyes csoport jött össze, csak egy kicsi fog tanévet halasztani” – szögezte ke. Az alatt az anyuka a kisfiával a másik helyiségben várakozott. A kislány portálunknak bátran adott villáminterjút: „Horváth Emma vagyok, Szentpéteren lakunk, s Olivér öcsém még óvodába sem jár. Nagyon örülök annak, hogy már iskolás leszek, tanulni fogok, hogy okos legyek, mint a nagyok. Több ovis barátommal fogunk egy osztályba járni, már nagyon várom“. Reni néni örült a talpraesett válaszainak és annak is, hogy ősztől majd 17 elsőssel foglalkozhat, Bircsák Izabella asszisztens segítségével. Nos, hasonló örömöket kívánunk más felvidéki alapiskoláknak is!
