Örökség határok nélkül, Várhosszúréten
A Petőfi Kulturális Program keretében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, azaz a Szentendrei Skanzen munkatársai érkeztek Boldog település hagyományőrzői kíséretében Várhosszúrétre.
A program célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az anyaországi és a határon túli magyar közösségeket, megismerjék egymás hagyományait és kultúráját, párbeszéd alakuljon ki közöttük, amely a jövőbeni együttműködés jó alapja lehet. Tíz vajdasági, három erdélyi, három felvidéki és négy horvátországi magyar településre visznek programokat, mindig más tájház, illetve hagyományőrző csoport társaságában.
Prikler Szilvia Beatrix, a skanzen Népi Építészeti és Tájházi Központjának vezetője elmondta, a kezdeményezés egyik célja, hogy a helyi közösségek a tájházakon, a népi épített örökségen és az ott őrzött tárgyakon keresztül jobban megismerjék saját tárgyi és szellemi kulturális örökségüket. „Reméljük, hogy ezzel motivációt is adhatunk nekik ahhoz, hogy aktívabban foglalkozzanak vele” – mondta.
Tüske Tamás, a skanzen Szellemi Kulturális Örökség Központjának munkatársa hozzátette, nagyon fontosnak tartják, hogy a program részeként a szakmai párbeszéd is elinduljon, illetve azt is, hogy személyes kapcsolat alakuljon ki. „A kézfogás, az egymás szemébe nézés teremti meg azt a biztos alapot, amelyre később építeni lehet. Meggyőződésem, hogy a 21. században is nagyon fontos, hogy személyesen kerüljünk kapcsolatba egymással” – hangsúlyozta.
Várhosszúréten a helyi kulturális örökség megőrzéséről szóló kerekasztal-beszélgetés mellett volt kézműves bemutató és kézműves foglalkozások, valamint a rozsnyói Borostyán Néptánc- és Népzeneműhely, illetve a boldogi Újváry Ferenc Alapítvány hagyományőrző csoportja adott műsort viseletbemutatóval, tánctanítással és táncházzal egybekötve. A boldogi hagyományőrzők bemutatták hagyományuk egyik jellegzetes elemét, lakodalmi szokásaikat is, ezen belül pedig a boldogi cifrázott kalácsot.
A témáról bővebben a Magyar7 hetilapban olvashatnak majd.
