Örök „csakazértis” – Nyolcvanéves Szanyi Mária
„A gondolat, a tudás és a tettek embere” – olvasható a kerámia plaketten, amelyet Szanyi Mariának ajándékoztak munka- és pályatársai nyolcvanadik születésnapja alklamából. A neves néprajzos, a Kincskeresők mozgalom alapítója elárulja, őt mindig az örök „csakazértis” hajtotta előre pályája során. A galántai Pázmány Péter Alapítvány székházában bensőséges ünnepségen köszöntötték a barátok, pályatársak, kollégák és tanítványok a nyolcvanéves Szanyi Máriát. A kutatót, a tanárt, a közösségi embert, a Kincskeresők mozgalom megálmodóját ünnepelték.
Szanyi Mária pályája sokszínű: matematika–fizika szakos tanárként kezdett, de hamar ráérzett arra, hogy az ősi tudás, a hagyományok és a múlt értékeinek feltárása, illetve közreadása meghatározó az adott közösség jövője szempontjából. S hogy ne sorvadjon el a magyar múlt, szívvel, lélekkel dolgozik az emlékek és értékek megőrzésén, erre biztatja a felnövekvő generációkat és a felvidéki tanártársadalmat is. Teher- és munkabírása elképesztő, tisztelőinek és lekötelezettjeinek száma igen nagy. Számos riportot, videós és rádiófelvételt hallhattunk, olvashattunk már vele az évek során. Rengeteg elismerés, díj tulajdonosa – ahogy ő mondaná, „bezsebelte” őket a munkával eltöltött évtizedek alatt.
Köszöntőt mondott Narancsík Szilvia, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Galánta–Vágsellye Területi Választmányának elnöke. Az ünnepelt életútját közeli kolléganője, Szetyinszky Veronika foglalta össze. Mint mondta, Szanyi Mária olyan hatalmas tudású, hogy mindenkit csodálatra késztet. Fantasztikus és fáradhatatlan jellem, aki másokat is képes munkára, a tudás megszerzésére ösztönözni.
– Marika elképesztő szakmai tudással rendelkezik, pályája is kivételes. Mégis olyan egyszerű ember, hétköznapi hős, aki elképzeléseit és céljait megvalósította, teherbírása, lelkesedése és ismertsége irigylésre méltó. Sikereinek örül, további erőt és ösztönzést merít belőlük.
– A tudás hatalom, hallhatjuk sokszor. Marika azonban sosem gondolt a tudásra, mint a hatalom eszközére, ellenkezőleg, két kézzel szórta és sosem hatalmaskodott senkin. Szakmai tudását nem csak pedagógiai vonalon kamatoztatja ma sem, továbbra is fontosnak tartja egy-egy tájegység néprazji feltárását. Így vállalta el például a zoborvidéki hagyományokkal foglalkozó Jókai Mária négy könyvének szakmai szerkesztését. Gyakran találkozunk vele zsűrikben, értékelő bizottságokban, tanulmányi kirándulásokat, konferenciákat szervez, tudása és emlékezete irigylésre méltó, szinte félelmetesen nagy.
Szanyi Máriát Pék László, a Mentor TT – Felvidéki Tehetségsegítő Tanács alelnöke is köszöntötte.
– Szanyi Marika valahogy mindig tudta, érezte, megtalálta, mire van szüksége a felvidéki pedagógustársadalomnak és a kutatni vágyó, arra érett diákseregnek, és soha nem adott alább az elképzeléseiből. Kutatásai során néprajzosként gyakran végzett terepmunkát is, megvan az a képessége, hogy bárhol családtaggá tud válni, hiszen beszélget az emberekkel – gyereknevelésről, sütésről, főzésről, népi kultúráról – a néprajz terén pedig olyan többlettudással bír, amely bárki előtt azonnal hiteles személlyé teszi. Nem elégszik meg azonban a tudás begyűjtésével, azt át is akarja adni, közösségeket akar formálni.
Szanyi Mária nagyon fiatalon, Kelet-Szlovákiából érkezett a Mátyusföldre, hogy a nyugati tájon is közösségformálásra biztassa az arra nyitott embereket. Mindig büszkén és szeretettel mesél azonban a Jánokon és környékén eltöltött gyermekkoráról, a Szepsi környékén eltöltött ifjúkoráról.
– mondja nevetve az ünnepelt.
Szanyi Mária vállalja, ő soha semmit nem adott fel, mindig a „csakazértis” hajtotta előre.
– Amikor azt mondták, nem lehet megcsinálni, az úgysem sikerülhet, én meg azt, hogy de igen, amit akarunk, azt meg lehet valósítani. Talán makacsság ez, vagy elhivatottság, de ez hajt egész életemben.
Isten éltesse a nyolcvanéves Szanyi Máriát!
Megjelent a Magyar7 2025/41.számában.
