Növelheti a cserkészet vonzerejét a Komáromban két hónapig látható kiállítás
Egy újjáéledt közösség – Szemelvények a szlovákiai magyar cserkészmozgalom történetéből címmel, a magyar kormány és a szlovák oktatási tárca támogatásával, a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli hátsó termében nyílt meg a 30 évvel ezelőtt újjáalakult Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tartalmas és látványos kiállítása.
„A bujdosás évei után 1990. március 11-én alakult újjá a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS), a legnagyobb hazai magyar gyermek- és ifjúságnevelő szervezet, amely azóta is töretlen lelkesedéssel végzi az önkéntes nevelőmunkáját.
Három évtized alatt a cserkészcsapatainkkal közösen rengeteg cserkésztábort, akkreditált képzést, vezetőképző tábort, országos cserkészrendezvényt valósítottunk meg. Eddig több mint 15 000 felvidéki magyar került kapcsolatba a cserkészettel, megtapasztalva azt, hogy milyen érzés egy megértő és befogadó közösségbe tartozni, milyen fontos a természet szeretete és védelme, magyarságtudatunk és hitünk megélése” - tudtuk meg a jubileumi tárlat kapcsán annak kurátor-rendezőjétől, Csémi Szilárd „Kismedve“ ügyvezető elnöktől.
Elmondta: a Felvidéken a háború előtt is működtek cserkészcsapatok.
A hazai magyar cserkészet újjáindulásában nagy szerepe volt a nyugati diaszpórában megszakítás nélkül működő magyar cserkészetnek és jeles alakjának, Bodnár Gábornak.
Levelezőpartnere, Lelkes Tibor közvetítésével, az ő hatására kezdte el országos szervezőmunkáját Hodossy Gyula, aki később az újjáalakult SZMCS első megválasztott elnöke lett.
A kiállított dokumentumok is bizonyítják, hogy egy másik vonalon még 1989 nyarán Maitz László a családi öröksége és a „földalatti regnumos” tapasztalatai alapján elindította néhány komáromi fiatal felkészítését a cserkészetre.
Nekik is köszönhetően 1990 elején már elindult a cserkészmunka Észak-Komáromban, ezzel nagyszerű példát adva másoknak is.
Nagy segítségére volt mindebben az akkor már nyugdíjas, de még energikus Bíró Lucián atya, aki a két háború közötti felvidéki magyar cserkészet egyik legendás vezetője volt. A tenni vágyó fiatalok, és a cserkészet betiltása előtt aktív cserkészvezetők – akkor már öregcserkészek – segítségével sikerült újjáéleszteni a mozgalmat.
A sárkányölő Szent György- és cserkészereklyék, fotók, festmények, zászlók, könyvek, kiérdemelt díjak, köszönő - és oklevelek között szemlélődve arról is tudomást szerezhetünk, hogy a 2018-ban Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett SZMCS az utóbbi tíz évben milyen jelentős változásokon ment keresztül azért, hogy a cserkészet korunk igényeihoz igazodjon.
A nevelőmunkája által a gyerekek és az ifik a későbbi életük során is hasznosítható tudást és olyan képességeket sajátítanak el, amelyek megkönnyítik a csapatmunkában való részvételüket, a reális önértékelésüket és a problémamegoldásukat.
A szövetség új ismeretekkel, információkkal szolgáló, Cserkész című magazinját önkéntes szerkesztők készítik. A kiállítóterem bejárati asztalára kitett régebbi példányokat ingyen hazavihetik a látogatók.
Korunk embere számára is megszívlelendő Baden-Powell utolsó üzenete: „Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen. Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Ám
úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt. Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket“.
