Nincs szebb, mint a tanyasi élet…
Elfogy előttünk a keskeny aszfaltút és rákanyarodunk a földútra. Nem kell túl sokat haladni, amikor megpillantjuk a távolban a nagykaput. Ami mögött egy csodavilág rejtőzik. Ahová sokan vágyódunk ebben a zaklatott világban. Tanyára érkezünk, két huszonéves fiatal, Regő és Aida, valamint másfél éves kislányuk, Ajsa mesés otthonába. Hiába esik az eső, úgy érezzük, afféle kis földi paradicsomba lépünk be.
Két kutya szalad elénk, hófehér, pufók kölyökcica masíroz el előttünk és mászik fel a szénabálára. A ház melletti babakocsiban szunyókáló kislány éppen ébredezik. Béke van és nyugalom. Hatalmas zöld terület, csűr, disznóólak, legelésző állatok, gyümölcsfák, konyhakert… S egy kis tavacska, partján botlófüzekkel… Ez mind az övék. A kissé magasabban fekvő házzal bíró tanyát néhány éve vette Regő, és az új otthonukat a két kezével, valamint baráti segítséggel újította fel. Belül nagyon szép rusztikus stílusú, letisztult forma- és színvilágú, ahonnan természetesen a modern háztartási eszközök sem hiányoznak. Kislányuk már ide született. Ahogy a boldog szülők mesélik, ült már marha- és lóháton, méghozzá nem is egyszer. Neki már a világ legtermészetesebb dolga, hogy állatok közt nő fel.
Elmesélik, hogy valaha csodás tanyavilág volt Bogyaréten, aminek az 1965-ös nagy dunai árvíz vetett véget. A legtöbb ház egyszerűen összedőlt. Az övékébe is beszökött a víz, de mivel nagyrészt téglából épült, megmenekült.
– meséli a családfő, aki párjával egy osztályba járt középiskolában. Regő agrárvállalkozást tanult, Aida pedig lovaglást és lótenyésztést. Ám szerelembe csak az érettségit követően estek. Rájuk igazán passzol a mondás, megtalálta a zsák a foltját. Tanyájukat naponta szépítgetik, bővítgetik és nagy terveik vannak vele.
"Azzal, hogy gazdálkodunk, a közelünkben élő egyre bővülő családunknak – hárman vagyunk testvérek – megteremtjük a betevő falatot. Szombat-vasárnaponként együtt ebédelünk a szüleimnél, vagy itt, minálunk. A disznóölések nálunk két napig tartanak, igencsak jó hangulatban. Úgy, mint még nagyapáink idejében. Mielőtt megvettem a tanyát, jómagam is keresztapám, Vermes István hagyományőrző csoportját erősítettem, de olyan sok lett a munka, hogy azt fel kellett adnom. Ebben a paraszti létben az is jó, hogy november végétől nagyjából január végéig nincsenek nagy munkák a földeken, olyankor végezzük a favágást és ház körüli munkát – avat bele mindennapjaikba, amikor leülünk a dédanyjától örökölt több mint százéves, felújított masszív konyhaasztalhoz. S mutatja, hogy ennek a lábtartójába a mélyedéseket elődei csizmái vájták. Ezért különösen értékes számukra…"
Aki betér a tanyára, nem győz álmélkodni, hogy itt minden milyen gyönyörű, de ebben rengeteg munka van. Amikor Regő hazatér a munkából nem a tévé távirányítója után vagy a mobiltelefonjához nyúl, hanem vasvillát vesz a kezébe, vagy beindítja a traktort és estig dolgozik. A tanya nagy területét gondozni kell, a földeken is mindig akad munka.
– meséli Aida, miközben illatos almáspitével és kávéval kínál.
A család további bővítését és tervezik. Szóba kerül, hogy bár a tanyasi életnek sok szépsége van, akad nehézség is. Például, hogy üzletbe, orvoshoz egy kicsit többet kell utazni. De ezt nem teherként fogják fel.
– fűzi még hozzá a gazdasszony.
És akkor vegyük számba az állatokat… Két üsző, két ló, jó pár disznó, egy felnőtt border colie, egy kamasz vizsla és három macska él egyelőre Regőék tanyáján, valamint két futókacsa. Ezek napközben a kis tavacska környékén érzik magukat a legjobban, de minden este a szénapajtába mennek aludni. Mintha tudnák, hogy a tanya szélén, az erdős részben egy róka fészkel és a házhoz közelebb biztonságban vannak... Itt különben semmi sem vész kárba, az összes konyhai, kerti hulladékot megeszik az állatok.
– veszi vissza a szót a családfő.
Elmondják azt is, igyekeznek úgy kialakítani az életüket, hogy az szabadságot is adjon nekik, ne váljanak a tanyájuk rabjává. Például az állataikat naponta csak egyszer etetik, legeltetik, vagyis a jószág akkor táplálkozik, amikor kedve tartja. Körbejárva a tanyát és a jókedvű fotózás közben többször is elmondják, ez egy életmód, amit nem mindenki tud vállalni és nem is mindenkinek való. Aki viszont szereti az állatokat, a természet közelségét és nem fél a fizikai munkától, az itt végtelen nyugalomra lelhet. Aida és Regő nem vágynak Balira, sem egzotikus országokba. Van nekik egy szép tanyájuk, ami bőven elég a boldogságukhoz.
Megjelent a MAGYAR7 40. számában.
