Népzene – de másképp!
Bár szülei nem voltak Csemadok-tagok, a friss Életmű-díjas Krommer Rudolf gyermekkora óta természetes közegként élte meg a szervezet rendezvényeit. „Mindig elvittek bennünket az előadásokra, ünnepségekre”, idézi fel.
Élénken él az emlékezetében az 1963-ban bemutatott Csárdáskirálynő operett, valamint az 1966-os, a Csemadok és a diószegi iskola közös előadásában színre vitt Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond műve alapján. Ezek az élmények alapozták meg a későbbi közösségi szerepvállalását is.
Az 1970-es évek első felében alapító tagja volt a Diószegi Új Hajtás Néptáncegyüttesnek, amely nemcsak saját életében, hanem a helyi magyar közösség kulturális önszerveződésében is mérföldkőnek számított. Ettől az időszaktól számítja a Csemadok-tagságát is. Hamarosan bekapcsolódott az alapszervezet vezetőségének munkájába is, és rövid időn belül titkárrá, majd elnökké választották. Krommer Rudolf hosszú éveken át irányította a diószegi Csemadok munkáját: 1985-től húsz éven keresztül töltötte be az elnöki tisztséget, majd később titkárként és jegyzőkönyvvezetőként segítette tovább a szervezetet egészen 2022-ig. Fiatalon beválasztották a Galántai Területi Választmányba, több választási cikluson át tagja volt elnökségének, valamint a Csemadok Országos Tanácsának is. Munkája így nemcsak Diószegen, hanem regionális és országos szinten is nyomot hagyott.
Ott volt Pintér Ferenc, az „Érdemes Tanító” címmel kitüntetett iskolaigazgató, de jól emlékszem Karsay Tiborra, a Galántai Ipari Vállalat igazgatóhelyettesére is. Valamennyien nagy tudású, művelt, emberek voltak, akiktől csak jót tanultam. Később olyanok segítették a munkámat, mint Vígh Sándor, a diószegi Dió Héj Citerazenekar vezetője, Botló Péter, a tánccsoport vezetője, vagy Srejner Tibor népművelő, aki 32 évvel ezelőtt Zsille Bélával megalakították a ma is működő HAHOTA Színjátszó Csoportot. Ilyen társakkal nem volt nehéz jó és eredményes munkát végezni.
Meggyőződése szerint a Csemadok ma is nélkülözhetetlen szerepet tölt be a felvidéki magyar közösség kulturális életében. A nótaestek, a színházi előadások, a táncmulatságok, a közös kirándulások és az újabb kezdeményezések mind azt szolgálják, hogy az emberek találkozzanak, és közösségként működjenek.
A helyi Csemadok által rendezett eseményeken állnak először színpadra. A Csemadokban találkoznak az emberek, tehát közösséget teremt, amely aztán tovább fejlődhet különböző szakmai irányokban – magyarázza a díjazott.
"Sokan mondják, hogy elöregszik a tagság, de ezt mondták már tíz, húsz, harminc éve is. Nem baj, ha valaki idősebb korban lép be a Csemadokba. Volt idő, amikor az ifjúsági kártyával csalogatták a gyerekeket a Csemadokba – nem vált be. Diószegen 2014-ben megalakult a „DFCS – a diószegi fiatal (nem csak) csemadokosok csoportja” Piši László és Schreiner Attila vezetésével. Lehettek vagy harmincan, és olyan műsorokat, rendezvényeket szerveztek, amilyenek nekik tetszettek. Ma ők vannak a diószegi Csemadok vezetőségében.
Az Életmű-díj Krommer Rudolf számára elsősorban egy korszak lezárását jelenti.
– mondja. A diószegi citerazenekar 50. évfordulójának megszervezésében még aktívan részt vett, ezt követően azonban lezárta csemadokos munkáját. Teljesen azonban nem szakadt el a kulturális élettől, hiszen évtizedek óta műszaki munkatárs-
ként segíti a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttest, amellyel Pozsonytól Nagykaposig bejárta Dél-Szlovákiát, sőt Venezuelába is eljutott, ahol testközelből tapasztalhatta meg a diaszpórában élő magyarok anyanyelvhez való ragaszkodását.
A jövőre nézve megújulást kíván a Csemadoknak és a felvidéki magyarságnak.
Megjelent a MAGYAR7 5. számában.
