Nemzetmegtartó erő a magyar irodalom
„Uram, adj békességet / a Kárpátok között! / Sehol még földet annyi / könny s vér nem öntözött…” – visszhangzik fülemben a Wass Albert által megörökített bujdosó lelke legmélyebb bugyraiból előtörő imája. A verssel Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a budapesti József Attila Színház igazgatója sokunknak nyújtott katartikus élményt, a komáromi költészet napi ünnepség méltó záróakkordjaként.
Mai internetes világunkban minden lehetőség, amely az irodalmat, azon belül is a költészetet nyilvánosan népszerűsíti, ajándék az előadóknak, a hallgatóságnak, öregnek, fiatalnak egyaránt.
„Magyarnak születtem, magyar is maradok, / A hazáért élek, ha kell, meg is halok! / Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, / Koporsóm fáját is magyar föld növelje!” – adta meg a rendezvény alaphangját a Magyar vagyok című Pósa Lajos-verssel Labancz Boglárka, a bátorkeszi Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója.
– Ezzel a költészet napi műsorfüzérrel az is a célunk, hogy lehetőséget adjunk a tehetséges diákoknak, akik a rendezvényen átélhetik és átérezhetik a közös munka alkotó erejét, értékteremtő szerepét, s talán a jövőben majd éppen ők veszik át a szervezői stafétabotot – mondta Mihacs Szilvia fő szervező.
A Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke, Pallag György emlékeztetett: bár a magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük, ám Kassán ezen a napon született egy másik kiválóság, Mária Sándor író. Hozzátette: az idei rendezvény fényét pedig Nemcsák Károly színművész, a tragikus sorsú költő nevét viselő színház igazgatójának jelenléte is emeli.
A költészetről, a magyarságról és a nemzettudatról szóló beszélgetést ezúttal is Oláh Kálmán vezette. Vendégeivel előbb azt a kérdést boncolgatták, hogy miképpen függ össze életünk az irodalommal, hogy a gyermekkorunkban anyánktól hallott versek, mondókák, dalok az életünk végéig miként kísérnek el bennünket.
– Rossz világot élünk, az alapértékek kihalófélben vannak. A nívós versekben rejlő gondolatok azonban a nehéz élethelyzetekben is átsegítenek és megoldásokat kínálnak – szögezte le Nemcsák Károly.
– A hiteles mondatok és irodalmi művek sosem mennek ki a divatból – tette hozzá Matusek Attila.
Homérosz, Shakespeare, Moliére ugyanazokat az alapkonfliktusokat járták körbe, ugyanazokat, amelyekkel napjainkban is szembesülünk. A kortárs szerzők időről időre visszatérnek az ősélményekhez, variálják és korszerű formába öntik az örökérvényű gondolatokat.
– Csodálatos dolog a költészet. A költők képesek arra, hogy hatalmas érzelmi cunamit sűrítsenek egy-egy versbe, de arra is képesek, hogy a pillanatnyi boldogságukat írják le hosszasan, színesen – magyarázta Matusek Attila, majd kedvencével, a Nem tudhatom című Radnóti Miklós-verssel szerzett szép perceket a közönségnek.
Oláh Kálmán azzal zárta a beszélgetést, hogy a magyar irodalom nemzetmegtartó és megmentő erőnek is bizonyul(t) a kibírhatatlannak tűnő élethelyzetekben, például a hontalanság éveiben.
A továbbiakban szó esett a József Attila Színház határon túli színházi programjáról, amelynek a keretében folyamatosan mutatkozhatnak be a külhoni magyar színházak Budapesten. Matusek Attilától megtudtuk, a hazai magyar színjátszás két bástyájának számító Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház is sikeresen szerepelt a programban.
– Mindkét színházunknak létjogosultsága van, e két bástya nem dőlhet le, s a jövőben is szeretnénk minőségi előadásokat, jó színházat csinálni – fejtette ki az ifjú tehetség. A szavaihoz kötődve Nemcsák Károly azt mondta, jó irodalmi művek és jó színházi produkciók kellenek, amelyek megmutatják a valós értékeket.
– Sok fórum és a média is gyakran ellentéteket szít a politikai jobb- és baloldalhoz sorolt alkotók között. Én azonban azt vallom, hogy nincs jobb- és baloldali művészet, csak jó és rossz versek, prózai és drámai művek vannak. Az előbbihez azok az alkotások tartoznak, amelyek olyan gondolatokat ébresztenek bennünk, melyeket tovább tudunk szőni, s megoldásokat is kínálnak egyes élethelyzetekre. Nem kell ódzkodni a különbözőségektől, helyet kell adni a sokszínűségnek, hiszen az a jó, ha sokszínű a világ.
Az ünnepi műsor nagy pozitívuma volt az átgondolt felépítése. A témakörökhöz az előadott versekkel szorosan kötődtek a tanulók, Labancz Boglárka és Nátek Eszter Bátorkesziről, Vörösházi Hanna Flóra, a dél-komáromi Petőfi Sándor Általános Iskolából, Bukovszky Borbála, a szentpéteri Kossányi József Alapiskolából.
A Selye János Gimnázium diákja, Grosch Júlia hárfás, és a vadászkürtön játszó, majd szavaló Tornyossy Péter, az eisenstadti J. Haydn Zeneakadémia diákja szolgáltatta a muzsikát.
