Nem tervezek előre, de a fényképezőgép mindig nálam van
Az analóg fényképezést mesteri fokon űzte, de a számítógép közeli barátjaként a digitális fényképezést is a magáévá tette. A korábbi dokumentarista szemléletét hamar felváltotta a művészi megközelítés igénye, és minden képébe beleviszi egyéni látásmódját.
Németh László Párkányban él, el sem lehet mondani, hányféle szakma tudója, sőt mestere. Fiatalkorában dobolt, a katonaság alatt orvos mellett volt „nővér”, leszerelve a párkányi papírgyár informatikai központjának a szakembere lett, később a kultúrház mindenese. Kiépítette a művelődési központ hang- és világítástechnikáját, a Barta Gyula Galéria megtervezésével és kivitelezésével is őt bízták meg. Később ügyvezetőjeként 150 kiállítást szervezett, köztük a híres Vasarely-kiállítást is sikerült Párkányba elhoznia.
Mivel a fényképezés már kiskorától foglalkoztatta, megörökítette a párkányi kulturális és politikai rendezvényeket. Tökélyre fejlesztette a negatívok előhívását, sötétkamrája máig megtekinthető. Úgy néz ki, mintha csak tegnap hagyta volna abba a munkát.
– Ahhoz, hogy az analóg technikában jó legyen valaki, az egyéni látásmód mellett jó kémikusnak kellett lennie, mert a fényképek retusálására kevés lehetőség adódott – fejtette ki Németh László. Mindezek ellenére nehezen állt át a digitális fényképezésre, de amikor megismerte a Corel programot, azonnal megszerette, hiszen a végeredmény azonnal megnézhető. Ezt a gyorsaságot nagyra értékeli.
– mutatja az albumokat, valamint a digitalizált felvételeket. A Lábik János festőművész vezette Párkányi Képzőművészeti Kör tagjaként több csoportos kiállításra is eljutottak a képei, önálló kiállítással felesége szülőfalujában, Kicsinden, majd Párkányban, Nagymegyeren, Győrött és Budapesten mutatkozott be. A magyarországi kiállításokra alaposan fel tudott készülni a koronavírus időszaka alatt – saját maga nagyította a képeket, saját készítésűek a keretek, amelyekhez még egy félautomata gépet is készített, felkasírozta, lefóliázta a több mind a száz képet.
– A címadás is fontos része a kiállításra való felkészülésnek. A címekkel a kevésbé érzékeny embert is meg lehet szólítani – hangsúlyozta a fotós.
A két magyarországi kiállítást Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke nyitotta meg. „Maga a művész mondta, hogy természetet és embereket is akkor fényképez szívesen, ha felé fordítják a lelküket egy-egy pillanatra. Első ránézésre talán az öreg kezeket, az ősz hajat, a ráncokat, a nagy bajuszt vagy éppen a bársonyos bőrt, a baba mosolyát látjuk. Felhőt látunk, fát, füvet, követ, vizet, földet.
– mondta Németh Zsolt a megnyitón.
Németh László képeiből egy szép kiadvány is készült Kép-emlékek címmel a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány támogatásával.
Tizenöt éves korában betűvéséssel, a ´90-es években kőfaragással, síremlékek, emléktáblák készítésével kezdett foglalkozni, mint vállalkozó. Amikor a hatóságok figyelmeztették, hogy nincs a kőfaragásra szaklevele, beiratkozott a lévai kőfaragó szakintézetbe.
A negyedéves bentlakásos tanfolyamot hét fiatal kollégával fejezte be, akik elnevezték őt az Európai Unió legidősebb tanoncának, az igazgató pedig a legjobb eredményeket felmutató diáknak minősítette. Így lett hatvanévesen hivatásos kőfaragó. Nevéhez fűződik a tardosi mészkőből készült Liszt Ferenc-dombormű a Párkányi Művészeti Alapiskola falán, készített Magyar Szent Koronát a kéméndi világháborús emlékműre, és Nagy János tervei alapján Turczel Lajos ipolyszalkai síremlékét kanfanár mészkőből dolgozta ki.
Elmegyünk a város szívében található műhelyébe, s én valósággal szóhoz se jutok a rengeteg különleges gép láttán. Vaseszterga gépét a vastelepről begyűjtött alkatrészekből rakta össze, készített több fajta csiszológépet, kis kohót is épített a szerszámok átalakításához, forrasztásra, edzésre, képráma gyártó gépet, hogy csak párat említsünk.
– A neves szobrászművész kőfaragó segítőt keresett és engem talált meg. Nagyon jól megértettük egymást, látszott, a Teremtő vezetett bennünket egymáshoz. Tizenöt évig faragtam vele a szobrait, hatására fejlődtem gondolkodásban, alkotásban, képzőművészetben. Nagyon jó barátok lettünk, mindent megbeszéltünk, s mivel közel engedett magához, jelentős fényképanyaggal rendelkezem magáról a mesterről, de a műveiről is. Két albuma jelent meg az én fotóimmal – sorolja.
Ha a jövőre gondolok, összeszorul a szívem, itt a rengeteg fénykép lementve adathordozóra, a negatívok osztályozva, csomagolva, a kinagyított képeim, a sok gép, mi lesz ezekkel az elmúlásom után... Lesz, aki gondozza őket? Így, jóval hét x-szel a hátam mögött néha ez is eszembe jut – zárta beszélgetésünket Németh László.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/48. számában.
