Negyed évszázad a világot jelentő deszkákon
Színház az egész világ, és a világot jelentő deszkákon sokféle életet meg lehet élni. Az emberből szabadon, következmények nélkül válhat hősszerelmes, gonosz intrikus vagy éppen bolond. Az amatőr színjátszás különleges szelete a színház világának – nem elérhetetlen színészek szólnak a közönséghez, hanem a faluból ismerős arcok, a szomszéd lánya, a helyi kántor, a polgármester vagy a tanár, de akár az osztálytárs is. Huszonöt éve ilyenkor, tavasszal a mátyusföldi amatőr színjátszóké a színpad Nagyfödémesen.
A Csemadok negyed évszázada rendezi meg a mátyusföldi Nagyfödémesen a Szentgyörgyi Miklósról elnevezett amatőr színjátszók seregszemléjét. Szinte nincs olyan települése a régiónak, ahonnan az elmúlt évben ne jelent volna meg egy-egy amatőr színjátszó csoport.
Ciklikus történet ez – az amatőr színjátszó csoportok hol megalakulnak, üstökösként a magasba repülnek, aztán el is csendesedhetnek kicsit. Mindig a település közösségének erejétől függ, hogy tud-e folyamatosan jól működni, precíz munkát végezni az energiát és nagy-nagy összetartást igénylő helyi színjátszó csoport. Mert ez a kedvtelés nem csak szórakozással, felelősséggel is jár: minden amatőr színjátszó tudja, rengeteg időt, koncentrációt és türelmet vesz igénybe a próbákra, fellépésekre való felkészülés, az azokon való részvétel. Ilyenkor az embernek minden mást félre kell tennie, de a jutalom minden esetben a tartós közösség, egy második család kialakulása, egy új színdarab vagy esztrádműsor közös színpadra állítása és a végén pedig a közönség hálás tapsa, a szemek csillogása vagy éppen a szűnni nem akaró, rekeszizmokat megmozgató nevetés.
– Nevetni a halálon, és meghalni a nevetéstől – szól a nagyfödémesi színjátszó seregszemle mottója. Az elmúlt 25 év alatt legtöbbször a vezekényi Görbe Tükör színjátszó csoport vett részt a fesztiválon, illetve a nagyfödémesi Kórtalan Színtársulat és a felsőszeli Bohém Bicskások színjátszó csoport.
A fesztiválon valóban nagy a nyüzsgés, ritkán van üresjárat az előadások között. Az éppen kezdődő előadásra a színházi csengő szólítja be az embereket, de nem csak a csoportok nézik meg egymás előadásait, mert azok nyilvánosak a nagyközönség számára is. Ezúttal is tapasztalni lehetett, hogy szép számban érkeznek a nézők a régió közeli településeiről. Sok szervezet is megjelenik ilyenkor Nagyfödémesen, hogy a következő kulturális évadra meghívja az előadó csoportokat.
A fesztiválon persze díjeső is hull a csoportokra, ők mégsem csupán az elismerésért és a vándorserlegért játszanak. A lényeg az egymással való találkozás, és a befektetett munka eredményének bemutatása. A színre lépő csoportok már jól ismerik egymást, baráti beszélgetések, nagy nevetések csattannak fel a rendezvényt befogadó kultúrház minden szegletéből. Amikor pedig egy csoport a színen van, értő figyelemmel követik az előadást a többiek.
A zsűriben Zborai Imre, a szepsi színjátszó fesztivál szervezője, Kaszás Kornél műsorvezető foglalt helyet, Gyurcsi Pomichal Mária drámapedagógus, rendező vezényletével.
A felsőszeli színjátszó csoport a tavalyi előadásának folytatását vitte színre. Helyi darabbal készültek, Miegymás… és még más címmel. Igazi ízes, falusi színmű ez – amely azért különleges, mert a „szeliség” jelenik meg benne. Pompás tehetségei vannak a falunak: citerások, mesélők, színészek, táncosok – és mindez gyönyörűen, precízen összehangolva vonult fel a színre. A darab alaptörténete, hogy szerelmi bájital keveri meg az asszonyok és a férfiak szívét, de a fejét is, a végén azonban a cigánylány egybekelhet tanító kedvesével. A darabot Nagy Füzék Anita rendezte, aki maga is játszik a darabban.
A fesztivál vándorserlegét ezúttal a vezekényi Görbe Tükör színtársulat vihette haza, meg is lepődtek, hiszen versenyen kívül érkeztek játszani. Mivel a fesztivál után két nappal a budapesti Magyarság Házában várták őket a Mi lesz veled, Béla című legendás, nívódíjas pikareszk darabbal, úgy gondolták, a nagyfödémesi fesztivál méltó hely lesz a főpróbához. Nem is tehettek volna jobban, a közönség ismét imádta a mátyusföldi szerzői színház darabját.
A vezekényi színjátszó csoport idén új tagokkal is bővült, fiatal középiskolások jelentkeztek, mert szeretnének részesei lenni a falusi bűbájnak. Lacza Richárd és Radványi András már a most futó darabok világába csöppentek bele, így hangosító, illetve beugrós szerepeket kapnak a Görbe Tükörnél.
– Egy véletlenül kimondott igen hozott ide, de az elmúlt éveket bemutató kiállításon felfedeztem az egyik fényképen az anyukámat, sőt még az unokatestvéremet is. Igazság szerint, jó ötletnek tűnt, hogy a szabadidőmet ennek a kedvtelésnek szenteljem. Lehet, van némi eltitkolt képesség is a családomban – magyarázza nevetve a középiskolás Ricsi. Jó társaságot, barátságokat és összetartozást talált az amatőr színjátszás világában, és úgy véli, ettől több nem is kell.
