Ne csak szülessünk magyarnak, hanem vállaljuk is a magyar sorsot – Megemlékezés az aradi vértanúkról Pozsonyban
Október 6-án idén is megemlékeztek a pozsonyi magyarok szabadságharcunk aradi és pozsonyi vértanúiról. A megemlékezésre hagyományosan a Kecske-kapui evangélikus temetőben, báró Jeszenák János sírboltjánál és Rázga Pál sírjánál került sor a Csemadok Országos Tanácsa és Pozsonyi Városi Választmányának, a Csemadok Ifjúsági Tagozatának és a pozsonyi Liszt Intézet szervezésében.
„Az 1848-49-es hősök értünk is küzdöttek a 175 évvel ezelőtti eseményeknek köszönhetően Magyarország a polgári fejlődés útjára lépett. A szabadságharc legyőzésére a Habsburg-hatalom az orosz cártól kért segítséget, de a fejlődést visszafordítani már nem tudták” – mondta az emlékünnepséget megnyitó beszédében Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő, a Csemadok Országos Elnökségének a tagja.
A megemlékezés ünnepi szónoka idén Balogh Csaba Magyarország pozsonyi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete volt, aki beszédében kiemelte, a mai ünnep emlékezetes helyet foglal el a magyar nép emlékezetében. „Bár október 6-át nemzeti gyásznapként tartjuk számon, valahogy nemcsak a szomorúság érzése lesz úrrá rajtunk, ha az aradi vértanúkra emlékezünk.
Kicsit olyan ez az ünnep számunkra, mint az egész keresztény világnak a Nagypéntek. Bár Krisztus kereszthalálát siratjuk, ebben az emlékezésben benne foglaltatik a születés csodája és a feltámadás ígérete egyaránt” – fogalmazott beszédében Balogh Csaba nagykövet hozzátéve, az aradi vértanúk biztosak voltak abban, hogy vértanúságuk a nemzet szabadságának és a polgári forradalomnak az ügyét jól szolgálja.
Jól tudjuk mi is, magyarnak lenni nem születés, hanem választás kérdése, mondta a nagykövet. „Vállalni azt az egyszerre dicsőséges és egyszerre tragikus sorsot, amit a magyar nemzethez tartozás jelent, cseppet sem könnyű, mondhatni emberpróbáló feladat.
Így van ez mai is, akkor is, amikor a haza többségünktől nem várja, hogy fegyvert ragadjunk a védelmében, nem várja, hogy önkéntes mártírhalált haljunk a magyar szabadságért” – hangsúlyozta az ünnepi szónok hozzátéve, azt viszont elvárja, hogy ne csak szülessünk magyarnak, hanem vállaljuk is a magyar sorsot, vállaljunk a történelmünket, a hagyományainkat, a Szent István-i kereszténységet.
„A történelem nem ér véget. A nemzet élete 1849. október 6-án sem ért véget, sőt az áldozat nyomán olyasmi kezdődött, amire korábban még nem volt példa. A munkát ma is, most is, itt is folytatni kell. Minél több ismerősünkhöz, családtagunkhoz, barátunkhoz kell elvinni a nemzet jóhívó szavát” – mondta hozzáfűzve: vállaljuk teljes szívvel magyarságunkat, és élő szóval valljuk meg azt a közösség előtt.
A megemlékezésen részt vett Venyercsan Pál a Pozsonyi Liszt Intézet igazgatója, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Forró Krisztián, a Szövetség elnöke és Alsószeli evangélikus lelkésze, Nagy Olivér is.
A Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulója, Bittera Sophie Iman Reményik Sándor A szobor helyén című versével és az Ismerős arcok Nélküled című dalával tette a pozsonyi magyarok megemlékezését emlékezetesebbé.
Az ünnepi beszéd után sor került a koszorúk elhelyezésére báró Jeszenák János sírboltjánál, majd Rázga Pál sírjánál.
További részleteket a Magyar7 hetilap következő számában olvashatnak.
