Nagyszelmenc újra csendes, nyugodt kis falu
Tizennégy hónappal ezelőtt a nagyszelmenciek mindennapjai hirtelen megváltoztak, április végéig egészen más ritmusban teltek. A pár száz lelkes, szinte színmagyar határfaluban talán nem is akadt olyan ember, aki ne vette volna ki a részét az ukrán menekülteknek nyújtott segítségből. Milyen ott a jelenlegi helyzet?
Ha nem láttam, nem tapasztaltam volna, hogyan folytak egybe akár a nonstop üzemmódra váltó határátkelőn szolgáló idegenrendészek és katonák mellé elsőként odaálló helyi közösség és a szélrózsa minden irányából érkezett civilek mindennapjai, talán el sem tudnám képzelni azt az energiát, azokat az érzelmeket, a sok keserűség közepette megbújó reménysugarat, ami akkoriban a faluban három hónapon át tapasztalható volt. Mindebbe a belügy által biztosított különböző szervek beosztottjai csakúgy, mint a menekültek humanitárius segítésében szerepet vállaló szervezetek munkatársai is fokozatosan bekapcsolódtak.
Csak május elején volt érzékelhetően hirtelen kisebb az akár gyalogosan is útra kelők száma. Ha mégis érkeztek ide gyerekeikkel menekülő nők, a tavasszal üzembe helyezett nagymihályi befogadóállomásra szállították őket. A nyári nagyszelmenci helyzetképről portálunkon részletes beszámolót olvashattak. Az azóta eltelt hónapokban megfordultam néhányszor arrafelé, a változatlan helyzetről sok újat nem tudtam volna mondani.
A minap, a kettészelt székelykapu felé sétálva az motoszkált a fejemben, hogy egy híreket nem olvasó, messziről jött ember nem is értené, vajon miért is van ott a parkolóban az ENSZ menekültügyi szervezetének a segélypontja. Fel sem tűnne neki, hogy a határ túloldalán lévő országban harcok dúlnak. Abból ugyanis ezen a tájon nem sokat érzékelni, szerencsére. Munkanapon jártam a faluban, ahol szinte senkivel nem találkoztam az utcán, a határ felől pedig csupán egy nő érkezett három gyerekkel, akiket a szlovák oldalon egy férfi várt. Ukránul beszélgettek.
Az idegenrendészet szóvivője, Agneša Kopernická is a fentebb említettekhez hasonlóan jellemezte az elmúlt hónapokat.
– Ha kollégáimtól nem lenne tudomásom arról, hogy a felsőnémeti határátkelőn fegyvereket és katonai felszereléseket szállítanak, nem is érzékelnénk, hogy háború van a szomszédos országban. A nagyszelmenci határátkelő hangulata semmiben sem különbözik az előző években megszokottaktól – mondta.
Az egyedüli gyalogos határátkelőt a nyári szezon óta valamivel többen lépik át Ukrajna felé, mint ahányan onnan jönnek. Ellenben a zöldhatáron a konfliktus eddigi 14 hónapja alatt összesen 180, a katonai besorozás elől szökni próbáló ukrán férfinak sikerült Szlovákián át bejutni az Európai Unióba. A nagyszelmenci idegenrendészek 83, a mátyócvajkóci határon szolgálók 82, míg a Tiszacsernyőben lévők 15 esetben állítottak elő általuk elfogott menekülőt.
Ők ugyan a jogtalan határátkeléssel törvényt sértettek, de egyben a védelem is megilleti őket. Egyenruhásaink nem kötelesek őket visszaküldeni Ukrajnába, kihallgatásukról jegyzőkönyv készül és továbbirányítják őket a nagymihályi befogadóközpontba. Ez a 180 férfi, mint harmadik országból, háborús övezetből érkező is része az országunkban átmeneti védelmi státuszban részesült, csaknem 100 ezer menekültnek.
Először arról érdeklődtem, megtérítette-e az állam a falut váratlan kiadásként jócskán megterhelő, a menekültválsággal járó mintegy 20 ezer eurós költséget, amiről lapunknak már a korábbiakban említést tett a polgármester. Tóth Lajos azzal kezdi, hogy igényüket ugyan benyújtották, de azt a választ kapták, hogy a kérvényük mellékletéből hiányoznak a helyi válságstáb üléseiről szóló jegyzőkönyvek. A gondok és problémák sűrűjében, az október végén újraválasztott polgármestert a tavaszi krízis során egy kolléganője segítette munkájában, kettejüknek kellett mindent koordinálni, összefüggéseiben látni, működtetni. Örültek, ha sikerült napi 3-4 órát aludniuk. Kisebb gondjuk is nagyobb volt a jegyzőkönyveknél.
A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) által nyújtott 20 ezer eurónyi támogatás összege fedezte viszont a krízishelyzettel járó szinte teljes költségüket. Ebbe beletartozik a 8 ezer euró plusz szemétszállítási díj, és a menekültekre várakozó személygépkocsik számára parkolóként szolgáló, helyi alapiskola futballpályája megrongálódott gyepszőnyegének 10 ezer eurós helyreállítási költsége, az éjjel-nappal fűtést igénylő kultúrház nagytermének megnövekedett energiaszámlái, és egyéb költségek.
Tóth Lajos megelégedéssel nyugtázta, hogy a váratlan kiadások megtérítése a ZMOS részéről korrekt volt, így ezek már nem terhelték meg a község idei költségvetését. Fejlesztésre, új beruházásra nem futja az idén, csupán a falu 18 önkéntes tűzoltóból álló testülete kap új szertárt. Egy tétel az idén kimaradt a költségvetésükből, ez pedig a határátkelő és a községháza között lévő fizetett parkoló bevétele. Jelenleg is csak az UNHCR konténerében napi 4 órás menekültügyi szolgálatot ellátók tartózkodnak itt, de a polgármester határozata értelmében a konfliktus lezárásáig a szervezet térítésmentesen veheti igénybe a parkoló területét. Még akkor is, ha meglátása szerint gyakorlatilag feleslegesnek tűnhet jelenlétük a helyszínen.
Ami az önkormányzat megnövekedett energiaköltségeivel kapcsolatos gondokat illeti, a polgármester elmondta, hogy megkapták az áremelkedésből adódó különbözetnek megfelelő kompenzációs összeget, tehát mondhatni e téren is rendben mennek jelenleg a dolgaik. Az április elsejétől megváltozott feltételekkel működő közmunkaprogramra kitérve elárulta, hogy március végéig 60 munkanélküli járt hetente kétszer, napi 8 órára. Őszintén bevallotta, hogy a falu számára valós értékben, a közmunkában elvégezhető feladatokra a járási hivatal által újonnan megszabott 15 személy is elegendő. Mindemellett azt is meg tudja érteni, ha többen is igényt tartanának az eddig meglévő lehetőségre, még akkor is, ha ez csak átmeneti megoldás, hiszen hosszú távon demotiváló és megélhetést sem biztosít. Az ország nagy munkanélküliséggel küzdő keleti csücskében viszont egyeseknek a kevés plusz is nagy segítség.
Megjelent a Magyar7 2023/18.számában.
