Nagyócsa muzulmánja
A mohácsi vész utáni időkben, 1548-ban készített adóösszeírásokban Nagyócsa település a Balassák birtokában volt. A hatalmaskodó és erőszakosságáról elhíresült Balassa Menyhért volt az ura. Úgy tudni, még hamis pénzt is veretett az egyébként Divény várában tanyázó kényúr. Később öccse, Balassa János hosszú éveken át harcban állt a bányavárosokat fenyegető törökkel. 1575-ben viszont Hasszán füleki bég elfoglalta az erősséget, illetve 1566 és 1576 között a török Nagyócsát is több ízben megtámadta, majd 1582-ben például 130 aranyra sarcolta.
Ennyit a történelemről, most pedig nézzük a falu közepén, egy kisebb dombon magasodó középkori templomát, amelyet támpilléres fal vesz körül. Hasonló a vidék több, irtványfalujának gótikus templomához. Nagyócsát valószínűleg türingiai telepesek alapították. Erre utal a település német neve, az Otchchau is.
A templomba belépve elcsodálkozhatunk a művészi díszítéseken. Oltárok, táblaképek, művészi faragványok, amelyekről feltételezik, hogy a méltán híres lőcsei Pál mester műhelyéből, vagy valamelyik kiváló tehetséggel megáldott tanítványától származnak.
A nagyócsai templom egyik, a háromkirálok imádását ábrázoló szárnyas oltára Esztergomba került. A templomban maradt viszont és ma is látható az 1599. február 26-án elhunyt Arnaut János falba ágyazott sírköve. Most kanyarodjunk vissza a Divényben 18 évig tanyázó török sereghez, amely időnként keményen megsarcolta a vidéket, így Nagyócsát is.
Egyesek azt is elképzelhetőnek tartják, hogy Arnaut Jánost kiskorában a vidékről rabolták el és janicsárként kerülhetett vissza tájainkra Törökországból.
Megjelent a Magyar7 2026/17.számában.
