Múltba vesző pozsonyi fürdőkultúra
Javában tombol a nyár, ilyenkor, aki csak teheti, a hűsítő vízben keres enyhülést. A 30 fok feletti hőmérsékletek a város betondzsungelében szinte már elviselhetetlenek, nem csoda, hogy már hétközben is zsúfoltak a pozsonyi fürdőhelyek.
Idén már a június is történelmi meleget hozott, és az időjárás-előrejelzések szerint július lesz a legmelegebb hónapja az évnek. A városnak több strandja is van, a legtöbbjük két-, illetve hárommedencés. A legismertebbek közülük a rózsavölgyi Delfin fürdőstrand, a belvárosi Téli stadion közelében lévő Téglamező strand, a Károlyfalu és Pozsonyhidegkút határában lévő Rosnička és a Matador, amit még 1963-ban nyitottak a ligetfalui lakótelepen. A strandok többsége csúszdákkal és játszóterekkel is felszerelt, némelyiken sportpálya vagy szauna is van, és napozóágyakat is lehet kölcsönözni..
A város fürdőéletéből azonban hiányzik egy nagyobb, minden igényt kielégítő fürdő. Ha a pozsonyiak nagy része nem a mosonmagyaróvári, lipóti vagy a dunaszerdahelyi termálfürdőkbe járna fürdeni, illetve valamelyik közeli osztrák fürdőhelyre, akkor a szlovák főváros fürdőélete nyaranta gyakorlatilag összeomlana.
Van lehetőség a tóparti fürdőzésre is. Pozsony egyik legkedveltebb szabadtéri fürdőhelye az Aranyhomok, ami ilyenkor zsúfolásig megtelik, és már a nyitást megelőzően is kígyózó sorok állnak a pénztárnál. Többen a misérdi bányatavakban keresnek a hőségben felüdülést vagy a ligetfalui Draždiak bányató partján, ahol már vannak bizonyos szolgáltatások, illetve az oroszvári és a csúnyi tavakban. Ezek azonban a hiányzó szolgáltatások okán nem biztos, hogy mindenkinek megfelelnek az egész napos fürdőzésre. A pozsonyi fürdőélet és fürdőkultúra tehát kétségkívül hagy némi kivetnivalót maga után. Pozsonynak nincs se termálfürdője, se egy, a budapesti Széchenyihez hasonló fürdője, pedig akár lehetne is, ha végre újra működne az ikonikus Grössling fürdő. Az óvárosi létesítmény annak idején nemcsak közönséges fürdőhely volt, hanem a társasági élet egyik központja is, ahol az emberek találkoztak és kapcsolatok születtek. A főváros azt ígéri, több mint 25 év után felújítja a fürdőt, felújítja a legöregebb, 1895-ben készült medencéjét is, és visszaállítja a fürdő régi fényét, s remélhetőleg a szerepét is. A több mint 125 éves épület így újra méltó lehetne eredeti önmagához. A tervek biztatóak: a 21. század kihívásainak megfelelő nagyvárosi kulturális és közösségi központot alakítanának ki, amely erősítve a múltban gyökerező értékeket, új minőséget hozna létre a tervezett könyvtár, fürdő és kávézó hármasában.
Arra meg már csak nosztalgiával gondolunk, milyen jó is lenne, ha állna még az 1830-ban felépült gyógyító vizű Ferdinánd vasfürdő a Vaskutacskán, amely az itt keresztülfolyó Vödric-patak vastartalmú gyógyító forrását hasznosította, és a pozsonyi társasági élet egyik közkedvelt helyszíne volt.
Ám az itt zajló későbbi építkezések és a patak kezelése megbontották a talajvíz szerkezetét, és a gyógyforrás eltűnt. A fürdőház, amelyben egykoron élénk társasági élet zajlott, így fokozatosan elveszítette funkcióját, az épület omladozni kezdett, mígnem a múlt század hetvenes éveiben lebontották. S vele együtt eltűnt egy életforma is, Pozsony fürdőkultúrája pedig jóval szegényebb lett.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/30. számában.
