Motorok, autók, jótékonyság
A kisújfalui Szántó Adrián még csak 24 éves, de már most impozáns veteránjármű-gyűjteménnyel büszkélkedhet: 32 motort és 8 autót tudhat a magáénak.
Gyűjteményét most bemutatta a falujában, ahol sokan rácsodálkoztak a régi idők járgányaira.
– Ez a legjobb befektetés – mondja a fiatal gyűjtő mosolyogva.
– Gyári állapotban hagyom őket, így sokkal többet érnek, csak párat újítottam fel.
A járművek 85 százaléka működőképes. Adrián civilben DJ-ként dolgozik, minden hétvégén lakodalmakban, rendezvényeken zenél, világít, hangosít.
A keresetéből főleg használt motorokat és autókat vásárol – másra nem nagyon költ, hiszen még a szüleivel él.
A veteránjármű-szerelem családi örökség, nagyapaja sokat motorozott, Adrián pedig csodálta őt és a motorját. Hatévesen már ő maga is Babetával vagy Pionírral körözött az udvaron. Tizenhat évesen lett jogosítványa, tizennyolc éves korától már nagymotorral és autóval is jár. Bátyjával motorral bejárták egész Európát, minden évben két hétig vannak úton. Legkedvesebb motorja a 250-es JAWA.
– idézi emlékeit Adrián.
Főleg a motorkerékpárokra összpontosít, de autókból is akad jó néhány különlegesség: 1203-as mentőautó, rendőrségi Škoda, Trabant, Lada, osztrák mopedautó és egy 120-as Škoda, amelyet ismerősöktől kapott, mert nem akarták, hogy a bontóban végezze.
A gyűjtemény legidősebb darabja egy 1950-es „dongó” – tulajdonképpen egy kerékpár, amelyre motort szereltek. Mellette ott áll egy 1952-es, eredeti állapotában megőrzött Jawa Perák, valamint katonai oldalkocsis motor, Pannónia, Csepel, Danubia, Mustang és még sok más ritkaság. Adrián lelkesen vezet végig a sorok között, minden egyes gépről mesél, történetekkel fűszerezve a bemutatót. Amikor igazi hozzáértővel akad össze, olyan részletekbe menően beszélik meg a típusokat, hogy laikusként már nehéz követni. Figyelmemet egy különleges darab ragadja meg.
– Ez egy ötszáz köbcentis salakmotor, amely benzin helyett metanollal működik, fék nélküli, és ricinusolajjal kell kenni. Nagyon nagy ritkaság. Egy magyar tulajdonostól sikerült megszereznem – mondja büszkén, szinte egy szuszra.
Adrián nemcsak gyűjt, hanem meg is osztja másokkal a szenvedélyét. A kiállításból befolyt összeget a helyi Sárgarózsa civil szervezetnek ajánlotta fel, amely immár húsz éve szervez táborokat fogyatékkal élő gyerekeknek és felnőtteknek.
A veterán járművek sok látogatót vonzanak. A vendégek nosztalgiáznak, mesélnek az unokáknak, mások pedig egyszerűen rácsodálkoznak, hogy ezek a gépek még mindig működnek.
Adrián folyamatosan bővíti a gyűjteményét: minden évben vesz legalább két új darabot.
– Már ismernek, tudják, hogy nem azért veszem meg, hogy eladjam. Ikonikus járműveket csak gyűjtőnek adnak el, nekem szerencsére sokszor bizalmat szavaznak.
Megjelent a Magyar7 2025/35. számában.
