Most, vagy soha! Teltház a Szövetség királyhelmeci kampányrendezvényén - KÉPEKKEL
Erős magyar képviselet mellett jó esetben akár erős bodrogközi jelenlét is lehet a parlamentben...
Az est házigazdájaként Tóth Tibor színművész az ünnepi hangulatba öltözött kultúrház nagytermében helyet foglalók körében külön köszöntötte Pataky Károlyt, Királyhelmec polgármesterét, Kassa megye alispánját, Pandy Pétert a Szövetség országos tanácsának alelnökét, Furik Csaba megyei képviselőt, a párt országos tanácsának tagját, valamint Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét.
Pataky Károly szólt elsőként a közönséghez, a teremben jelen lévő, zömében bodrogközi és Ung-vidéki magyarsághoz. Nemzeti dalunkból a Szövetség idei országos kampányába kölcsönzött egyik gondolattal kezdte:
– mondta.
Mindenkinek jó szívvel azt ajánlotta, hogy olvassa el a Szövetség honlapján a párt programját, hiszen pontokba szedve, tömör gondolatokban megfogalmazva is tartalmazza mindazt, ami nekünk, felvidéki magyaroknak gondunk, bajunk, ami sújt bennünket. Emlékeztetett arra, hogy a szlovák politikusok egymással veszekednek, vitatkoznak, saját dolgaikat oldják a parlamenten belül és kívül is és rólunk rendre megfeledkeznek.
Hangot adott azon meggyőződésének, hogy a jelenlévők tudják már, kire és miért adják le szavazataikat.
Arra kérte a megjelenteket, hogy ismerőseiket, családtagjaikat is biztassák, hogy ha törik, ha szakad, erre a sorsdöntő választásra jöjjenek el, mert nagyon nagy a tétje.
A színpadra hívta és bemutatta a Szövetség Kassa vidéki, bodrogközi és Ung-vidéki jelöltjeit, megköszönve nekik, hogy vállalták remélt képviseletünket a parlamentben. Végezetül, de nem utolsó sorban egy érdekességre hívta fel a jelenlévők figyelmét:
Ezt a hármast pedig név szerint is kiemelte Furik Csaba, Kisgéres polgármestere, Želinský József, Királyhelmec alpolgármestere, Kassa megye képviselője és Pandy Péter, Kassa megye képviselője, a Szövetség OT alelnöke személyében. Arra buzdította az embereket, hogy szavazzanak bátran a szívükkel, a hozzájuk legközelebb állókra. Véleménye szerint akad bőven a listán mindenki számára olyan személy, aki segíti mindennapjainkat, arra is garanciát biztosítva egyben, hogy a parlamentbe jutásuk esetén sem feledkeznek meg a régióikról és a felvidéki összmagyarság érdekeiről. Szerinte akár az eszünkre hallgatva is meghozhatjuk ugyanezt a döntést, elég visszagondolnunk mindarra, ami az elmúlt három és fél évben zajlott idehaza, vagy akár mindarra, amit az ország szabad választásainak legpiszkosabb kampányban látunk, hallunk - csatározások, egymás ekézése, lejáratása, problémák sora megoldási stratégiák nélkül, felszínesség, populizmus és még verekedés is. Éppen ezért, a magyar képviselet mellett erős bodrogközi Szövetség-képviselet reményében zárta szavait Pataky Károly.
Pandy Péter bevezető gondolatait azzal kezdte, hogy jövő vasárnap este már közzéteszik a választások eredményeit. Nyilvánvalóvá válik, mi a helyzet velünk: nem csupán a felvidéki magyarsággal, de régióinkkal is.
Arra buzdított, hogy a kampányhajrában fennmaradó pár napban mindannyian a lehető legtöbbet tegyük meg a közös győzelmünkért.
Megvallotta, hogy pár hónappal ezelőtt gondolni sem mert arra, ami ma már valóság. A Híd platformon belül sok kérdésre kellett választ találniuk, de érdekes módon ez a bodrogközi csapatuknak soha nem jelentett gondot. Az első nagy dilemmát a Szövetségen belüli egység jelentette számukra. Különböző vélemények mellett válaszuk egyértelmű volt: ők maradnak. Megvallása szerint soha nem volt még ennyire egységes és erős párt Szlovákiában, ami a magyarság és a régiók érdekeit képviselte volna.
– mondta.
Hangot adott azon meggyőződésének, hogy össze tudunk fogni és a többieket is ugyanerre kérte. Azzal zárta szavait, hogy
megígérte, nem okoznak csalódást.
A Szövetség országos elnöke, Forró Krisztián videóüzenetében elmondta, hogy bár mindig nagy örömmel érkezik a keleti végekre, a Bodrogközbe és Királyhelmecre, de a kampányrendezvényen sajnos mégsem tudott személyesen megjelenni, mert két televíziós megjelenése ebben megakadályozta. Lélekben viszont itt volt velünk, mint mondta. Örömmel vette a teltház hírét és azokat is külön köszöntötte, akik a kultúrház előtti LED falon követték az élő adást. Mint mondta,
óriási erő van a közösségeinkben, a felvidéki magyarságban. A megyei választások során is ez az erő mutatkozott meg, akkor a Szövetség történelmi sikert ért el: 84 megyei képviselőnk lett, ami által a párt a legerősebb lett megyei szinten. Ahogy a pártelnök hangsúlyozta, ezt a sikert együtt érték el, amiért hálás köszönetét fejezte ki.
S hozzátette, hogy a szlovák pártok soha nem törődtek velünk, ha nem volt magyar képviselet a parlamentben. A Szövetség a mindennapokban, a megyei képviselő-testületekben bizonyítja, hogy a stabilitás és a józan együttműködés hangja.
A jól ismert problémák említésével utalt arra, hogy az elmúlt 3 és fél évnek az egész ország, mindenki vesztese, de ezen belül is kiemelten mi, felvidéki magyarok. Ugyanis a nemzetiségek gyarapodását ígérő intézkedések csak ígéretek maradtak, semmi nem valósult meg belőlük. Továbbá arra is emlékeztetett, hogy a leszakadó régióink beruházásait ígérő fejlesztéseket leállították.
– hangsúlyozta.
Ezért arra kérte a déli és keleti régiók lakosait, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól, ha fontos számukra városaink, falvaink fejlődése, szeptember 30-án szavazzanak a 18-as listával induló Szövetség jelöltjeire.
- zárta ünnepi üzenetét a pártelnök.
A gazdag és tartalmas kultúrprogramot követően Furik Csaba első gondolatában, utalva az egyik dalban elhangzottakra, azt kérdezte a közönségtől: jó-e magyarnak lenni? A hangos és erélyes IGEN-t hallva válaszként azt mondta, hogy szeptember 30-án is ez az erő és lendület kell majd a győzelmünkhöz. Majd a sokak által ismert Ady vers, a Tűzcsiholó pár sorát idézte:
Ahogy mondta, véleménye szerint, ránk, felvidéki magyarokra ez a vers nagyon illik.
De szerinte a bátorságra és a merészségre is szükségünk van. Istenben hívőként utalt Pál apostol rómaiakhoz intézett levele 8. részének 31. versére, ami a református egyház és egyben Bethlen Gábor jelmondatára is, miszerint
Emlékeztetett rá, hogy a közösségünkért kiállóknak szükségük van bátorságra, mert a vereségek és csalódások után is fel kell állni és tovább kell menni - bátornak maradva a közösségünk jövőjébe vetett hit segít át a nehézségeken. Majd kiemelte, hogy a képviselőjelölteknek az ebben való hitük megerősítéséhez ránk van szükségük. Véleménye szerint sem volt még soha eddig jobb alkalom arra, hogy a közösségünk bejusson oda, ahol helye van – a szlovák parlamentbe. A Szarka Tamás és társai által előadott Otthon vagyunk dalra utalva elmondta: azért, hogy ez valóban így lehessen, bizonyos dolgokat meg kell tennünk. Életünk során bátornak is kell lennünk, de hit nélkül a célt nehéz lenne elérnünk, e kettő kéz a kézben jár egymással.
Azzal zárta szavait, hogy úgy érzi, szeptember 30-án minderre képesek lesznek a Szövetség jelöltjei, feltéve, ha ebben segítségükre leszünk a szavazáson való részvételünkkel és karikázásainkkal.
Az est utolsó felszólalójaként, a Szövetség országos képviselőjelölt-listáján is utolsó helyét büszkén elfoglaló Gyimesi György szólt a közönséghez. Azzal kezdte, hogy semmi új gondolattal nem érkezett, ugyanazt tudja csak elmondani a kampányzárón, amit már 5 hónappal ezelőtt elkezdett országjárásakor is mondott. Nevezetesen azt, hogy
van hite és van annyi ereje, hogy kimondja: mi most ezt megcsináljuk!
E merész és határozott kijelentését hallgatósága nagy tapssal jutalmazta. Azzal folytatta, hogy jómaga a Szövetség listájának ugyanazon helyén áll, ahol a közösségünk is helyet foglal az ország prioritáslistáján. Megvallotta, igaz, hogy egy cipőben járunk, mindannyian hátrányból indulunk.
Saját esete is ugyanez lett volna, mint mondta, ha tavasszal elfogadta volna az OĽANO ajánlatát. A májusban tett ígéretéből, miszerint akár minden zsákfaluba is elmegy, ahova meghívást kap, megmaradt Fülek és Nagykapos. Számon tartja ezt a két várost, mint mondta, mindkettőt jelentős számú magyar lakja. Utalt a tavaszi helyzetre, amikor is nem voltunk ennyien, nem is csillogtak ennyire a szemek, mint most. Szerinte nem csoda, hogy az emberekben bizalmatlanság, ellenszenv és csalódottság volt.
Ahogy bevallotta, szembenézett elődei mulasztásaival és alázattal tudomásul vette, hogy egy reményvesztett küldetésre vállalkozott s ezen felül még a barátai is hitüket vesztették. Sokuk előtt ott állt eszköz nélkül, csatába indulva, épp csak egy őszinte beszélgetést kínálva. Májusban a csüggedt emberekkel beszélgetve, azt tapasztalta, hogy szeptemberre valami megváltozott – éppen itt, Királyhelmecen, amikor Iván Tamással együtt állt a BMHK színpadán. Az eszköztelenségükhöz megérkeztek a helyiek, a keleti emberek. Azok hite, reménysége számukra addig soha meg nem tapasztalt élmény volt. Elárulta, hogy több hónapos kampányának minden nehézségét feledtette vele a helyiek egyetértő támogatása és biztatása, aminek köszönhetően hirtelen úgy érezte: nincs egyedül.
Tudjuk, hogy mit nem akarunk felvidéki magyarokként: nem akarunk háborúban élni, mert családtagjaink elmondásaiból ismerjük annak minden borzalmát. Tudjuk, mit jelent egy csodálatos közösséget kiszolgáltatni és feláldozni nagyhatalmak és idegen érdekek esztelen játékaként, éppen ezért képesek leszünk elég erős NEM-et mondani minderre szeptember 30-án. Minden további csalfa próbálkozásra is NEM-et tudunk mondani, ami idegen ideológiaként próbálja megkérdőjelezni a hagyományos család felbecsülhetetlen értékét, amiben az anyai gyengédség és oltalom kiegészülhet egy apai erővel és biztonsággal. NEM kérünk a gyermekeink érzelmi biztonságára törő, az őket megingató újkori eszmékből, amik befolyásolható, megvezethető felnőtteké írnák át a jövő nemzedékét. Emlékeztetett arra is, hogy Európában sehol máshol, csak nálunk volt arra példa, hogy egy diszkriminatív törvény miatt elkobozhatták őseink ingó és ingatlan magántulajdonát. Mint mondta, tudjuk, hogy a termőföld kincs és a gazdáink kezében lévő tudás felbecsülhetetlen. Szerinte a sajátjainknak kell méltó feltételeket biztosítanunk, nem pedig hagyni, hogy idegenek fölözzék le hasznot. Azt is tapasztalhattuk, hogy a tolerancia az európai mantra szerint csak a menekültek befogadásáig tejed, de a nemzetiségek hangját csak a választások előtt hallják. Hangsúlyozta, hogy mindezek komoly árát a pénztárcáink érzik meg: az évente fizetett 120 millió euró 2 kórház ára, de akár a szépkorúak 13. nyugdíja . A francia és német földön már nem kívánt bevándorlók számára a mi progresszív liberálisaink is kiállították a meghívókat, de elszállásolásukról már nem az elnöki palota gondoskodik. Erre is NEMet mondunk. Egy közös asztalnál ülve kell szerinte hallatnunk hangunkat, azt elősegíteni, hogy másokkal megegyezve találjuk meg a déli és keleti régióink fejlesztésének és felzárkózásának lehetőségeit.
Arra kérte a megjelenteket, tegyünk azért, hogy a 450 ezres közösségünknek legyen végre képviselete a törvényhozásban.
Zárszavaiban megköszönte a régebbi támogatók minden biztatását, kézszorítását és külön hálás mindenkinek, aki a közelmúltban írta felül korábbi véleményét. A stafétát átadva nekünk hiszi, hogy az üzenetet továbbvisszük és az utolsó előtti pillanatban szeretteinket és a környezetünkben élőket arra ösztönözzük, hogy szeptember 30-án menjenek el szavazni.
– mondta.
Gyimesi számít ránk abban, hogy megtanítjuk az országot karikázni, hogy valóban azok képviselhessék közös ügyeinket, akikben mi magunk bízunk. Tudjuk jól, hogy talán utolsó eséllyel, de kihagyhatatlan lehetőséggel indulunk szavazni. Eddig tartott a balsors, mint mondta, egyszersmind feltéve a kérdést: vajon készen állunk-e most arra, hogy víg esztendőt csináljunk? Nemzeti imánk gondolatára utalva végezetül elmondta: A múltat s jövendőt népünk már megbűnhődte, MOST van itt az alkalom. Most, vagy soha!
