Molnár Tibor zselízi chilibirodalma
Miként lehet negyvenféle chilipaprikát nevelgetni kert nélkül? Erre a kérdésre is választ kaptunk a tervező építészmérnökként is tevékenykedő Molnár Tibortól, aki kevéssel a paprikatermés első begyűjtése után fogadott bennünket.
Honnan eredeztethető a chili iránti szenvedélye?
Mindig is szerettem a fűszeres, illetve a csípős ételeket. A chiliről sokáig csak annyit tudtam, hogy egy nagyon csípős paprikafajta. Egy alkalommal azonban, közel öt éve a közösségi hálón rátaláltam egy magyarországi csoportra, amely a paprikafélékben előforduló, a csípős ízt adó hatásért felelős alkaloidról a Kapszaicinfüggők nevet viselte. Az itt található bejegyzéseket figyelve kezdtem el élénkebben érdeklődni a téma iránt. A csoport tapasztaltabb tagjai szívesen válaszoltak a termesztés kezdeti lépéseivel kapcsolatos kérdéseimre.
Honnan szerzi be a chilimagokat?
A fent említett csoportban e téren is adtak ötleteket. A leggyakrabban magyarországi, spanyol, német és cseh forgalmazóktól szoktam rendelni, s szinte kivétel nélkül jók a tapasztalataim.
Fontos, hogy olyan helyről rendeljük a magokat, ahol izoláltan termesztik ezeket a növényeket, hiszen, ha átporozzák őket, akkor már mással kereszteződve fennáll a veszélye, hogy a formája, a színe, esetenként pedig még akár az erőssége is megváltozik.
Már a magvásárlás is feltehetően költséges folyamat…
Két euróért már hozzá lehet jutni minőségi chilimagokhoz, persze vannak, amik öt euróba is kerülnek, attól függően, hogy milyen helyet foglalnak el a csípősséget jelző Scoville-skálán. Ennyi pénzért azonban nem egy zacskónyit kapunk, csupán tíz darab magot. Általában több mint kilencven százalékos a kikelési mutató, de előfordult már az is, hogy a tíz magból mindössze kettő kelt ki. Az mindenesetre biztos, hogy nagyon igényes növény, s emiatt is sokkal költségesebb, mint például a kápiapaprika termesztése.
Minden bizonnyal ehhez is szükséges némi jó értelemben vett megszállottság.
Bizony, főleg, ha arra gondolok, hogy minden évben megfogadom, legközelebb már nem ültetek ennyit, mert valóban rettentően sok munka van vele, de végül valahogy mindig egyre több és több chilipalánta vesz körül…
Az első évben mintegy ötven palántám volt, jelenleg több mint kétszáz van, s kert híján 15 literes cserepekben nevelem őket.
A magokat január végén, február elején szoktam elültetni. Mivel ekkoriban aránylag kevés fény éri őket, világítani kell rájuk. Én – a napfényhez legközelebb álló spektrumú – 6 ezer kelvines, 2 ezer lumenes LED-égőket szoktam használni, miközben a keléshez szükséges 28 Celsius-fok körüli hőmérsékletet is biztosítani kell számukra; ha már kibújtak a növények, a 22 Celsius-fok is elegendő. A növényekről májusig a nappaliban gondoskodom, a palánták mérete ekkor már akár a fél métert is elérheti. Fontos, hogy a kiültetés ne hirtelen történjen; szoktatni kell a növényeket a napfényhez, hogy ne égjenek meg a leveleik.
Kiültetésnél milyen földbe kerülnek a palánták?
A paprika a savanyú földet szereti, aminek a pH-értéke 5 és 7 között mozog. Figyelni szoktam rá, hogy minőségi finn tőzegbe kerüljenek, amit fele-fele arányban kerti földdel keverek össze, s marhatrágyát is teszek hozzá.
Az öntözés mellett a megfelelő tápanyagokkal is el kell látni a palántákat. Ha tudok, esővízzel öntözök. 200 literes hordókban fogom fel, s abba keverem bele a tápot is.
A cserepek a déli oldalon vannak elhelyezve, így sokat süt rájuk a nap; jó néhány növény fölött viszont árnyékolóhálót is szoktam használni. Ez a napfény 30 százalékát kiszűri.
Jelenleg milyen típusú chilikkel foglalkozik?
Többféle típust nevelek egyszerre, most negyven fajtával foglalkozom. Térségek szerint is válogatok, így van most afrikai, karibi, brazil, perui, amerikai, indiai és bangladesi is. A fogyasztásukat tekintve véleményem szerint a Habanero-félék a vízválasztók, ugyanis azokat még meg lehet enni – persze ezt sem javaslom mindenkinek. Én meg szoktam kóstolni a 2 milliós értékkel bíró chilit is… Egy pillanatra lehet ugyan csak érezni, de a 2 milliósnak is van zamata.
Attól már sír az ember…
Én inkább a chiliszószfőzés utáni mosogatásnál szoktam sírni, amikor az éppen elmosott edényekből felszabadul a kapszaicin. A milliósok egyébként nem arra szolgálnak, hogy vajas kenyérhez eszegessük őket. Sokkal inkább szószokat készíthetünk belőlük különböző sültekhez. Meg hát mindenkire másképpen hat, hiszen mindenkinek más a tűrőképessége. Nekem az a tapasztalatom, hogy a nők jobban bírják a csípősebb ételeket, mint a férfiak. Ők könnyebben megeszik a csípősebbeket, erősebbeket.
Van személyes kedvence a chilipaprikák között?
Talán a mexikói Serrano. Savanyítani szoktam, vagy nyersen fogyasztom. Ez csak olyan finoman csípős, a szószokból viszont a méregerőseket is szeretem.
Az idén mikor zajlott az első szüret?
Most úgy alakult, hogy első alkalommal szeptember 1-jén szüreteltem. Korábban már augusztus közepén szoktam. Egy évben kétszer szoktam szüretelni, néha háromszor, bár az nagyban függ a szeptemberi, októberi időjárástól.
Mi történik a chilipaprikákkal a termés begyűjtése után?
Több mindent szoktam készíteni belőlük, így szószt, savanyúságot, krémet vagy éppen chilipelyheket is. Az így létrejött termékeket nem szoktam árusítani, leginkább barátaimnak, kedves ismerőseimnek osztogatom szét, meg persze mi is fogyasztjuk a családon belül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/37. számában.
