Mindörökké óvó néni
Július 27-én köszöntötte Szőgyénben az önkormányzat és az egyházközség a százéves jubileumát ülő Karakán Sándornét, Emerenciát, mindenki Inci nénijét.
A háromgyermekes édesanyát máig körülveszi a családja, két nyugdíjaskorú lánya gondozza. Az ünnepi asztalt huszonöten ülték körbe, két lánya és fia a családjukkal, öt unoka és kilenc dédunoka.
Inci néni 1921-ben született Szőgyénben. Négyen voltak testvérek, a szülei vegyeskereskedést működtettek. Tízévesen került az érsekújvári Flengerbe, bentlakásos iskolába, ahol apácák tanítottak. Később Pozsonyban járt tanítóképzőbe, de onnan a második bécsi döntés után hazaküldték a diákokat.
Ekkor Pestre ment a Felső Kereskedelmi Iskolába barátnőjével, Sámson Böskével. A háború legzavarosabb éveit a szülői házban vészelte át, többször voltak életveszélyben. A háború után Párkányban fejezte be a pedagógiát, majd a szőgyéni óvodában helyezkedett el és dolgozott nyugdíjas koráig.
Karakán Sándor érsekújvári tanítóhoz ment férjhez, akitől két lánya és egy fia született. Érdekesség, hogy máig ugyanabban az ágyban alszik, ahol a gyermekei megszülettek.
Nagyon szerette a gyerekeket, generációkat nevelt, sokuknak olyan szép emlékei maradtak Inci óvó néniről, hogy a mai napig képeslapokkal örvendeztetik meg.
Kolléganője, Dukony Magdolna mondja:
– Soha, de soha nem emelte fel a hangját, a hibákra is úgy tudott rámutatni, hogy szinte dicséretnek hatott. Mi, akik már a szocializmus alatt végeztük az iskoláinkat, példaképként tekintettünk rá. Egészen más volt, mint mi. Etikettre tanított, hogyan üljünk, kinek köszönjünk előre, hogyan öltözködjünk, a frizuránkat is megcsinálta, ha megkértük rá. Önmagára mindig Karakán Sándornéként tekintett, és minket is arra biztatott, hogy használjuk örömmel a férjünk nevét. Nevelési módszere a szereteten alapult. Sokat tanultam tőle.
– Szép gyermekkorunk volt – mondja Ildikó, Inci néni másodszülött lánya. – Anyukánknak mindig volt ideje ránk, apánknak már kevésbé, mert különböző falvakban és egy időben Pozsonyban is tanított, ám ha hazajött a motorral, mindegyikünkkel tett néhány kört a házunk előtt. Az unokák nevelésében is mindig számíthattunk az édesanyánkra. Rengeteget olvasott, a könyvtárból mindig teli szatyorral járt haza.
Olvasmány-élményeit az unokákkal való együttlétkor is kamatoztatta, akik a nagyival kincses szigeti kalózokként takarították ki a pincét, indiánokra játszva dolgoztak a kertben. 94 évesen még járt a könyvtárba. Késő éjszakáig képes volt olvasni, kedvenc könyve az Elfújta a szél, amelyhez egy másik befejezést is írt.
Inci néni több mint tíz éve él özvegyen. A 95. születésnapján még olyan vitális volt, hogy maga alakította át a kosztümjét, a frizurája mindig hibátlan volt, hiszen késő öregkoráig képes volt csavarókban aludni. Kézimunkázott, festett, sokan el sem hitték, hogy ezek az ő alkotásai. Életében központi szerepet játszott a hit. Ha csak tehette, a templomba is eljárt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.
