Mindennapi kenyerünk válságos időben
Vitán felül áll, hogy a kenyér az ember alapvető testi tápláléka. Mióta a koronavírus miatti intézkedések háttérbe szorították a napi szintű élelmiszer-vásárlás lehetőségét, még inkább bizonyossá vált, hogy a mindennapi kenyerünkre mekkora szükség van. De jut-e mindenkinek?
Mindannyian megállapíthattuk, hogy ezekben a válságos napokban vannak olyan szakmát végző emberek, akiket nem irigylünk. Ilyenek az orvosok, a nővérek, a takarítók, a bolti eladók, a futárok és minden bizonnyal a pékek is. Ők jelen helyzetben nulla–huszonnégy órában szolgálatot teljesítenek.
Az emberek többsége a négy fal közé szorult, de egyvalami biztos: enni kell. A legnagyobb kereslet többek között a kenyér iránt mutatkozik. Az önként vállalt karantén ideje alatt egyre többen állnak neki az otthoni kenyérsütésnek.
Mivel az üzletek polcáról elsők között fogyott el az élesztő, sokan kezdtek kovászt nevelgetni, és megismerni az ősi hozzávaló titkait. Természetesen a többség továbbra sem érez késztetést vagy tehetséget magában, hogy nekiálljon odahaza kenyeret sütni.
A tömegfogyasztásra beprogramozott vásárlók nagy része az üzletek polcairól akarja beszerezni a mindennapi ennivalót, méghozzá a lehető legnagyobb mennyiségben.
Sokan attól is tartanak, mi lesz, ha a pékségek is kifogynak az alapanyagból, vagy mi történik, ha a kormány hirtelen blackoutot (teljes leállást) rendel el. Kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez maguk a pékségek. Kérdéseinkkel két mátyusföldi sütöde igazgatóját szólítottuk meg.
A közel harminc éve működő vágfarkasdi Nagy Pékség vezetője, ifjabb Nagy István a legnagyobb, húsvét előtti hajszában szakított időt, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.
Amúgy folyamatosan bolondokháza van, mondja, az emberek vásárlási lázban égnek. A kenyér iránt megnövekedett az igény, a többi pékáru iránt viszont jelentősen csökkent a kereslet. Mivel a gyerekek nem járnak iskolába, a szülők is korlátozottan a munkába, ezért jóval kevesebb tízórai, péksütemény fogy.
Nagy István ízlésekhez mérten ajánlja a kenyér mélyhűtőben való tárolását. Mint mondja,
a kenyér gyártásának technológiájától függ, meddig áll el a pékáru a fagyasztóban.
A kovászos kenyér jobban eláll, de a szakember szerint nem érdemes egy hétnél tovább pékárut tárolni a fagyon. Ezt azonban mindenkinek a saját felelősségére és az ízlésére bízza, akárcsak azt is, hogy az emberek csomagolt, szeletelt vagy csomagolás nélküli kenyeret vesznek. Mint mondja, a csomagolt kenyér ugyanolyan friss, a nem csomagolt pékáruk pedig semmilyen veszélyt nem jelentenek az emberi egészségre a járvány idején, hiszen a pékségekben szigorú előírások szerint állandóan fertőtlenítenek, minden higiéniai előírást betartanak. A farkasdi pékségben zömmel helyi, vágfarkasdi, negyedi munkások dolgoznak, így a munkahelyre való bejárásuk egyelőre zökkenőmentesnek mutatkozik, a kiszállításban sem mutatkoznak problémák.
A kereslet a kenyér iránt a járvány ideje alatt egyértelműen megnőtt,
mondja Nagy István, hozzátéve, ha a kormány mégis elrendelné a blackoutot (szerencsére ennek a lehetőségét elvetették – szerk. megj.) és minden bolt több napra bezár, akkor nem lesz olyan pék az országban, akinek nem fog kelleni napi huszonnégy órát dolgozni. Azt, hogy átlagban mennyi kenyeret, kiflit sütnek egy nap alatt, üzleti titokként kezelik.
A három éve üzemelő alsószeli Mia Pékség vezetője, a Tallóson élő Szolgai Tamás sem tapasztalt gondot az alapanyag-beszerzésben. Ők szintén Magyarországról szerzik be a hozzávalót, lisztet általában havonta rendel, míg élesztőt akár hetente.
A nagy malmok és az élesztőgyárak elsőként a pékségeket szolgálják ki, ezért nem kell attól tartani, hogy elfogyna a kenyérhez való nyersanyag.
Mint mondja, nagyon sok kézfertőtlenítőt vásárolt a hat alkalmazottjának, mivel a tésztával nem lehet kesztyűben dolgozni. A mintaboltban viszont kizárólag kesztyűben és maszkban árusítanak. Szolgai Tamás elárulja, ugyanannyi kenyeret gyártanak, mint a járvány előtt, a kereslet attól függ, éppen mennyire vannak megijedve az emberek, ők is tapasztalják viszont a péksütemények iránti kereslet csökkenését.
A Mia Pékségben hajnalban sütnek. Az emberek tudják, hogy reggel hatkor már kaphatnak friss kenyeret, a későbbi órákban viszont a szeletelt, csomagolt kenyér is elfogy. Tamás tapasztalatai szerint tavasszal és nyáron egyébként is nagyobb a kereslet a kenyér iránt, az emberek többet sütnek, főznek szabadtéren, az önkéntes karantén miatt pedig hasonló jelenség tapasztalható. A fiatal pék szerint
a házi kenyérsütés nehéz dolog, nem tart attól, hogy a hirtelen jött divat ártana a pékségek forgalmának.
Meg lehet próbálni, mondja, de házilag nem lehet úgy kikeverni a tésztát, mint üzemi gépekkel, és nem is lehet olyan páratartalmat biztosítani a kenyérnek, hogy az pékségi minőségű legyen. A pékségek is fél évig kísérleteznek a megfelelő arányokkal. Tamás azt is megemlíti, hogy egyelőre nem kellett árat emelniük, de ez előbb-utóbb várható. A kis csomagolású lisztek és az élesztő ára már emelkedett, de a nagy kiszerelés ára egyelőre változatlan, viszont kaptak már üzenetet Magyarországról, hogy előfordulhat a liszt árának húsz százalékos növekedése. Ennek függvényében kell majd nézni a kenyérárak lehetséges emelkedésére is.
Megjelent a Magyar7 2020/15. számában.
