Mindenkinek jusson szeretet a fa alá!
A legtöbb gyermek számára a karácsony az év legszebb és talán a leginkább várt ünnepe, elősorban a karácsonyfa alá kerülő ajándékok miatt. Vannak azonban olyan családok, amelyeknek nem jut ajándék, s a karácsony náluk még inkább a nélkülözésről szól. Ilyenkor fokozottan érvényesek mindannyiunk számára Lukács evangéliumának szavai: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Hogy mindenkinek jusson szeretet a fa alá.
Egyébként is azt mondják, ajándékot nemcsak kapni jó, hanem adni is, sőt, adni talán még jobb, mert az ajándékozással együtt jár a beteljesülés érzése. Az adventi készülődés pedig különös alkalmat nyújt arra, hogy jobban odafigyeljünk a nehezebb körülmények között élő embertársainkra.
Az Egy doboznyi szeretet jótékonysági mozgalomnak már többéves hagyománya van tájainkon is.
– Hat évvel ezelőtt kapcsolódott be először a Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola az akkor még Nyilas Misi Karácsonyának nevezett ajándékcsomag-gyűjtésbe, s azóta minden évben a Somorjai Református Egyházközség által szervezett akcióban veszünk részt – mondta lapunknak Nagy Mónika, az iskola igazgatója. A gyerekek minden évben készítenek egy-egy csomagot, amelyre ráírják, hogy lánynak vagy fiúnak szánják-e az ajándékot s hogy körülbelül hány éves korú gyermeknek.
– Most már második éve a kárpátaljai rászoruló gyerekeknek készítünk ajándékcsomagokat, és a gyerekekkel közösen visszük el Somorjára, ahonnan aztán elkerül Kárpátaljára a sok-sok „egy doboznyi szeretetet”.
A gyerekek minden évben nagy örömmel készülnek az ajándékcsomag-gyűjtésre.
– Örömmel csomagolják be az ajándékokat, van, aki több dobozt is készít. Az alsó tagozatos etikacsoportunk idén közösen gyűjtött össze egy nagyobb csomagnyi ajándékot Bittera tanító néni vezetésével. Mivel éppen ezzel a témával foglalkoztak, úgy döntöttek, hogy közösen vesznek részt az adománygyűjtésben – mondta az iskolaigazgató, hozzátéve, többnyire ruhaneműt, tanszereket, színes ceruzákat, ecseteket, tolltartót, könyveket és játékokat raknak a csomagba, de saját készítésű kis ajándékot is belecsempésznek a gyerekek a dobozokba.
– Tettünk a csomagba édességet is, mert azt szeretik a gyerekek, meg puzzle-t, szappant és könyvet. Örültem, amikor készítettük a csomagot, mert én is szeretek ajándékot kapni – mondta ottjártunkkor a kiselsős Lackó, az etikacsoportosok közül.
– Nagyon jó érzés ajándékot készíteni, és jó lenne látni is, hogy mit érez, amikor kinyitja a dobozt, aki kapja. De sajnos azt nem láthatjuk – tette hozzá Viki.
– Én mindig előre átgondolom, hogy mi kerüljön a csomagba, minek örülne esetleg, aki majd megkapja. Teszünk a csomagba mi is mindig könyvet, szappant, idén zsebkendőt is raktunk bele meg színes ceruzákat és jegyzetfüzetet. Számomra nagyon jó érzés, hogy valaki olyannak adhatunk ajándékot, aki egyébként talán semmit sem kapna – mondta egy másik Viki.
– Rakunk a csomagba saját készítésű dolgokat is, mi idén például egy felakasztható díszt is tettünk a csomagba, aminek remélem örülni fog az, aki majd megkapja – tette hozzá Izabella.
– Nemcsak adventkor, hanem egész évben arra neveljük a gyerekeket, hogy jó adni és segíteni másoknak. S úgy is jó adni, hogy nem tudjuk, ki kapja meg az ajándékunkat, ez talán még izgalmasabbá is teszi az ajándékkészítést – fűzte hozzá Nagy Mónika igazgató.
A lényeg tehát, hogy szívből adjunk, így lesz az ajándékozás a saját lelkünk tápláléka is. Az ajándékozás ugyanis melegséggel tölti el az ajándékozó szívét is, mert amint az Ige is mondja: Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.
