Mi mégis itt vagyunk! – Kittenberger Kálmán nyomán
A lévai temető 1848–1849-es emlékművénél 1995. április 19-én húsz fiatal tett cserkészfogadalmat Isten, haza, nemzet és embertárs iránti kötelességteljesítésre: megalakult a 46. sz. Kittenberger Kálmán cserkészcsapat. Az eltelt 30 évről a közösséget 2006 óta irányító csapatparancsnokkal, Szűcs Szabolccsal beszélgettünk.
Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a cserkészcsapatnak az évtizedek során?
A legnagyobb kihívást a vezetőhiány jelenti, talán csak az első négy év volt kivétel ez alól. 1998-ban az alapító parancsnok, Csáky Erzsébet családjával együtt Pozsonyba költözött, ezzel a parancsnok és három őrsvezető, Erzsébet lányai is kiestek a csapatból. Őrsök bomlottak fel, a taglétszám 30 felettiről mintegy a felére csökkent. Ebben a nehéz időben Gaál Krisztina vállalta a csapat vezetését. 2001 őszén Krisztina is elköltözött Léváról, s egy újabb nehéz időszak következett. Ekkor újra Csáky Erzsébet vette át a csapat vezetését, bár ő nem tartózkodott Léván.
A vezetőhiány miatt nem tudjuk minden évfolyammal megismertetni a cserkészet szépségeit. 2025-re oda jutottunk, hogy a helyi Juhász Gyula Alapiskola diákjai között nincs egyetlen cserkészünk sem, mivel utoljára hét éve toboroztunk. Ezen azonban változtatni szeretnénk szeptembertől, ha a Jóisten is úgy akarja. Az is kihívást jelentett, hogy a csapat 13 évig cserkészotthon nélkül működött. Régi álmunk vált valóra 2008-ban, amikor – Hajtman Béla igazgató jóvoltából – lett cserkészotthonunk, az akkori Magyar Tannyelvű Egyházi Gimnázium (később Czeglédi Péter Református Gimnázium) épületének egyik szárnyában. Az épület lebontásáig, 2017-ig használtuk ezt a termet; azóta a Reviczky Ház vendégszeretetét élvezzük.
Melyek voltak a legmeghatározóbb pillanatok az elmúlt 30 évben?
Az imént említett parancsnokváltásokon túl meghatározó volt a 2010-es év; először vállaltuk el, hogy otthont adunk a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) első országos elsősegélynyújtó versenyének. 2015-ben Léván fogadtuk az Országos Métabajnokság 262 résztvevőjét, akiknek az elszállásolása, étkeztetése és mozgatása óriási kihívás volt.
Miben más a mai cserkészet, mint 30 évvel ezelőtt volt?
A módszerek ugyan változnak, de az alapfilozófia maradt a régi, amit Robert Baden-Powell generális, a cserkészet megalapítója lefektetett. Talán leginkább a felszerelésünk fejlődött a legtöbbet 30 év alatt. A ’90-es években szinte semmink sem volt, mégis táboroztunk. 20-25 éve még egyszerű melegítőkben túráztunk, kézi zseblámpát használtunk; a vízálló bakancs is ritka volt.
A közelebbi rendezvényekre autóval utazunk, tehát elsősorban kényelmesebbé vált a táborozás és a túrázás. Vannak azonban dolgok, amik nem változtak: a táborokban még mindig csajkából esszük az ételt, katlanban főzünk, a métát pedig még mindig egy labdával és fa ütővel játsszuk fa karókkal és zászlócskákkal kijelölt pályán.
Milyen módszerekkel tudjátok megszólítani a mai fiatalokat?
Az SZMCS új nevelési módszere alapján hat – testi, lelki, szellemi, érzelmi, társas és jellemfejlődés – területen igyekszünk nevelni a cserkészeinket. Az alap cserkésztudás mellett ezeket építettük be az őrsi gyűlések programjába, a kisebbeknél játékosan, a nagyobbaknál jobban a lényegre koncentrálva, komolyabb feladatokat megoldva.
Hogyan segít a cserkészet a magyar nyelv és kultúra megőrzésében?
A magyar cserkészetnek része a magyar kultúra ápolása is. Az esti tábortűznél magyar népdalokat éneklünk, részt veszünk a nemzeti ünnepeink alkalmából rendezett megemlékezéseken, foglalkozunk történelmünk nagyjaival.
Miért fontos Kittenberger Kálmán neve és öröksége a lévai cserkészek számára?
A csapat első parancsnokhelyettese, Mokos Éva ötlete alapján lett a lévai születésű neves Afrika-kutató, vadász, természettudományi író, Kittenberger Kálmán a csapatunk névadója. Léván 2002-től utca viseli a nevét, s az Állami Erdőgazdaság helyi épületén 2011-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. 2021 őszén, Kittenberger születésénének 140. évfordulóján szobrot is kapott a róla elnevezett utcában.
Tettük ezt azért is, mert szerepelt az elbontandó sírok listáján. Néhány évvel később ez a sír is felkerült a védett sírok listájára, Kosztolányi Magdolnának és a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának köszönhetően. Budapesti kirándulásaink során, 2015-ben és 2024-ben is megkoszorúztuk Kálmán bácsi sírját a Farkasréti temetőben. Nagymaroson járva egy alkalommal Kittenberger Kálmán házába, a Sylvia Lakba is bementünk. Természetesen igyekszünk megismertetni Kittenberger életútját a cserkészeinkkel.
Mit jelent ma cserkésznek lenni Léván, egy fogyó magyar közösségben?
Néhány évvel ezelőtt az SZMCS mozgalmi alelnöke azzal biztatott, hogy ha csak a statisztikákat és a demográfiai adatokat nézzük, Léván már megszűnhetett volna a cserkészcsapat. Mi mégis itt vagyunk, aktívak vagyunk helyi és szövetségi szinten is. Legyünk erre büszkék!
Megjelent a Magyar7 2025/23. számában.
