Mesél a Felvidék – 20 éves a Kincskeresők
Aki egyszer megtalálta a felvidéki magyar értékek varázsát, soha többé nem tud elszakadni a Kincskeresők mozgalomtól. A jubileumi, huszadik Kincskeresőkön sok-sok jó előadás, rengeteg öröm, jó beszélgetések és még torta is volt.
Ipolyságról, a palóc vidékről jöttünk Galántára „kincskeresni”, első alkalommal vagyok itt, és tapasztalatom is van már előadóként. De amikor látod, hogy te következel, összeszorul az ember gyomra. Utána meg jön az elképesztő elégedettség és öröm, hogy sikerült, jól felkészültünk és aranyos a zsűri is – magyarázza Szilva Ádám, az ipolysági Szondi György Gimnázium diákja, aki az alma mater történetéről adott elő.
Mint mondja,
a gimnáziumnak gazdag a múltja, megérdemli, hogy a nagyközönség előtt is bemutassák.
A diákokat a munkában többnyire pedagógusok segítik. Fülöp Orsolya Gútáról, a Corvin Mátyás Alapiskolából érkezett, diáklányait kísérve. A lányok Zoboralja népviseletéről készítettek dolgozatot és be is öltöztek. A gímesi Bencz Margit ruháit kapták kölcsön, és nagyon vigyáznak rá.
A lányok még nyáron láttak egy kiállítást a zoboraljai pártákról, és meg is hallgatták Jókai Mária előadását. Ez keltette fel az érdeklődésüket, de annyira, hogy alig kellett a tanári segítség, lelkiismeretesen felkészültek.
– magyarázza Orsi tanító néni, aki első alkalommal volt felkészítő, míg diákjai már negyedik alkalommal vettek részt a versenyen. Úgy véli, az a jó a Kincskeresőkben, hogy ösztönöz, dicsér és a kritika is építő jellegű.
Sok száz diák és őket kísérő felkészítő, pedagógus nyüzsög a Kincskeresőkön. Számomra megszokott forgatag ez, évek óta hazajárok a fesztiválszerű seregszemlére.
Szanyi Mária néprajzkutató, a rendezvény megálmodója hol a szervezésben, hol a zsűriben tűnik fel, mindenkihez van egy-két szava.
Mint mondja, azért így nyolcvanévesen már örül annak, hogy mutatkoznak az utódai, akik továbbviszik a diákkutatók mozgalmát.
Az idei Kincskeresőkre 58 csapat jelentkezett, s ez 58 színes előadást jelentett a felvidéki értékek tárából.
Egyre több történet kerül elő a családok emlékezetéből. Nagyszülőkről, dédszülőkről adnak elő a diákok.
Ez a Kincskeresők abszolút lényege – jegyzi meg Szanyi Mária. A Mentor TT és a Pedagógusszövetség által is támogatott jubileumi Kincskeresők megnyitóján Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is köszöntötte a jelenlévőket.
Húsz évvel ezelőtt megszületett egy kezdeményezés, amely megmutatta, hogy
az igazi kincsek nem messzi földrészeken rejtőznek, hanem itt vannak körülöttünk, a szülőföldünk történeteiben, a hagyományainkban, az emberek szívében.
Így született meg a Kincskeresők, amely mára a felvidéki magyar ifjúság egyik legszebb, legélőbb hagyományává vált.
A bíráló bizottságban Szanyi Mária mellett Takács Mihály régész, a Galántai Honismeretei Múzeum igazgatója, B. Kovács István gömörológus, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, Novák Veronika, a Vágsellyei Levéltár nyugalmazott igazgatója és Márkusné Vörös Hajnalka, veszprémi főlevéltáros foglalt helyet.
A távoli Veszprémből érkezett szakember elragadtatva hallgatja a Kincskeresők előadásait. Elárulja, magukkal hozták Heffler László helytörténeti kutatót is, akinek a családját a szlovák–magyar lakosságcsere idején Perényből telepítették ki. Laci bácsi akkor 12 éves volt, élesen emlékszik mindenre, hiszen éppen a legérzékenyebb emberi korban érte a történelmi tragédia.
Azóta is kutatja az áttelepítettek történetét, és ezért is tartottuk fontosnak, hogy lássa, a Felvidéken mekkora mozgalom van a helytörténeti kutatásban.
Példaként állhat ez a mozgalom Magyarország előtt is.
Szanyi Marika közel egy évtizede hívott meg zsűrizni először, azóta is terjesztem a hírét a Kincskeresőknek, mert magas színvonalú, és olyan különleges mélyfúrásokat láttam a gyerekek és a pedagógusi elkötelezettség részéről, amely a magyarországi tanárok és diákok számára is minta kell, hogy legyen. A Kincskeresők egy roppant erős hálózat, hatalmas hatással.
Ennek az erőnek sosem szabad elfogynia!
B. Kovács István gömörológus már a tavalyi Kincskeresők során is úgy érezte, elérte őt is a „fertőzés”. Idén nagy mosollyal közölte, azóta sem gyógyult ki a Kincskeresőkből, és nem is gyógyíttatja magát.
Minden gyerekhang másként szólal meg, máshogy fogalmaz, és vannak kifejezetten magas színvonalú elő-
adások – mondta a gömörológus hozzáfűzve, hogy határon túli magyarként jobban érezzük a szükségességét a szellemi otthonteremtésnek. Ezt szolgálja a Magyar Örökség-díjas Kincskeresők.
Mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig a „nagy” neveket szedjük elő, kutassuk, pedig
a Kincskeresők lényege éppen a mindennapok emberének, apró regionális kincseinek a megismertetése és kikutatása.
Az emberi testnek nem csak verőerei, de hajszálerei is vannak, ezeket is ápolni kell. Ebben áll a Kincskeresők titka.
A jubileumi Kincskeresők megfelelő platformot biztosított a Felvidéki Magyar Értéktár tizedik évfordulója alkalmából kiadott ünnepi nyilatkozat aláírására is. Az aláírók, az SZMPSZ részéről Fekete Irén, a Csemadok részéről Kiss Beáta, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet részéről Takács Ottó, a Magyar Szövetség részéről Gubík László és a Gazda Polgári Társulás részéről Varga Péter megerősítették és ünnepélyesen kinyilvánították az elkötelezettséget, hogy a Felvidéki Magyar Értéktár tíz évvel ezelőtti megalapításakor megkezdett munkát folytatják.
Ígérik, hogy a jövőben is aktívan és elkötelezetten dolgoznak a felvidéki magyar nemzeti értékek szakszerű felkutatásán, gyűjtésén és regisztrálásán.
A Kincskeresőkön Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke is örömmel vett részt.
Ez egy olyan csapat, amely a lokálpatrióta szellemiséget – amely nélkül felvidéki érdekképviselet nem lehet – magáénak tudja, és a szívében hordozza.
A diákoknak kívánom, hogy folytassák a Felvidék felfedezését, hiszen a húszéves jubileum már tekintélyt parancsoló biztatás.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/47-es számában.
