2021. február 28., 20:08

Medikusok a járványról

A nyékvárkonyi Méhes Anna hatodéves orvostanhallgató, éppen a diplomamunka és az államvizsga terhét cipeli. Az idén fejezi be az általános orvosi szakirányt a Comenius Egyetemen. A dunaszerdahelyi Molnár Anna Éva fogorvosnak tanul, harmadéves egyetemista. Az online oktatás mellett mindketten segítettek az országos tesztelésben.

Méhes Anna

Hogyan zajlik az online oktatás ebben a helyzetben?

Anna: Volt róla szó, hogy nem tudjuk letenni az államvizsgát, így nem kapjuk meg a diplomát. Szerencsére a hatodéveseknek elintézték, hogy már az első félévtől be tudjunk járni a gyakorlatokra. A hatodik év végén ugyanis négy államvizsga-tantárgyból kell megfelelnünk, illetve a diplomamunkánkat is meg kell védenünk. Az államvizsgák között kórházakba járunk, mindig az adott vizsgatantárgyhoz kapcsolódó osztályt látogatjuk. Ősszel például a belgyógyászaton töltöttünk két hónapot.

A gyermekgyógyászat alatt például minden héten más klinikára kellett volna menni, a gyerekonkológián azonban videóhívással oldották meg a dolgot. Telefonon léptünk be az osztályra, így tudtuk felállítani a betegek kórképét, de beszélhettünk a páciensekkel is. Például a lumbális punkciót is videóhíváson keresztül figyelhettük meg, ami nagyon izgalmas volt.

A koronavírus miatt korlátozottak a lehetőségek, de egy hónapot így is sikerült eltölteni egy osztályon. Ami engem illet, ilyenkor aktívan kiveszem a részem a munkából. Ez attól is függ, milyen orvosokkal vagyok éppen körülvéve, mennyire van idejük a medikusokra. Személy szerint azt gondoltam, hogy a medikusok segítségét jobban igénybe fogják venni a pandémia idején, de eddig ez nem történt meg.

Éva: Hat év tanulás után lehetőségem nyílik azonnal munkába állni, de szájsebésznek vagy ortopéd fogorvosnak is tovább szakosodhatok. Számomra a jelenlegi helyzet nem kínált gyakorlatot, nem járhattam kórházakba, szeptemberben talán két hétig ha bejártam az egyetemre, utána jött a távoktatás. Egyébként én is részt vennék a kórházi gyakorlatokon, de a mostani helyzet ezt nem teszi lehetővé, pedig nagyon örülnék neki, ha betekintést engednének a dolgok menetébe.

Az egészségügyi dolgozók teljesen le vannak terhelve, szinte lehetetlen kérés, hogy most velünk tudjanak foglalkozni. A tanárok a maximumot hozzák az online oktatásban is, bár a gyakorlatainkat nem tudjuk rendesen megtartani, ami hiányzik.

Medikusként mindketten részt vettetek az országos tesztelésben. Mit tapasztaltatok?

Éva: Több tesztelésen is ott voltam, s az volt a benyomásom, hogy az emberek nem szívesen járnak szűrésre. Kényszerből jönnek, mert a munkájukhoz fel kell mutatniuk a negatív teszteredményt. Számomra a legnagyobb tapasztalatot az emberekkel való munka és a kommunikáció jelentette. Ha kedvesen és türelmesen szóltam az illetőhöz, kedvesebb volt a visszajelzés is.

Megértőnek kell lenni az emberekkel, mert a mintavétel nem kellemes dolog, sokan félnek is tőle. A tesztek kiértékelése volt a feladatom és a minták kikeverése, legalább ezzel tudtam segíteni az egészségügyi dolgozóknak.

molnar_anna_eva.jpeg
Molnár Anna Éva

Anna: Ha nem lenne ilyen magas a halálozási ráta, nem is kellene végezni a teszteléseket. Az állam hozzáállása kérdéses, egyre hiteltelenebbé válik az emberek szemében. A polgárok egyre bizalmatlanabbak, ráadásul az sem segít a helyzeten, hogy az orvosok és a nővérek védőruhában vannak a tesztelésnél, így még inkább riasztó képet állítunk az emberek elé. 

Ha azonban érzik rajtunk az együttérzést és a türelmet, mindjárt másképp viszonyulnak hozzánk és a teszteléshez is. Az idő előre haladtával mindenkin látszik a fáradtság, a feszültség és a stressz, így csak összetartással tudjuk végigcsinálni.

Hogyan látjátok a járványhelyzetet, mi az egészségügyi dolgozók véleménye erről az egészről?

Anna: Az egészségügyi dolgozók célja, hogy minél hamarabb túl legyünk a pandémián, és a teher könnyebb legyen a vállukon. Mindenki más úgy segíthet, hogy betartja a szükséges óvintézkedéseket, hogy figyelmeztetjük egymást, mert például helytelenül viseljük a maszkot. Gyakran ilyen apróságokon múlhat az egész.

Az emberek próbálják meg tudatosítani, hogy ezzel nem az a cél, hogy idegesítsük a másikat, hanem mindenki érdeke a vírus megfékezése, és az élet visszaállítása a normális kerékvágásba.

Éva: Mind a mai napig vannak vírustagadók, de ha ők nem is félnek a betegségtől, jó lenne, ha legalább a többi embert nem veszélyeztetnék. A többiekért kell felelősséget vállalni, de ne feledkezzünk meg magunkról sem.

Mit gondoltok az oltásról? Beoltattátok már magatokat?

Anna: Véleményem szerint mindenki maga döntse el, hogy beadatja-e a vakcinát. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő forrásokat a témában, amelyek valós tényeket tükröznek, és amiket bizonyítékok támasztanak alá. Részemről nem volt kérdés, hogy beoltassam magam. Aki már átesett a betegségen, talán hamarább dönt úgy, hogy beoltatja magát. Számos forrásból tájékozódom, tudományos jellegű oldalakat tanulmányozok, de ezek a laikusok számára is érthetőek.

Úgy vélem, azok az oltóanyagok, amelyeket a kompetensek jóváhagytak, biztonságosak, különben nem engedélyezték volna a használásukat.

Nem vagyok virológus, de a tudomány a gyerekkori oltásokkal már hatvan évvel ezelőtt is bizonyította a képességeit, a mai fejlett orvostudomány eredményeit pedig még inkább megbízhatónak tartom.

Éva: Majdnem sikerült megkapnom az oltást, de éppen egy nappal előtte derült ki, hogy az egész családom pozitív, így várnom kell. Hiszek az orvostudományban, ezért is fogom magam beoltatni.

Ha pedig valaki tájékozódni szeretne az oltásokról, a vakcinákról és miegymásról, ne a közösségi hálón tegye. A háziorvos is sokat segíthet, mert a szakember és a szakvélemény ebben az esetben fontos.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.