Meddig maradnak, mi lesz velük? - Ukrajnai menekültek Dunatőkésen
Tizenegy család, vagyis huszonhat fő talált menedékre a dunatőkési Czajlik Ranchon. Kellemes közeget, s ami a legfontosabb, nyugodt légkört és ellátást biztosítottak számukra Czajlik Zsuzsanna vezetésével. Az ukrajnai menekültek február végén kerültek a Dunaszerdahelyi járásban található ranchra.
Nagymamák, testvérek, anyák és gyermekeik. Ők azok, akik – mint a filmekben – nejlonzsákokban hozták magukkal az életüket, mert másra nem maradt idejük, amikor elmenekültek a hazájukból, Ukrajnából. A háború elől. Nem egyszerre érkeztek, több mint egy hétig tartott, míg betelt menekültekkel a panzió. A határon sem ment mindig minden zökkenőmentesen, és leginkább éjjel kapták Zsuzsannáék a hívást, hogy el kell szállásolni a ,,vendégeket”. A menekültstátuszt hivatalosan év végig kapták meg, akik mindent hátrahagyva jöttek el városaikból – Odesszából, Kijevből.
Zsuzsannával a panzió éttermében beszélgettünk. Elmondta, hogy az elején nagyon magukba fordultak az emberek, és semmit sem akartak elfogadni tőlük. Összetörve érkeztek meg, látszott rajtuk, hogy nagyon nehezen dolgozzák fel a történteket.
A ranch dolgozói eleinte dobozokban vitték fel a menekültek lakrészébe a szükséges holmikat – ételt, édességet, higiéniai eszközöket, teákat, kávét, vizet –, mert nem igazán kommunikáltak a személyzettel.
"Talán mostanra már felengedtek kissé, legalább nem harapófogóval kell kihúzni belőlük, mire lenne szükségük. Még mindig érkeznek felajánlások cégektől, barátoktól, jólelkű emberektől, s ezért mindenkinek hálásak vagyunk. A konyhai élelmiszer feltöltésére a nyersanyagok is nagyban adományokból származnak. Elkértük az édesanyák és a gyerekek méreteit, hogy tudjunk az adományozóktól ruhaneműket is fogadni. Továbbra is kapjuk a felajánlásokat, és arra buzdítom az embereket, hogy utazótáskákat hozzanak, amikbe a menekültjeink pakolhatják a különféle holmikat. A folyamatosságot pedig hangsúlyoznom kell, mert elég, ha egy héten egyszer hoznak adományokat" – tette hozzá Zsuzsanna. A tulajdonos azt is elmondta, hogy a határokon kialakult káoszt a harmadik országokból származó migránsok is szerették volna kihasználni. Volt olyan Dunatőkésre tartó menekülteket szállító busz, amelyről le kellett tessékelni a migráns férfiakat.
A befogadott menekültek hullámokról beszélnek, az első hullámban azok jöttek el, akik anyagilag megtehették, a másodikban már olyan emberek voltak, akik segítséget kértek. A harmadik hullámba pedig azok tartoznak, akik teljesen ki vannak szolgáltatva a helyzetnek. Az idegenrendészeten a regisztráció miatt több mint nyolc órán keresztül kellett várakozniuk, hogy meglegyen minden hivatalos dokumentumuk.
A ranchon már volt példa arra is, hogy az egyik kisfiúnak fogorvost kellett biztosítani, de gyerekorvosra is volt már szükség. Zsuzsanna hozzátette, hogy az egyik anyuka idegösszeomlást kapott, ezért ukrán pszichológust hívtak hozzá, akit a pozsonyi Vöröskereszt biztosított. Az alapiskolás gyerekeknek egyébként online óráik vannak, ennek érdekében a ranchon megerősítették az internet hozzáférést is. Egy gyermeket sikerült beíratni az egyik közeli iskolába, és volt anyuka, aki varrodai munkát talált.
Az eddig felmerülő problémákat sikerült megoldaniuk – még az ukrán főkonzul is a segítségükre van –, de bizonyos szabályokat a menekülteknek is be kell tartani, így tudnak együttműködni a ranchon.
A napi három étkezésre külön időpontban érkeznek a panzió éttermébe az ukrajnaiak, a gyerekek használhatják az udvaron található játszóteret, viszont a lovakhoz és a karámokhoz csak felügyelettel és a ranch dolgozóival mehetnek. A panzió felső része viszont teljes mértékben az ő igényeiket hivatott kielégíteni. Zsuzsanna felkísért a termekbe, ahol ládákban álltak a játékok, de egy puzzle darab ott világított a tiszta padlón, amit nemrég mosott fel az egyik anyuka. A kanapén egy kisfiú nézte a mesét iPad-en, egy édesanya pedig a laptop mögé bújva dolgozott serényen. A home office innen is megoldható.
– magyarázta Zsuzsanna.
Déltájban léptem az étterembe, amikor az ebédelők között feltűnt egy határozott megjelenésű, fiatalos hölgy, aki az étel elfogyasztása után még ott sertepertélt a piszkos tányérok és poharak között. Rögtön világossá vált számomra, hogy segít elrakodni az asztalról, s tisztára törli az étkezés után ott hagyott terítőt. Miután befejezte a műveletet, megszólítottam. Natália, akinek az édesanyja orosz, készségesen és őszintén kezdett angolul mesélni, mennyire megijedtek, amikor meghallották az otthonuktól nem messze felhangzó robbanásokat.
– sorolja Natália, akinek az angolja nem tökéletes ugyan, de nagyon szépen és érthetően fejezi ki magát. Megdöbbentettek az elmondottak, s csak remélni tudom, hogy hamarosan véget ér a háború.
Zsuzsannának két család jelezte, hogy tovább mennének, de a többiek mind haza szeretnének jutni, a saját otthonukba. A kérdés csak az, lesz-e hova?
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/12-es számában.
