Március 15-én Dunaszerdahelyen is minden magyar szíve együtt dobbant
Március 15-e a magyar szabadság szimbóluma. Az ünnep szellemisége pedig azt üzeni, hogy minden helyzetben fogjunk össze, s higgyünk a változás lehetőségében. A Csallóközben zajló megemlékezések és ünnepi rendezvények pedig azt hivatottak bizonyítani, hogy az itt élő magyarság számára még mindig fontos az anyanyelvünk és a kultúránk.
A dunaszerdahelyi emlékszobor előtt ugyanis nagy volt a tömeg az ünnepi megemlékezés alatt. Sokan zászlókat lengettek a tömegben, és szinte minden jelenlévő kabátján ott volt a trikolór, a piros-fehér-zöld színekben pompázó kokárda.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere köszöntötte az önkormányzat tagjait és a vendégeket, valamint az ünneplő tömeget, valamint beszédében rámutatott arra, hogy a felvidéki magyar közösség a háborús időszakban igyekszik segíteni a Kárpátalján élő magyar testvéreket, hiszen most még nagyobb összefogást kell mutatnunk, mint annak előtte.
(...) Sokan nem merik, nem akarják felvállalni nemzetiségüket, hovatartozásukat, pedig nemzetiségünk tesz bennünket egyedivé. És ezért harcoltak ükapánk, dédapáink is. Hajtsunk hát fejet a forradalom hősei és áldozatai előtt" – hangzott a polgármestertől.
Az ünnepi szónok Kovács László Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett történész volt, aki szerint az ember dolga, hogy szabad legyen, s ez a dolga a nemzeteknek is.
– jelentette ki a szónok.
Az ünnepi beszédek után felléptek a Csallóközi Néptánceggyüttes tagjai, vezetőjükkel, Oláh Attilával. A rendezvényen közreműködtek még a Szent István téri közös igazgatású iskola diákjai: Hlinka Igor és Kelemen László szavalatukkal tették színesebbé az ünnepélyt, valamint Kollár Katalin és Kevicky Tünde énekkel.
Az emlékezés virágait az önkormányzat tagjai, a helyi szervezetek és a politikai pártok képviselői, valamint a dunaszerdahelyi iskolák pedagógusai helyezték el a szobornál. A rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.
