Márai Sándorra emlékeztek szülővárosában
Márai Sándor születésének 121. évfordulójára emlékeztek az író szülővárosában, Kassán. A hétfői megemlékezés, amely a járványügyi intézkedések miatt a nyilvánosság részvétele nélkül zajlott, rövidesen videófelvételen lesz majd megtekinthető.
Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja kiemelte, április 11-e, a magyar költészet napja a kassai magyarok számára kétszeresen is ünnep, hiszen 121 évvel ezelőtt ezen a napon született Márai Sándor, az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar író, az ízig-vérig lokálpatrióta, száműzetésében is haláláig kassai polgár.
Hozzátette, most, az iskolai beíratások, iskolaválasztás időszakában Márai Sándor élete, gondolatvilága példaként állhat a szülők előtt, hiszen a magyar iskola választása ugyanolyan szilárd alapot biztosíthat gyermekeiknek, mint amelyet Kassa jelentett az írónak.
„A magyar nyelven tanulás, az anyanyelven megszerzett magasszintű ismeretek és kibontakozó tehetség a többségi társadalomba történő sikeres beilleszkedés legfontosabb előfeltétele. Kiválóan bizonyítja ezt Márai élete és munkássága, aki magyar anyanyelvére építve, hazájától távol is képes volt az új és új kihívásoknak megfelelni, a változó társadalmi közegbe beilleszkedni” – mondta Hetey Ágota.
Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere magyarul köszöntötte a megemlékezőket, majd szlovákra váltva úgy fogalmazott, egy olyan ember előtt tiszteleg, aki híres világpolgár volt, de szülővárosát soha nem feledte, s olyan ismertté tette Kassát, mint rajta kívül kevesen.
„Márai Sándor példaképünk, mert rengeteget tett a városért, írt róla, művészete által az egész világnak bemutatta, idehívta olvasóit. Nem csak önmagáért élt, hanem a városért is, amelyet mindannyian, akik itt állunk, szeretünk. Emiatt Márai Sándor emléke nem fakult meg az idők során. Meggyőződésem, hogy a mesternek ma is sok követője akad a városban, művészek, orvosok, tanítók, munkások, röviden mindenki, akik szeretik a várost és hajlandók tenni érte” – mondta Polaček hozzáfűzve, magyar nyelven elmondott bevezetőjével szerette volna kifejezni tiszteletét Márai iránt, illetve mindazok iránt, akik követik őt.
Ötvös Anna, a Márai Sándor Emlékkiállítás kurátora rámutatott, az író élete összefonódott a 20. század történelmével, sorsa, hányatottsága a kor történelmi hozadéka volt. Kereste a helyet, ahol szabadon alkothat, de igazi otthonra nem talált soha többé. Az anyanyelv maradt számára a biztos kapcsolódás a kultúrához, a történelemhez, a hagyományokhoz, a nemzethez, a hazához, a szülőföldhöz.
Hozzátette, Márai 1974-es Naplójában úgy fogalmaz, németül, franciául, angolul vagy olaszul olvas, ír, beszél, de a nyelv, amelyen gondolkozik, az a magyar. „Legyen számunkra ez egy fontos kapaszkodó az értékvesztett világban, ahol összemosódnak vagy éppen szétmaszatolódnak az alapvető emberi értékek, ahol a nemzethez, az anyanyelvhez, a kultúrához való hagyományos ragaszkodás lassan meghaladottnak, avíttnak tűnik” – mondta hozzáfűzve, az anyanyelv és a szülőföld megtartó ereje a legbiztosabb kapaszkodó az életben.
