Márai Budán – kiállításmegnyitó Pozsonyban
A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Pozsony és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának szervezésében valósult meg Pozsonyban, a múzeum épületében a Márai Budán című csoportos kiállítás megnyitója.
Születésének 125. évfordulója alkalmából hirdette meg a Budavári Önkormányzat 2025-ben a Márai Sándor-emlékévet, melynek keretében felhívást tett közzé képzőművészeti alkotások létrehozására, Márai Budán címmel. A beérkezett pályaműveket egy művészeti szakemberekből álló zsűri bírálta el, a kiválasztott alkotásokat tekinthették meg az érdeklődők Budapest és Dunaszerdahely után Pozsonyban is. A pályaművek nagy része festmény, grafika, fotó, kisebb számban iparművészeti alkotás, melyek hol szorosabban, hol általánosabban kapcsolódnak az író munkásságához, művészi attitűdjéhez, személyiségéhez.
A kiállítás megnyitóünnepségén Nagy Tímea, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma megbízott igazgatója, Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója és Bauer Eszter, a Budavári Önkormányzat kulturális ügyekért felelős tanácsosa mondott köszöntőt. „Különösen fontosnak tartjuk, hogy ez a rangos intézmény egyike lehet a kiállítás állomásainak, hiszen ez nemcsak Márai Sándor örökségének méltó ápolását szolgálja, hanem hozzájárul közös kulturális értékeink gazdagításához is” – fogalmazott köszöntőbeszédében Nagy Tímea múzeumigazgató.
Amint azt a továbbiakban kiemelte, Márai Sándor életműve a 20. századi közép-európai történelem és szellemiség egyik legfontosabb lenyomata. „Írásaiban a polgári értékrend, az identitás, a hűség és az otthon kérdései jellennek meg olyan egyetemes érvénnyel, amely ma is megszólítja az olvasót” – fogalmazott Nagy Tímea. Hozzátette, Márai több országon és korszakon átívelő életútja alkalmassá teszi az írót arra, hogy hidat képezzen kultúrák és nemzetek között.
Venyercsan Pál intézetigazgató köszöntőjében egyebek mellett elmondta, hogy a tárlat nemcsak egy irodalmi életműhöz kapcsolódik, hanem ahhoz a szellemi örökséghez is, amely Márai Sándor munkásságán keresztül ma is elevenen hat térségünk kulturális gondolkodására. „A kiállított művek sokféleképpen reflektálnak erre az örökségre: személyes olvasatok, vizuális értelmezések és kortárs nézőpontok találkoznak bennük” – mondta Venyercsan.
Hozzátette, külön örömnek tartja, hogy mindez Pozsonyban is megvalósul, egy olyan városban, amely maga is a közép-európai párbeszéd egyik fontos tere. Az intézetigazgató arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a kiállítás Pozsonyból továbbutazik Besztercebányára az ottani magyar alkonzulátusra és a Besztercebányai Tudományos Könyvtárba, ahol május 21-én lesz a tárlat megnyitója.
A 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb írója Márai Sándor szülővárosa, Kassa után Budán érezte leginkább otthon magát, amire később az emigrációban is sokszor visszaemlékezett, mondta köszöntőjében Bauer Eszter, a Budavári Önkormányzat kulturális ügyekért felelős tanácsosa. „Tanúja ennek az a gesztenyelevél is, amelyet a Tengerentúlra magával vitt a Mikó utca gesztenyefáinak egyikéről, s az emlékév szimbóluma is volt ez a levél, amely a jelen kiállítás egy-egy alkotásában is megjelenik” – mondta Bauer Eszter, aki szerint a pályamunkák sokfélesége azt is megmutatja, hogy Márai gondolatisága, életműve ma is hat és inspirációt ad.
– emelte ki a tanácsos.
A kiállítást annak kurátora, Nagy T. Katalin művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta, Márait irodalmárként is nagyon érdekelte a képzőművészet. „Egész életében nagy érdeklődéssel fordult a vizuális kultúra felé, mert azt tartotta: a művészet nem szórakozás, hanem válasz a mindenségnek” – fogalmazott a kiállítás kurátora. Elmondta azt is, hogy a budai pályázat eredményeképpen több mint 30 alkotó munkáját hozták el Pozsonyba.
– mondta Nagy T. Katalin.
A budavári önkormányzat díjakkal is jutalmazta a legjobbnak ítélt műveket. Az első díjat Kéry Bálint Bence két gigantikus méretű, Vizitkártya I–II. című alkotása kapta, melyből az egyiken a Márai család eredeti, Grosschmid nevét olvashatjuk, a másikon már a nemesi márai-ból született Márai név olvasható. „A ma már kihalófélben lévő névjegykártya Kéry munkája nyomán hatalmasra felnagyítva egy különleges emlékműként jelenik meg. A behajlított sarkoknak jelentésük volt, üzenetet hordoztak, például a jobb alsó sarok behajtása az elutazás előtti köszönést szimbolizálta, amikor az illető hosszabb időre elhagyta a várost, a bal alsó sarok behajtása részvétnyilvánításra utalhatott” – fogalmazott a kurátor.
A második díjat Wechter Ákos Overseas című alkotása kapta, a festményén megjelenő jelek és feliratok a szocialista Magyarország képi metaforái. „A stilizált földgömb pedig az örökösen vándorló, az otthontalanság érzésével bolyongó írót jelképezi” – mondta a kurátor.
A 3. díjas László Kyra üvegből készült Csöndszobája, benne az üresen álló székkel Márai utolsó magányos éveit idézi. Az üveg finoman derengő kékségében épülettöredékek lírai montázsa idézi meg az író kassai és budavári környezetét, mondta a kurátor. A különdíjat Dobi Réka Gondolatok az utazásról című alkotása kapta.
Nagy T. Katalin művészettörténész azt is hangsúlyozta, hogy a pályázat célja nem az volt a célja, hogy Márai-illusztrációk szülessenek, „hanem hogy a mai művészet gazdag eszköztárával az alkotók szabadon interpretálják az író világát”.
A legtöbb alkotás alatt Márai-idézeteket is olvashatunk, amelyekhez néhol szorosabban, másutt szimbolikusan kapcsolódnak az alkotások. Több alkotáshoz Márai Füveskönyve adta az inspirációt. A képek mellett és a katalógusban az alkotók Márai-szövegekhez kapcsolódó személyes gondolatai is megjelennek, ami a szöveg és a kép, azaz a verbalitás és a vizualitás termékeny párbeszédét idézi.
