Már trianoni versek ékesítik a trianoni határt: átadták a komáromi irodalmi sétányt – KÉPEKKEL
Miután tegnap Észak-Komáromban megtartották a trianoni megemlékezést, a Monostori-hídon át autós-motoros menet indult a dél-komáromi vasúti híd déli hídfőjéhez. A Trianoni versek a trianoni határon című rendezvény keretében, melyet a túlparti Endresz Csoport Egyesület a kadétképzést is végző Kempelen Középiskolával és Kollégiummal, továbbá a Tolma Baranta Egyesülettel, valamint az észak-komáromi Felvidéki Értékőrzőkkel, Kárpátia Sport Polgári Társulással, T(e).Ü(gyed).KÖR-rel és a Magyar Szövetséggel együtt szervezett, átadták az irodalmi sétányt. Az Országházba munkaértekezletre meghívott Gubík Lászlónak, a Magyar Szövetség országos elnökének emlékbeszédét távollétében Koczkás Beáta pártigazgató olvasta fel, közreműködött az ünnepi szalagot is átvágó Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész.
Az újabb helyszínen Arlett Tamás, a fő szervező Endresz Csoport Egyesület elnöke üdvözölte a Duna két partjáról és távolabbról érkezett jelenlevőket. Leszögezte: mindegy, hogy a trianoni döntéshozók 105 évvel ezelőtt mit gondoltak.
A lényeg az, hogy mi akkor is összetartoztunk, ahogy ma is: „Ha nem így lenne, akkor ma nem fújná mellettem az összetartozás zászlaját a dunai szél".
Hozzátette: akkor a felvidéki barátaik nélkül szervezték volna ezt a megemlékezést, azonban éveken át közösen tartották a Kárpát-medencében egyedülálló, a trianoni határon át történő fáklyás menetet, melyet a T(e).Ü(gyed).KÖR kezdeményezésére, ezzel az autós-motoros vonulással új szintre emeltek. Hangsúlyozta: náluk hol többet, hol kevesebbet beszélnek a gyalázatos trianoni döntésről, de „a másik parton élőknek nincs választásuk, nekik naponta meg kell élniük Trianont”.
Majd a Nobel - díjra felterjeszett Tormay Cécile író - műfordító, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége megalapítójának szavait idézte: „Gyűlöltség és harag ne legyen köztetek, mert kevesen vagyunk mi, magyarok, és ha mi nem szeretjük egymást, akkor minket e világon senki sem szeret”. Azután felkérte Boráros Imre, Kossuth-díjas színművészt, hogy e méltó helyen tolmácsolja Vörösmarty Mihály szívbemarkoló Szózatát.
Az Országházba munkaértekezletre meghívott Gubík Lászlónak, a Magyar Szövetség országos elnökének emlékbeszédét távollétében Koczkás Beáta pártigazgató olvasta fel. Elmondta: az elnököt éppen a budapesti Országházba szólította a hivatali kötelesség, ahol Kövér László házelnök úr meghívására a határon túli pártelnökökkel egy munkaértekezleten vett részt a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának másnapi ülése előtt.
Csak a lábait és karjait vágták le, csak a szemeit szúrták ki, csak a nyelvét szaggatták ki, csak a gerincét roppantották össze, csak a mellkasát horpasztották be, de a torkát nem vágták át, és a szívét nem szúrták keresztül. Tud lélegzeni egy darabig, és szíve szivattyúzhatja a maradék vért. (…) A népek önrendelkezési joga is biztosítva van az irtózatos torzó számára, amelyhez foghatót nem találni a történelem panoptikumában. Tehet magával, amit akar. Tetszése szerint követhet el öngyilkosságot, éhen halhat, visszatarthatja lélegzetét vagy keresheti a megváltó megfúlást az anarchia mocsarában” – mutatott rá a magyarokat ért gyalázatra Móra Ferenc mondataival.
Hangsúlyozta: „amit túlélt nemzetünk a 20. század során, páratlan erkölcsi tartásról és életösztönről árulkodik, ebből a nemzeti összetartozásból pedig szinte végtelen erőt tudunk meríteni a ma harcaihoz és a holnap kihívásaihoz. Legyőzetve győzni! Nincs is ennél magyarosabb küldetésforma…
Ez a magyar örökség a Kárpát-medencében, és hol értenék ezt jobban, mint pont itt, az összetartozás városában? Ez a történelmi tapasztalat és életérzés van kódolva minden komáromi DNS-ébe, Jókai városának északi és déli féltekéjén egyaránt. Trianon hősei azok, akik az elszakított nemzetrészek tagjaiként szülőföldjükön maradva, szellemi vagy kétkezi munkájukkal lehetővé tették, hogy a nemzet törzse túlélje a csonkolást és ismét megerősödhessen... Közülük történelmi léptékkel is kiemelkedő az egyesített Komárom államférfiúi magasságba emelkedett vezetője, Alapy Gáspár. E napon külön tisztelet emlékének és áldozatának”.
Rámutatott, hogy a magyarság bebizonyította: a nemzet felette áll az államnak.
„A nemzeti összetartozás azt is jelenti, hogy csak az államnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek. Van egy sajátos mértéke is: a közös felelősségérzet. Ez vált az új, államhatárokon átívelő politikai összetartozásunk alapjává. A közös felelősségérzet ugyanis sokkal több, mint az individualizmuson alapuló állampolgári tudat. Erkölcsi érték is. A nemzetért érzett közös felelősség erkölcsi súlya erősebb, mint az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté. Az állampolgár jogi értelemben nem érték, csak élő alany, adófizető. A nemzet azonban kulturális értelemben, történelmileg és politikailag is érték, becses közkincs.
– hallottuk.
A továbbiakban megtudtuk: „A magyar az a nemzet, mely először: túlélt egy gyilkossági kísérletet, hiszen itt vonultunk együtt a Duna-mentén és folyón át, hogy ma´, 105 évvel a történtek után egy irodalmi sétányt adjunk át az összetartozás városában. A magyar az nemzet, mely másodszor: felépült a sorscsapásból, hiszen egymillió százezerrel több magyar állampolgár él ma a világon, mint ahányat a nekünk szánt sors minden józan számítás szerint indokolttá tenne. A magyar az a nemzet, mely harmadszor: nem csak sajátjait, de másokat is emlékeztet arra, hogy egy történelmi nemzet megalázása egyúttal Európa megalázását is jelenti”.
Gubík sokadmagával együtt úgy véli, hogy Trianon nem csak magyar, sőt nem csak kárpát-medencei, hanem európai ügy: „A kicsinyes és szűklátókörű nagyhatalmi politika mementója.
Elrettentő példaként kéne tanítani minden európai suliban, Terezíntől Szászsebesig, csak hogy néhány testvértelepülést említsek. Nem azért, mert újra akarnánk írni a történelmet, hanem mert nem akarjuk újraélni. Hiszen, anélkül, hogy rálépnék az aktuálpolitika sikamlós ösvényére, sajnos a napnál is világosabb minden épelméjű ember számára, hogy ma is ugyanezzel a kihívással néz szembe tágabb hazánk, az európai civilizáció: enged vagy megálljt parancsol a nagyhatalmi gőgnek? Befogja fülét vagy hallgat a józan ész hangjára? Egyszerű, mégis fajsúlyos kérdések ezek”.
Mint mondta, sem az államhatáron átívelő nemzetegyesítés, sem az államhatárokon belüli önrendelkezés ügye nem mozdítható előre anélkül, hogy új üzenetet fogalmazzunk meg a szomszéd nemzetek irányába:
Az üzenetnek ehelyett inkább abból a megmásíthatatlan adottságból tényből kellene kiindulni, hogy mi, magyarok és a szomszéd nemzetek az összefonódó ujjak módjára együttélésre vagyunk ítélve, az egymás elleni fondorlatok pedig csak kölcsönösen nehezítik az életünket. Így tanította ezt nekünk Duray Miklós”.
A pártelnök szerint olyan kiegyezéses állapot megteremtésére van szükség, ami társnemzeti kapcsolatot teremthetne a magyarok és a szomszéd nemzetek között: „Ennek a kapcsolatnak a letéteményesei és biztosítékai éppen a Trianonban elcsatolt magyarok, a Magyarországot körülvevő mind a hét ország területén milliós nagyságrendtől néhány ezres lélekszámig élő őshonos magyar népesség”.
Kiemelte: „A rendszerváltás után kialakuló magyar nemzetpolitika legnagyobb feladata a szétszakított nemzet összetartozási vágyának a kielégítése, szülőföldön való boldogulásának a megteremtése és a szomszéd nemzetek irányában egy olyan magatartásnak a tanúsítása a nemzetek közötti partnerség kialakításával, ami segít feloldani a Trianon-görcsöket.
Gubík hitet tett amellett, hogy a következő 100 évben éppen Komárom történelmi tapasztalata lesz újra annak az eszmei és közjogi köteléknek az alapja, mely eggyé kovácsolja sorsunkat a Kárpát-medencében. Beszédét egy arról szóló anekdotával zárta, melynek megszívlelendő üzenete a következő: „Csak akkor építhetjük újjá közös katedrálisunkat, a Kárpát-hazát, ha abban a szellemiségben vívjuk meg mindennapi harcainkat, hogy nem csupán melózunk vagy fizetést viszünk haza, hanem valami önmagunknál nagyobb és magasztosabb célért kelünk fel nap mint nap.
A tartalmas beszéd elhangzása után Arlett Tamás az új irodalmi sétány születését és annak centenáriumi előzményét is ismertette: „A trianoni békediktátum aláírásának és Komárom kettészakításának 100. évfordulója alkalmából, Komárom Város Önkormányzatának anyagi támogatásával, A magyar fájdalom és összetartozás versei - Trianon 100 címmel verspályázatot írtunk ki…Annak eredményeként ez a válogatás, ez a kezemben tartott könyv a második ilyen jellegű magyarországi vállalkozás volt Kosztolányi Dezsőé (Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért, 1921) után.
Ehhez azonban szükség volt egy szakmai zsűrire: „Dél-Komáromból Egyed Gábor tanár úr, cserkészvezető, valamint Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas tanár úr és Vizeli Csaba - a Magyarock Dalszínház vezetője, dalszerző első megkeresésünkre vállalták a feladatot. Észak-Komárom két színészóriása: Dráfi Mátás, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész és a zsňri elnökeként Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész is azonnal igent mondott. Ezek az emberek a nemzet szolgálatában szeretettel, önzetlenül, szakértelemmel és lelkesedéssel minden verset komoly alkotásként kezeltek, s így is bíráltak el. Sajnos, Dráfi Mátyás a műtétje miatt most nem lehet itt velünk, de innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki, várjuk őt vissza!”.
Majd Boráros Imrét kérte fel a sétányavató beszéd megtartására. Jeles aktorunk mindenkit arra sarkallt, hogy ők és az utódaik sose feledjék az 1920. június 4. dátumot, a trianoni békediktátum aláírásának időpontját.
– fogalmazott, majd a kötetből a tetszését legjobban elnyert, Buga Boglárka Hazám című versét el is mondta.
A 21 betonba öntött verscsokorból kialakított sétányt Boráros Imre ünnepi szalagátvágása után a sajátos mementó és az avatóünnepség létrejöttében közreműködött szervezetek képviselői az ottani városi önkormányzat vezetőivel és további baráti társulások elnökeivel közösen leplezték le. Többen a Trianon-emlékműnél is fejet hajtottak, virágcsokrokat helyeztek el, s a közösen emlékezők elénekelték nemzeti imánkat. Az immár üzenet értékű versekkel ékesített, hangulatos helyszínen az említett kötet is kedvezményes áron volt megvásárolható.
