Majd, ha fagy…
A párkányi Gyetven Miklós nemrég megjelent, a dunai jeges fürdésről szóló könyvét tartom a kezemben. A rendkívül személyes, őszinte és inspiráló írás nem hőstörténet, ellenkezőleg, egy átlagember valódi tapasztalatából született mű. Abból, ahogyan legyőzte saját félelmét a hidegtől, és találta meg az erőt és a belső békét a fagyos vízben való fürdésben és a „gatyás” futásban.
A szöveg közvetlen és emberi, sokszor önironikus, de mindig hiteles. Az olvasó úgy érzi, mintha egy barát mesélné el neki, hogyan kezdett el jeges vízbe merülni, és közben hogyan változott meg a világhoz, a testhez és önmagához való viszonya. Megtudhatjuk, milyen út vezetett a 20 fokos víztől a jeges Dunáig, és milyen felemelő érzés a vízből kilépni – maga a tömény eufória. A vér áramlani kezd, az adrenalinszint megemelkedik, a test életre kel.
– írja Gyetven Miklós a könyvében. Nem mai találmány ez, a régi feljegyzések szerint már az egykori párkányi orvosok is hideg vizes dunai kúrákat alkalmaztak gyógyításra. Az azonban alapszabály, hogy egyedül senki sem megy a vízbe!
Mivel Miklós rendszeresen posztolt a közösségi médiában, így újabb és újabb csatlakozók jelentek meg. A párkányi „jegesmedvék” között ma már vannak nők, egy pap, cserkészek és sok helybéli – idős és fiatal egyaránt. A Párkányi Fagyos Kakasok néven polgári társulást is alapítottak. A Gál Ákos által javasolt név adta magát, hiszen Párkány címerállata a kakas. Még egyensapkát is varrattak az összetartozás demonstrálására. A csobbanás helyszínéről eléjük táruló látvány, az esztergomi bazilika, a Várhegy és a Mária Valéria híd maga is lélekemelő.
A könyv teret ad a fürdőzők véleményének is, akik mind a maguk útján jutottak el a jeges fürdőzésig.
Miklós azt is elmeséli könyvében, hogyan kezdte a „gatyás” futást, mire jó, milyenek az utóhatásai. Hogy először csak rövidebb, de később már a maratoni távig is eljutott. A hidegben futást a hideg vizes fürdőzéssel is összekötötte.
A könyv nemcsak a hideghez való viszony átalakításáról szól, hanem a belső korlátaink lebontásáról is, arról, hogyan lehet lépésről lépésre kilépni a komfortzónából, tudatosabban élni, és felfedezni az élet apró csodáit. A Wim Hof-módszer inspirációja mellett Gyetven Miklós a saját útját mutatja meg – nem mint tanító, hanem mint társ az úton.
Összességében ez egy életteli, bátorító és hiteles könyv, amely nemcsak a hideg vizet szerető embereknek, hanem mindenkinek szól, aki szeretne bátrabb, szabadabb és tudatosabb lenni – a hidegben és az életben egyaránt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/47. számában.
