Magyar óvodák a megmaradás határán
Egy óvoda létszámát könnyű számokkal leírni, azok azonban keveset mondanak arról, mit jelent egy kis magyar faluban, ha reggelente még kinyílik az óvoda kapuja, és a gyerekek helyben hallanak magyar szót, magyar mondókát, magyar mesét. Az Érsekújvári járás déli régiójának apró falvaiban – Kicsinden, Bajtán, Libádon és Barton – más-más helyzetben vannak az intézmények, de közös bennük, hogy a helyi közösség számára többet jelentenek egyszerű szolgáltatásnál. Ezekben a falvakban az óvoda sokszor az egyik utolsó biztos közösségi kapaszkodó.
Kicsind Párkányhoz közeli, nagyjából négyszáz lélekszámú település. Az óvoda jelenleg négy gyermekkel működik, félnapos ellátásban. Idén nincs ballagó, és új beiratott sincs, a polgármester szerint azonban ez átmeneti időszak.
Kicsinden az állami támogatás jelenleg az óvónő bérének fedezésére elegendő, az óvoda épületét azonban az elmúlt években pályázati forrásokból kívül-belül sikerült megújítani. A polgármester szerint a település jövője szempontjából biztató jel, hogy egyre több helyi fiatal vásárolja meg és újítja fel a megüresedett házakat. A városhoz közeli, mégis csendes, nyugodt falu így vonzó lehet azoknak a családoknak, akik nem elszakadni szeretnének a térségtől, hanem helyben képzelik el a jövőjüket.
Bajta szintén Párkány közelében található, ugyancsak nagyjából négyszáz lakossal. Az óvoda jelenleg hét gyermekkel működik, félnapos ellátásban. Az idei tanév végén három gyermek ballag el, a következő évre eddig két kicsit írattak be.
Az óvoda közös alkotó délelőttöket, családi napokat és más programokat szervez, amelyek erősítik a kapcsolatot a szülőkkel. A legnagyobb gondot viszont a félnapos működés jelenti.
– A korlátozott nyitva tartás miatt kevesebb család számára jelent megfelelő megoldást az óvodánk, és ez a gyermeklétszámon is érezhető – teszi hozzá az óvodavezető.
Benkó József polgármester szerint a támogatás több mint nyolcvan százaléka a bérekre megy el, a maradékból csak kisebb eszközbeszerzésekre futja, az energiaköltségeket, a nem pedagógus alkalmazott bérét és más kiadásokat a község állja.
Bajtán a község a szülői hozzájárulást is átvállalta, és pénzbeli támogatással próbálja ösztönözni a helyi családokat.
Libád is nagyjából négyszáz lakosú település, ahol az óvoda jelenleg teljes napos ellátásban működik tizenhárom gyermekkel, szeptembertől pedig már tizennégy óvodással számolnak. Kovács Anetta polgármester szerint az intézmény jelentősége messze túlmutat a település határain.
Libád helyzetét az is erősíti, hogy a környező kisebb falvakban nincs működő óvoda, így több család számára jelent reális alternatívát az intézmény. Az önkormányzat tudatosan számol a környék magyar családjaival.
– Elmentünk Gyivára, Sárkányra és Bélára, felkerestük a kisgyermekes szülőket, és meghívtuk őket, jöjjenek el, nézzék meg, hogyan telik nálunk egy nap – mondja a polgármester. Elmondása szerint az óvoda működésének sikeréhez az is hozzájárul, hogy fiatal pedagógusok dolgoznak benne, akik új lendületet és korszerű szemléletet hoztak az intézménybe.
Bart a bemutatott települések közül a legnagyobb, valamivel hatszáz fő alatti lakossággal, viszont a legtávolabb esik Párkánytól. Az óvoda teljes napos ellátásban működik, jelenleg tizenegy beíratott gyermekkel.
A kisebb óvodákban vegyes korosztályú csoportban vannak a gyermekek, így egyszerre vannak jelen a beszokó kicsik és az iskolára készülő nagyobbak.
– Pedagógiai rugalmasságra és megosztott figyelemre van szükség. Előfordul, hogy a legkisebbek még vigasztalásra vágynak, miközben a nagyobbakkal már célzottan kellene foglalkozni az iskolakezdés előtt – magyarázza az óvónő.
Hubač Sándor polgármester szerint az óvoda jövője szempontjából ma a kedvezőtlen demográfiai folyamatok jelentik a legnagyobb kihívást. Elmondása szerint három generáció hiányzik a községből, a falu egyértelműen az elöregedés jeleit mutatja.
– A falu adottságai miatt előbb-utóbb el kell gondolkodnunk, meddig tudjuk biztosítani az intézmény működését. Egyre kevesebb gyermek születik, a fiatal családok nem nagyon maradnak a faluban, a városoknak erős az elszívó hatása – mondja.
Bart esetében az óvodát az állami támogatásból még fenn tudják tartani, ám ha a gyermeklétszám tovább csökkenne, a község nem tudná pótolni a hiányt.
A négy település története nem ugyanaz, a közös pont mégis azonos. Ezek az óvodák helyi kapaszkodók, hisz a magyar óvoda az anyanyelv első közösségi tere, az iskolaválasztás előszobája, a helyi magyar élet egyik legkorábbi színtere.
Éppen ezért az óvodákról nem lehet pusztán gazdasági szempontból beszélni. A számok fontosak, viszont azt már nem mutatják meg, mi tűnik el egy faluból akkor, amikor bezárul az óvoda kapuja. Ilyenkor az intézményen túl megszűnik egy mindennapi találkozási pont, egy anyanyelvi közeg, egy hely, ahol a gyerekek először tapasztalják meg, hogy a magyar szó természetes része a közösségi életnek. Egy kis falu ilyenkor nem egyik napról a másikra ürül ki, hanem lassan veszít el valamit abból, ami élővé teszi. Sokszor éppen ezek a legkisebb intézmények tartják meg az utolsó szálakat. Nélkülük a falu még lakott hely maradhat, de egyre kevesebb benne az, amitől valódi közösségnek érezheti magát.
