Magyar jeleket hagyni
Stubendek László negyed évszázada áll a Csemadok komáromi alapszervezetének az élén. A magyar kultúra és egyházművészet éltetéséért, valamint a Duna két partján élők összetartozásának erősítéséért végzett alpolgármesteri, majd polgármesteri és csemadokos munkája mindenkor jól kiegészítette egymást. A magyar kultúra napja alkalmából, eddigi munkásságáért, megérdemelten vehette át a Csemadok Életmű Díjat Galántán. A kitüntetést a vele együtt munkálkodók közös elismerésének tartja.
Két, számára fontos jubileum között beszélgettünk: tavaly töltötte be a 70. életévét, a Csemadok pedig 75 évvel ezelőtt alakult meg. Komárom a választott városa, de Rimaszécsen, négygyermekes kántortanítói családban született.
– A példaképemnek tartott édesapámtól tudtam meg, hogy a hontalanság éveiben milyen komolyan vette Reményik Sándor üzenetét, hogy ne hagyjuk a templomot és az iskolát. Az ő igyekezetüknek is köszönhető, hogy tájainkon ismét felvirágzott a magyar kultúra, színjátszó csoportok alakultak, beindult az anyanyelvi oktatás.
Bár a kommunizmus éveiben a szakralitást visszaszorították a templomfalak közé, mégis az első meghatározó kulturális élménnyel egy húsvéti szentmisén, ősi latin gregorián énekeket hallgatva gazdagodtam. Elindítottak bennem egy folyamatot, s azok hatására komáromi Csemadok-elnökként életre hívtam a Harmonia Sacra Danubiana Egyházművészeti Fesztivált – kezdte a visszaemlékezését Stubendek László.
Műszaki pályát választott, előbb kassai iparista volt, majd a brünni Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, de a kulturális értékek iránti vonzalma és szervezői vénája már diákként megmutatkozott.
– A kassai Ipari nemcsak szakmai tekintetben adott egész életre szóló alapokat, hanem a nemzettudat, az anyanyelv- és kultúraszeretet tekintetében is, gyarapítva a szülői fészekben kapott értékeket. Mindezt rövid ideig az 1968-ban betiltott Magyar Ifjúsági Szövetség is gazdagította, majd sokadmagammal együtt beléptünk a Csemadokba, Brünnben pedig a Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK) vezetőségi tagjává, később elnökévé választottak.
Talán nem véletlen, hogy a sors, házassága révén, 1977-ben Komáromba vezette, ahol mérnökként, középiskolai tanárként, vállalkozóként biztosította családja megélhetését. A´89-es fordulat után a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, majd a Magyar Koalíció Pártja s annak átnevezése után 2014-ig a Magyar Közösség Pártja színeiben politizált. Városi képviselőként belekóstolt az önkormányzati munkába, amit 1993–1998 között alpolgármesterként, 2014 őszétől négy éven át független polgármesterként folytatott.
Sokrétű tevékenységéből azonban a csemadokos munka sosem maradt ki.
– Nagyszerű érzés volt belecsöppenni Komárom színes kulturális életébe, amelynek egyik tartópillére a Csemadok volt olyan személyiségekkel, mint Keszegh Pali bácsi, majd Kiss Miska, Bajnok Pista, Keszegh Pista, de a többi csemadokostól is sokat lehetett tanulni. Ilyen jeles elődök után 1999-ben engem választottak meg az alapszervezet elnökévé, ami nagy megtiszteltetésként ért. E feladatkörömet regionális politikusként, később Nyitra megyei képviselőként sem szorítottam háttérbe, hiszen a teendőim és céljaim jól kiegészítették, erősítették egymást. Egyre inkább kötelességemnek éreztem a nagy múltú Komárom történelmi-kulturális sajátosságainak hangsúlyozását, valamint a sajnálatos módon kettészakított város összetartozásának erősítését a kultúra, a sport, a gazdaság és a civil szféra területén. Bár sosem díjakért tettem, mégis örömmel töltött el az, hogy a két országban fekvő Komárom érdekében kifejtett munkásságomat Dél-Komárom önkormányzata 2005-ban Pro Urbe Komárom díjjal, a következő évben pedig Komárom Város Díszpolgára címmel köszönte meg. Hiszem és vallom: összenő, ami összetartozik…
A nívós ünnepi estekhez, kiállításokhoz, előadásokhoz, könyvbemutatókhoz, műkedvelő csoportok produkcióihoz nagyszerű helyszínt biztosít a galériával is rendelkező Csemadok-székház a Kossuth téren.
– Nagy előny a saját székház immár több évtizede, ahova nemcsak a Csemadok-tagok járnak, hanem minden kultúrakedvelő komáromi. Büszkék lehetünk az idén 44 éves Concordia Vegyes Karra is, amelynek István bátyám az alapító karnagya, én pedig lelkes tagja vagyok. A kóruspróbákat és nagyszabású rendezvényeinket természetesen nem a székházban tartjuk. Kiemelném az idén immár 33. évfolyamába lépett HSD Egyházművészeti Fesztivált, amelynek a bazilika kántoraként is a fő szervezője vagyok. Az egyházzenei seregszemléből az évek folyamán őszi összművészeti fesztivál lett. A kultúra e kevésbé ismert ágának is vannak helyi hagyományai, a Szent András-bazilika több mint 150 éves orgonáján pedig rajtam kívül neves bel- és külföldi művészek is szívesen játszanak – magyarázta.
Stubendek László azt is fontosnak tartja, hogy a vonzó műsorokon kívül olyan egyedi attrakciókkal is Komáromba csalják a turistákat, amelyeket a helyi lakosok is szívesen fogadnak. 1998-ban a Városháza tornyába álmodta a Klapka-indulót játszó huszárt, amely azóta is közkedvelt, Klapka városához méltó látványosság.
– A bazilikánk két tornyából fülbemászó harangjátékot szerettem volna hallani már csak azért is, mert régebben a tornyokban hét harang lakott, de ma már csak három maradt. Nos, észak- és dél-komáromi szakemberekkel, zeneiskolásokkal és tehetséges iparistákkal közösen elértük, hogy 2021 pünkösdje óta, 9 és 18 óra között óránként egyházi énekeket játszanak a harangok.
A harmadik tervem is megvalósult: egy ideje a várban reggel 7 órakor ébresztő, a turisták 10 órai érkezésekor induló, 19 órakor pedig takarodó hangzik fel. Mindez fúvós hangszereken játszott katonazene, hiszen városunk egyik jeles szülöttje, Lehár Ferenc is katonazenészként kezdte pályáját, és az apja is helyi katonazenész volt.
Stubendek László végül azt is kiemelte, nagyra értékeli, hogy a munkáját Csemadok Életmű Díjjal ismerték el.
– Valójában ezt a velem együtt tevékenykedők közös elismerésének tartom, azt vallva, hogy mindig szükség van egy jó csapatra és a pótolhatatlan megtartó erővel bíró Csemadokra. Amíg lesz elég erőm és egészségem, folytatom a kulturális munkát, s helyi lokálpatriótákkal együtt további, Komáromhoz kötődő attrakciókat is tervezgetek. Azok részleteit még nem árulom el, de a lényeg az, hogy magyar jeleket, egy-egy helyre jellemző látványosságot kell magunk után hagyni!
