Magyar iskolába rákóczis busszal
Gabri Rudolfnak, a Rákóczi Hálózat országos elnökének már sok esetben feltették azt a kérdést, miért éppen azokat a bizonyos falvakat érintve jár szeptembertől a Rákóczi Szövetség iskolabusza. A válasz egyértelmű: az iskolabusz program elsődleges célja, hogy a hátrányos helyzetű vidékeken élő gyermekek eljuthassanak a magyar iskolába.
Az iskolabusz program informatikusai megalkottak egy algoritmust, ami sok paramétert figyelembe véve a keleti régióban két problémás magyar peremvidéket jelölt meg. Ezek egyikén sem voltak megfelelőek a tömegközlekedési útvonalak, a buszjáratok egyáltalán nem, vagy nem megfelelő időben érintették a magyar iskolával bíró településeket.
A gyerekek sietve szállnak le a bodrogszerdahelyi alapiskola bejárata előtt a buszról. A 23 férőhelyes nagybusz sofőrje, Kántor Bertalan figyelemmel kíséri őket, majd elmondja, reggelente két irányból, két körben hozza a gyerekeket iskolába. Fél nyolcra érnek be a Nagybári, Kisbári, Borsi, Szőlőske, Ladmóc, Zemplén útvonalon lakók, és 7:50-re a Kiskövesden és Nagykövesden felszállók. Szeptembertől, amióta az iskolabuszt vezeti, két diákról tud, akiket a szülők átírattak a szlovák iskolából a magyarba, majd azzal folytatja, hogy egy nap átlagosan 110 km-t tesz meg. Reggel minden esetben megvan az 54 km, de előfordul, hogy délután ennél rövidebb távot kell megtennie, mert előfordul, hogy nem minden gyerek veszi igénybe az iskolabuszt. A nagyok közül azok, akiknek elfoglaltságaik más időben végződnek, mint az alsó tagozatosok napközije, nem várják meg az iskola elől induló rákóczis buszt, és a helyi járattal mennek haza.
A gyerekek élvezik a társaikkal a buszban eltöltött plusz időt, a szülőknek meg nagy segítség, jegyezte meg Kántor Bertalan. Akadtak olyanok is, akik utólagosan jelezték, hogy szeretnék igénybe venni a buszt, aminek természetesen semmi akadálya. Találkozásunk napján utazott vele második alkalommal egy újonnan csatlakozó kisdiák is, akinek a szülei meggyőződtek arról, hogy nincs ok aggodalomra, az iskolabuszban a gyermek biztonságban van.
Ahogy azt már a bodrogszerdahelyi alapiskola igazgatónője, Bányácski Henrietta pontosította, beletelt egy kis időbe, amíg a szülők hozzászoktak az iskolabuszhoz, mert amíg nem volt ilyen lehetőség, reggelente munkába menve maguk vitték őket autóval az iskolába. A Borsiból, Ladmócról, Báriból és Szőlőskéről érkező gyerekeknek óriási segítség az iskolabusz, és örömmel vennék, ha még több gyerek járna hozzájuk a nagyságos fejedelem szülőfalujából, Borsiból, ahol kizárólag szlovák alapiskola van. Rajtuk nem fog múlni, mondta az igazgatónő, idén is megteszik a tőlük telhetőt, hogy minden segítséget megadjanak az elsősök szüleinek az iskolaválasztásban. Zemplén és Ladmóc esetében más a helyzet, ott még van remény. Ahogy megtudhattam, reggelente 16 alsó tagozatos diákot hoz Bodrogszerdahelyre a rákóczis iskolabusz, de Kántor Bertalan sofőr felveszi a felsősöket is, így van, hogy 20 gyerek is utazik naponta a buszon.
Óriási segítség, hogy az iskola különböző rendezvényekre is igénybe veheti a buszt. Ennek köszönhetően komfortosan utaztak októberben a budapesti 1956-os megemlékezésre, decemberben a Diótörőre az Operaházba, illetve nemrégiben az sítanfolyamra.
A régió másik iskolája, ahova a Rákó-czi Szövetség iskolabusza hordja a diákokat az Ung-vidéki vajáni Református Egyházi Alapiskola. Ahogy lapunknak Krajnyík Sándor igazgató elmondta, soha ilyen nagy létszámú elsős osztályuk nem volt, mint ebben a tanévben, amikor is 22 diákot írattak hozzájuk. Véleménye szerint ez az iskolabusz programnak is köszönhető. Mivel az egyházi iskolák esetében az állam nem téríti meg az utaz-tatás költségeit, de, hogy megtarthassák a környező falvakból érkező diákokat és motiválják az elsősök szüleit, pályázati forrásokból az előző években is sikerült fedezniük az iskolába való eljutás költségeit.
Volt idő, amikor kisbuszt béreltek, de az elmúlt másfél évben, a szürnyegi híd felújítási munkálatai miatti plusz 58 km-es kerülővel csak közösségi összefogással sikerült célba juttatni reggelenként a gyerekeket. Szerencsére márciustól már kerülő nélkül, zökkenőmentesen roboghat, naponta átlagosan 100 km-t megtéve az iskolabusz. Vezetője Kozár Péter szürnyegi lelkipásztor és egyben az egyik szülő, aki így a saját gyermekét is naponta viszi a vajáni református iskolába.
Az iskolaigazgató, Krajnyík Sándor sajnálattal mondja, hogy Szürnyeg és Imreg esetében érezhető az elszlovákosodás. Igazi szórványvidék, mert sokáig el voltak zárva a magyar régiótól, hiszen az új területi felosztáskor a Tőketerebesi járáshoz kerültek. Minden egyes itteni, magyar iskolába íratott gyermek tehát igazi kincs. Ahogy megtudtam, nagy valószínűséggel a következő tanévben nem lesz kisráskai elsősük, de két év múlva már igen. A már említett két faluból és Kisráskáról a 8 személyes rákóczis kisbusz minden reggel hat elsős gyerekkel érkezik a 7:50-es csengetésre, és délutánonként, a napközi után haza is viszi őket. Óriási segítség ez, mondja az igazgató, mert a helyközi buszjáratokkal képtelenség lenne eljutni az iskolába. Kisráskáról például a reggeli busz 6 órakor indul, délután pedig közvetlen járat egyáltalán nincs, a szülőknek Nagyráskára kellene bemenniük a gyerekért. Szürnyeg és Imreg esetében sem sokkal jobb a helyzet.
A közelmúltban ezzel a kényelmes rákóczis busszal utaztak a vajáni alapiskolások a kassai matematikai versenyre is.
Megjelent a Magyar7 2023/13.számában.
