Magánmitológiák – Jakovits József kiállítása a Liszt Intézetben
A Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét Pozsonyban rendezvénysorozat következő állomása egy újabb kiállítás volt, amelynek anyaga Jakovits József New Yorkban készített műveiből áll, amelyeket a művész a 20. század hatvanas éveiben festett.
„A jelen kiállítással Jakovits József festő- és szobrászművésznek állítunk emléket egy alkotásaiból készült válogatás segítségével, melynek címe Magánmitológiák” – fogalmazott köszöntő beszédében Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója.
Jakovits József (1909–1994) festő- és szobrászművész Vajda Júlia második férje volt. Munkásságának korai szakaszában a Vajda Lajos – Vajda Júlia – Bálint Endre nevével is fémjelzett Európai Iskola köréhez tartozott, ahol leginkább szobrászművészeti alkotásaival volt jelen. 1965-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahonnan 1987-ben véglegesen hazatelepült Budapestre.
„Bár Jakovits Józseffel személyesen sohasem beszéltem, többször is előfordult az életemben” – mondta a kiállítás megnyitóján Johan van Dam művészettörténész, aki Jakovits József Pozsonyban kiállított műveit a közönségnek bemutatta. Mint mondta, 1996-ban a Műcsarnokban dolgozott, amikor egy emlékkiállítását szerveztek Jakovitsnak ott, és egy terjedelmes katalógust szerkesztettek róla, ebben az időben alaposan megismerte a szobrászművész életét, aki Amerikában a festészetnek szentelte magát.
„Jaki – mert így hívták a barátai – autodidakta volt. Olyasvalaki, aki maga tanulta a festészetet, de soha nem kapott elismert szakmai képzést. A második világháború végéig nem is volt kiállító művész” – fogalmazott Johan van Dam.
Későbbi felesége, Varga Júlia ismertette meg őt a modern festészettel, különösen néhai férje, Vajda Lajos munkásságával, így került be szobrászként abba a főleg fiatal művészekből álló csoportba, amely egy modern, főként szürrealizmus felé hajló művészeti látásmódot képviselt. Egyidejűleg megismerkedett a Bartók programmal is, amely a népművészet értékeit kortárs környezetben adaptálta. Az első önálló kiállítás csak 1980-ban volt, Hatvanban, melyet egy további kiállítás követett a Nemzeti Galériában 1983-ban.
„Az itt kiállított művek abból az időszakból származnak, amikor New Yorkban élt és dolgozott, azaz 1965 és 1987 között” – mondta Johan van Dam hozzáfűzve, akkoriban New York az Angliából származó pop art (popular art – népszerű művészet) központja volt. Jakovits a popkultúra anyagaiból merít, amelyek a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utcán, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb.
„A tárgyat tiszta színekkel, világos viszonyrendszerben festi, ez a művészet mind a tartalmát, mind a kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között, aki szobrásznak tartja magát az fest is, és fordítva” – mondta a művészettörténész.
Mivel nehezen beszélt angolul, kerülte a társadalmi érintkezést, egyébként is úgy gondolta, egy művésznek kívül kell állnia a társadalmi csoportokon. Szegénységben élt egy kis lakásban. „Véletlen találkozása a héber betűkkel 1966-ban reveláció volt Jakovits számára, a szürrealizmustól a miszticizmus felé fordult. A kabala ezoterikus tudása elsajátításának és ünneplésének szentelte magát. Több mint két évtizeden ét héber betűket és kabalisztikus motívumokat ábrázolt, a pop art lapos színeit, kemény éleit és sablonos mintáit alkalmazva” – mondta hozzáfűzve a művészettörténész, ez irányú munkássága azonban nem talált elismerésre.
A 21. század elején az Amerikában készült műveinek nagy része Nádas Artúrnak köszönhetően visszakerült Budapestre, ahol először a zsidó múzeumban állították ki. „Az életművének eme része iránt az érdeklődés mostanra kezd egyértelmű formát önteni, és a szélesebb közönség által is elfogadottá válni” – zárta Johan van Dam Jakovitsról szóló ismertetőjét.
