Lélekben nem 80, hanem 40 éves
Február 28-án ünnepli 80. születésnapját Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja és a Magyar Kultúra Lovagja. Jubileumát az általa alapított Boráros Imre Színház megalakulásának 10. évfordulójával együtt ünnepli majd március másodikán a Tiszti Pavilon dísztermében, vetítéssel egybekötött, nyilvános rendezvényen. Ennek kapcsán idézte fel pályája kezdeteit, emlékeit.
Gyermekkorát a most már Pozsonyhoz tartozó Vereknyén töltötte, ahol volt egy nagyon jól működő amatőr színjátszó csoport. Ennek tagjaként a nővére rendszeresen játszott, a János Vitézben például Iluskát alakította. Bár sokáig az ő álma volt, hogy egyszer majd hivatásos színész legyen, végül ez Imrének sikerült.
Meghatározó volt számára az is, hogy az ’50-es években kezdett felfelé ívelni a hazai rádiózás. Szeretett édesanyjával rendszeresen együtt hallgatták a rádiót, benne a színházi közvetítéseket, amelyek szereplőit később a hangjukról is felismerte. Egyre jobban vonzotta őt ez a világ, és amikor hatodikos korától a pozsonyi Zoch utcai rádióépület mögötti iskolába került, már felléphetett az iskolai színjátszó csoportban. Verset mondott a különféle rendezvényeken, később pedig az ifjúsági rádióműsorokban is szerepelt. Ekkor tudatosodott benne, hogy a színészi pályát kell választania. Később a küldetésévé vált olyan gondolatokat, érzéseket, igazságokat is közvetíteni a színpadon, amelyekről korábban tilos volt szólni.
Amikor 1965-ben a Magyar Területi Színházhoz szegődött, ismerte az összes színészt.
– Nagy megtiszteltetésnek tartottam együtt játszani az alapító tagokkal, s hálásan fogadtam a tőlük kapott szakmai tanácsokat. Sok szép emléket idézhetnék fel, amelyek közül a legjelentősebbnek a Petrécs Pannikával való megismerkedésünket tartom, hiszen ő lett életem párja.
Az 1972–1977 közötti tháliás időszaka után visszatért a MATESZ-hez.
– Mivel Pozsonyban nőttem fel, jó érzés volt egy újabb nagyvárosban, a sok lehetőséggel kecsegtető Kassán élni, dolgozni. Majd a Teátrum Színházi Társulás egyik alapító tagja lettem.
– magyarázta.
Nos, az általa 2013-ban megalapított, majd 2014-ben első bemutatóját megtartott Boráros Imre Színházban kimondott gondolatokra, üzenetekre a felvidéki és a külföldi magyar közönség is hálás vevőnek bizonyult.
– Valamennyi előadásunkkal sikereket értünk el itthon és külföldön egyaránt. Bemutattuk Mács József Meddig ember az ember?, Csáky Pál Hit és hűség, illetve Hit és illúzió című darabját, továbbá Siposhegyi Péternek a mártír Esterházy János életéről szóló monodrámáját, a Hantjával sem takar – János passió címűt, valamint Fülöp Antal Istennel a hazáért – II. Rákóczi Ferenc életéről szóló drámáját. Sokáig rendszeresen visszajártam a bécsi magyarokhoz, akik a színházi előadásainkat és a zenés-irodalmi műsorainkat is szívesen fogadták. Kanadától az Egyesült Államokon keresztül felléptünk Pannikával Hollandiában, Svédországban, Törökországban és természetesen Magyarországon is.
Boráros Imrének számos nagyszerű főszerep is megadatott, illetve sok filmben is játszott.
– Nagyon sok „kedvenc” szerepemet megemlíthetném, amelyek közül nehéz csak párat kiemelni. Az Őrnagyot alakítottam a Tótékban, Czillei Ulrikot a Czillei és Hunyadiakban, Puzsért a Doktor úrban, Tarpataky bárót a Csókos asszonyban, Lucifert Az ember tragédiájában, Don Quijotét a La Manche lovagjában, Kossuthot a Fáklyalángban, Higgins professzort a My Fair Ladyben.
Sokrétű munkásságát számos hazai és magyarországi díjjal, 2014-ben azok legértékesebbikével, Kossuth-díjjal jutalmazták. Az „örökifjú” művész láttán önkéntelenül is felmerül a kérdés, milyen tervei, szerepálmai vannak még?
– fogalmazott Boráros Imre.
Jelenleg a komáromi Tiszti Pavilonban március másodikán sorra kerülő nyilvános jubileumi ünnepség köti le minden energiáját, amelyen a 80. születésnapjáról, a hatvanéves színészi pályájáról és a Boráros Imre Színház megalakulásának 10. évfordulójáról is megemlékeznek. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várnak.
– Bár 59 évvel ezelőtt szerződtem a Magyar Területi Színházhoz, de már 60 éve vagyok a színészi pályán, hiszen korábban bő egy évig rendszeresen szerepeltem az akkori színművészeti főiskolásokkal, s a Felvidéken nagyon népszerű Déryné Színkörben is heti rendszerességgel játszottam. Nos, a tervezett ünnepségen egy-egy korszakomat majd kivetített fényképekkel is bemutatjuk. A Komáromi Jókai Színházból Kiss Szilvia, a Tháliából Kövesdi Szabó Mária, valamint Rák Viktória is közreműködik a műsorban. Ide várjuk a velem évek óta együttműködő Horányi László színművész-rendezőt is az Esztergomi Várszínházból. Lakatos Róbert, az Egressy Béni VMK igazgatója pedig a jó muzsikáról gondoskodik.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/8. számában.
