Legyenek példaképeink!
A Biró Márton Polgári Társulás kezdeményezésére Dunaszerdahely önkormányzata Kondé-emlékévvé nyilvánította a 2022-es évet, amelynek zárásaként november 4-én a Kondé család emlékezetének szentelt konferenciát és tárlatnyitót tartottak a Csallóközi Múzeumban. A konferencia anyagát hamarosan nyomtatásban is megjelentetik.
Az emlékkonferencia kiállítása a Kondé család hagyatékából előkerült tárgyakból, és a leszármazottak adományaiból állt össze. Személyes dokumentumokat, iratokat, képeket, illetve a família részletes családfáját és a színes családi címert is megtekinthették az érdeklődők.
A legtöbb csallóközi biztosan hallott már a Kondé családról, hiszen Dunaszerdahelyen utcát is elneveztek Kondé Miklós püspökről. Ettől többet viszont csak azok tudnak, akiket érdekel a család története és rákerestek, utánaolvastak.
A rendszerváltozás után már semmi nem gátolta helytörténészeinket és lokálpatriótáinkat abban, hogy ne csak kutassanak, hanem tegyenek is azért, hogy lakosaink ismerjék és joggal lehessenek büszkék azokra a történelmi személyiségekre,
akik szűkebb pátriájukban századokkal korábban maradandót alkottak. Dunaszerdahely jelenlegi vezetése nemcsak partner ebben, hanem a Biró Márton Polgári Társulással közösen motorja ezeknek a kezdeményezéseknek.
A Kondé család eredetét az 1300-as évekre datálják a történészek, és a családnak két fő ága volt. Miklós 1342-ben megszerezte a Pókatelek nevű birtokot (ez ma már Dunaszerdahely része). Fiai közül Jakab alapította meg a Kondé családot és testvére, János a Szomor ágat. A Kondékat eredetileg Feketéknek hívták.
Az első előadást Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója tartotta a Kondé családnév névtani összefüggéseiről. Megtudhattuk, hogy a Kondé család még Zsigmond király idején szerzett nemesi címet és kiváltságokat, mielőtt a Kondé családnevet felvette volna.
A Kondé személynév a morfológiai (szóalaktani), a funkcionális, a névszocio-lógiai és a jelentéstani elemzéseket követően azonban nem árult el sokat magáról, azaz a mai ismereteink birtokában etimológiailag nem traszparens, vagyis nem értjük a jelentését, állapította meg Nagy Iván.
Csiba Balázs, a Pozsonyi Comenius Egyetem oktatója Kondé Mihály élete és pályája címmel tartott előadást.
– Kondé Mihály a középkor végén, még a mohácsi csata előtt nagyon fontos tisztséget töltött be Pozsony megye vezetésében. Tudomásunk van például arról, hogy nagyon sok esetben kérték fel őt közvetítőként, ún. „fogott bíróként”, azaz ilyen alkalmakkor nem hivatásos bíró volt. Sokszor hallgatták ki tanúként különböző ügyekben, illetve „hatalmaskodásokkal”, bűntettekkel kapcsolatban, amelyeket ő követett el, vagy ellene, illetve a családja ellen követtek el.
Nyáry István, a Csallóközi Múzeum munkatársa a pókateleki Kondé család 18–20. századi leszármazását és családfáját mutatta be.
– Kissé méltatlanul háttérbe szorult, de véleményem szerint a legjelentősebb Kondék egyike az 1760-ban született Kondé József Benedek, aki nagyon fontos szerepet játszott az irodalmi életben a 18. század elején. Írókat, költőket támogatott, irodalmi művek megjelenését segítette, tehát az ő jelentősége inkább a kultúra vonalán mutatkozott meg. Nem mellesleg Esztergom, Komárom, Hont és Pozsony vármegyék táblabírája és királyi udvarnoka, valamint az esztergomi érsekség jószágkormányzója volt. Az 1732-ben született Kondé Miklós már nagyváradi püspökké szentelése előtt is komoly egyházi karriert futott be. A dunaszerdahelyiek számára fontos az 1826-ban született Kondé Gyula járásbíró, főszolgabíró, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó megalapítója.
Nagy Attila helytörténész, a Biró Márton Polgári Társulás elnöke Egy Kondé sír sorsa – pókateleki Kondé István és emlékezete című előadásában látványos fotókkal illusztrálta a sírhely áthelyezését. Idén éppen 680 éve, hogy ez a jeles dunaszerdahelyi család 1342-ben megkapta birtokául a Szerdahely melletti Pókatelkét, amely terület aztán a család ősi fészke lett. Ezen a helyen áll ma a Sárga kastély, vagyis a Csallóközi Múzeum.
A Kondé család ugyanis a Csallóköz egyik legrégibb és legbefolyásosabb nemesi családja volt, amely számos jeles személyiséget adott nem csupán a régiónak, de a Magyar Királyságnak is.
Az „SOS – Mentsétek meg lelkeinket” program egyik pontjaként a Kondé család temetői sírját is restaurálták, illetve áthelyezték.
– Az áthelyezés, talán fogalmazhatok így, az én rögeszmém volt – fejtette ki Nagy Attila. – Az a hely ugyanis, ahol a városi köztemetőben a Kondék nyugodtak, méltatlan és elhanyagolt volt. El kell mondani azt is, hogy amikor a városi képviselő-testület elé került a tervem az áthelyezésről, egyként támogattak, amit ezúton is köszönök mindegyiküknek. Aztán a tervből valóság lett. Először úgy tűnt, túl bonyolult lesz, de végül mintha kiáradt volna a kegyelem is az esemény körül, minden jól sikerült és mindenki segítőkész volt. Maga a temetés a régi kort idézte, latinul, méltóságteljesen zajlott, a leszármazottak képviselőjének a jelenlétében.
Két hete a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet épületén A. Szabó László alpolgármester és Nagy Attila kezdeményezésére felavatták Pókateleki Kondé Miklós nagyváradi püspök emléktábláját. A kezdeményezők a ma már nem létező szülőháza közelében kívánták elhelyezni a rá emlékező táblát. A tábla felavatásán és megszentelésén azonban jelezték, további emléktáblák elhelyezésével az a céljuk, hogy megjelöljék azokat a helyszíneket, ahol a város jeles személyiségei születtek vagy éltek.
A prezentációkat követően a közönség kérdéseire is válaszoltak az előadók. Látva az értő érdeklődést, joggal bízhatunk abban, hogy a Kondé-emlék-év fizikai értelemben is maradandót létrehozó eseményei (a konferencia előadásából decemberre egy kiadvány is készül) sokakat ösztönöznek nemcsak a múltunkkal való ismerkedésre, hanem annak megélésére is, hiszen épp ez a cél.
Megjelent a Magyar7 hetilap 45. számában.
