Lankadatlan lelkesedéssel lassan 35 éve
Nagy Anikó lényegében a bársonyos forradalom óta a Csemadok bősi alapszervezetének elnöke. Az alapsejt jövőre, 2025. február 12-én ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.
Az országos jubileumot követően sorra ünneplik meg a helyi Csemadok-alapszervezetek háromnegyed évszázados jubileumaikat, hiszen a jogfosztottság éveit követően a legtöbb helyi egyesület 1949 és 1950 tájékán alakult meg, de persze azért vannak kivételek is bőven. Lázok Attila, a közművelődési szövetség járási titkára pár hónappal ezelőtt viccesen meg is jegyezte, hogy szinte minden hétvégén valamelyik község alapszervezete ünnepel, de kihagyni egyik rendezvényt sem szeretné, hiszen akkor még sértődés is lehet a dologból. Persze minden meghívásnak örömmel tesz eleget. Nagy Anikó közel 35 éve vezeti a helyi alapszervezetet és jól emlékszik rá, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után nagyon sok támadás érte a Csemadokot. Akkoriban sokan megjegyezték, főleg a fiatalok, hogy a Csemadok nem csinál semmit, és 1989 után lényegében már nincs is értelme a létezésének. Arra szólították fel a bősi alapszervezet akkori teljes vezetőségét, hogy mondjanak le tisztségeikről. Ezt miképpen élte meg és hogyan került az alapszervezet élére?
Sokan sértésnek vették a nyílt támadást, pedig nemcsak nyugdíjasok voltak köztük, akik elejétől fogva tették a dolgukat. Végül Miklós Feri bácsi, az akkori iskolaigazgató jött el utánam, hogy nem lenne-e kedvem bekapcsolódni a Csemadok munkájába, mert az ifjúsági szervezetből ismertek engem és nekem volt tapasztalatom a művelődés terén. Erre azt feleltem, hogy persze, szívesen segítek.
Akkor mindenki lemondott a Csemadok vezetőségéből, és javasoltak minket – mert több embert is megszólítottak –, hogy akkor mi vállaljuk el a vezetőség munkáját. Rátettek bennünket a listára, amit mindenki meg is szavazott, de akkor én fölszólaltam, hogy hát ez nem így van, mert mi azt se tudjuk, hogy ezt eszik-e vagy isszák a Csemadokban végzett munkát. Kértük őket, hogy továbbra is vállalják a munkát és mi besegítünk, ha kell, mert különben az egész Csemadok széthull. Na, akkor vissza választottuk a régi vezetőséget; bennünket, meg egy-két új tagot is beválasztottak. Én akkor, '90-ben, 32 éves voltam, úgyhogy már nem voltam a legfiatalabb, s amikor ezt végül elvállaltam, bekerültünk a vezetőségbe. Én akkor lettem Csemadok-tag, mert addig nem voltam az, valahogy addig nem szólítottak meg, hogy lépjek be. Beléptem, és az elnöknő, Horváth Mária tanító néni – sajnos ő is elment fiatalon közülünk – mégsem vállalta az elnökséget, mert nem tudta elviselni a sok alaptalan támadást a Csemadok ellen. Akkor a volt tanítóim, Miklós Ferenc igazgató és Horváth Piroska néni, aki az énekkart vezette, és a Darnai Zoltán bácsi kértek fel, hogy vállaljam el, mert nincs, aki Marika után elvállalja. Ők már idősebbek, ezért nem akarják vállalni. Azt tudni kell, hogy az iskola tantestületi helyiségében szokott összejönni a Csemadok vezetősége, és akkor kimentünk a folyosóra beszélgetni, és mivel annyira kellemetlen volt már, hogy állandóan kérleltek olyan általam tisztelt emberek, hogy végül is elvállaltam az elnöki posztot. Ez volt 34 éve és azóta is vezetem a helyi szervezetet.
Ahogy ön is említette, a Csemadokot nagyon sok kritika érte és éri mostanság is, akár igaztalanul, akár jogosan, de az tény, hogy aránylag kevés fiatal kapcsolódik be a szervezet tevékenységébe, illetve helyi szinteken a vezetőségekben is nagyon kevés fiatal van, tisztelet a kivételnek. A rendszerváltáskor ugyan érkeztek új emberek, mint például ön is, de talán a somorjai alapszervezet az egyetlen, amelynek nagyon sok fiatal tagja van. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a városban bevezették a Csemadok-kártyát, ami sok kedvezményt biztosít a helyieknek és különösen a fiatal családoknak. Bősön nem terveznek hasonló lépéseket?
Beszéltünk már róla többször, mert ismertük a somorjai kezdeményezést, és a Covid előtt az országos tanácsban is volt róla szó, hogy esetleg bevezetik, aztán valahogy ez az egész ellaposodott. Mi tehát mindenképpen szeretnénk hasonlót, és igaz, nem sokan, de a helyi szervezetünkben vannak fiatalok, akik szintén fogékonyak lennének ilyesmire. Nálunk jól működik a többi szervezettel való együttműködés is, nemcsak az úgymond „kötelező köröket” futjuk le. Nagyon sok rendezvényünk van, a nemzeti ünnepeinken és jeles évfordulóinkon kívül kézműves foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek, táncházakat, előadásokat, köyvbemutatókat, hagyományőrző rendezvényeket, vetélkedőt szervezünk.
Az egyik helyszín a parkban volt, aztán volt egy színpad a tűzoltószertárnál, a lakóházaknál és végül a Csemadoknál. Végül is sokan meglepődtek, hogy milyen nagy visszhangja volt ennek a rendezvénynek. Idén újra megtartjuk a rendezvényt közel 200 fellépővel. A képzőművészeknek több alkalommal rendeztünk már tárlatot a kultúrházban és besegítünk nekik a karácsonyi kézmüves vásáruk megszervezésében. A cserkészekkel is nagyon jó a kapcsolatunk, ha kell, segítenek, rakodnak, díszítenek és ugye nélkülük a koszorúzási ünnepségek nélkülük nem lennének olyan ünnepélyesek. Van egy Zöld Csillag nevű színtársulatunk, amelyben több településből játszanak fiatal énekesek, táncosok. Az aktív vezetőségben jelenleg hárman vagyunk nyugdíjas korúak, a többiek leginkább harmincasok vagy negyvenesek. A legnehezebb talán a 20 és 30 év közöttiek megszólítása. A vezetőségbe a jövő évi tisztújításon javasolni kell fiatalabb jelölteket és fontos lenne olyan fiatalt találni, aki ért a számítógéphez, a nyomdához és a grafikai munkákhoz. Van egy énekkarunk, a Pro Urbe Bős díjjal jutalmazott Kék Duna Vegyes Kar amely idén lesz 53 éves, és az 53 év alatt nem volt olyan idöszak, amikor hosszabb ideig nem működtek vona. Ez nagy ritkaság az énekkarok világában. Na, ott van gondunk a fiatalsággal, ott nagy szükség lenne rájuk, és férfijaink sincsenek, csak három-négy, de nagyon szépen szólnak. ’93-tól minden évben megszervezzük nekik adventkor az ünnepi adventi koncert 4-5 baráti kórus részvételével.
Anyagi forrásokat honnan találnak a rendezvények megszervezésére?
Mint a legtöbb alapszervezet, mi is pályázunk. Tavaly volt hat sikeres pályázatunk, kettő a Bethlen Alapnál, kettő a megyénél, kettő a Kultminornál, ezenkívül a város önkormányzata nagy mértékben támogat bennünket anyagilag és erkölcsileg is. Több, a városban működő vállakozó is támogat minket.
Az alapszervezet milyen állandó programokat szervez az év folyamán?
Februárban kezdtük a banyabállal, ami ugye csak a hölgyeknek szóló rendezvény. Nagyon jól sikerült, tele volt a kultúrház, úgyhogy ott egy kis nyereségünk is lett. A következő eseményünk a bőgőtemetés, amit még a régi alapító tagoktól vettünk át és 2012 óta megrendezzük. A muzsikát Vida Gyuri szolgáltatja harmonikával, előtte meg szintetizátorról szól a zene. Főzünk gulyást, forralt bort, teát. Ilyenkor az önkormányzat is nagyban besegít természetesen. Zalka Lóránt tanár úr beöltözik papnak, aki viccesen eltemeti a bőgőt, a ministránsok meg segítenek neki. A nagybőgőt körbeviszik a téren egy dereglyén és csinálunk négy stációt. Mindegyiknél másféle, tréfás szöveggel búcsúztatja Lóránt a nagybőgőt.
Két könyvbemutatót is tartottuk, Zolczer Jánost és Darnai Zsoltot is meghívtuk. Aztán jött a március 15-i megemlékezés, 17-én tartottuk az évzáró tagsági gyűléssel, a húsvétvárót pedig a tájház udvarán szoktuk rendezni. Van nyuszisimogató, kézműves foglalkozások, festünk tojást mindenféle metódussal, mézeskalácsot díszítünk, s közben meg is szavaltatjuk a gyerekeket, és a szép versmondásért ajándékot is kapnak. Van a német szokás szerinti tojáskeresés is. A tájház udvarán van egy fa, azt a szülők segítségével feldíszítjük tojásokkal. Utána jönnek a szokásos rendezvények, a nemzeti ünnepeink. Természetesen megemlékezünk Trianonról, nem hagyjuk ki Szent István napját, a kenyérünnepet, megszervezzük az Amade László anyanyelvi vetélkedőt, amikor az iskolásokat kihozzuk ide a kultúrházba, hogy egy kicsit ünnepélyesebbé tegyük a rendezvényt. Ilyenkor nemcsak a bősi, hanem a nyékvárkonyi és a pozsonyeperjesi alapiskolákból is érkeznek tanulók. Az aradi vértanúk napjáról szintén megemlékezünk. Ennek kapcsán lesz egy kiállításunk is. Szeptember 28-án nyitjuk meg Bátky Tomi fotókiállítását. Majd jönnek az adventi rendezvények és a kézműves vásár. Ez ugye egy nagyobb program, ahol sok ember megfordul, és ahol a néptáncosaink és a Zöld Csillag Színtársulat tagjai is fellépnek. Táncházat is szervezünk ilyenkor a Pántlika zenekarral, ahol mindhárom tánccsoportunk, a SüssFelNap, a Tőzike és az Aranykert felnőtt csoport is fellép. Az énekkarunk, táncosaink, Zöld Csillag Színtársulat több helyen, itthon és külföldön is vendégszerepel az év során.
Nem beszéltem még a hagyományos Járási kulturális ünnepélyről és Szövetkezeti Napról, amit idén immár 73. alkalommal szerveztünk közösen a területi választmánnyal, önkormányzattal és a Jednota Coop fogyasztási szövetkezettel. Mi vagyunk azok, akik a helyet elkészítik, akik a jegyeket szedik. Nyilván ezen a rendezvényen is fellépnek kultúrcsoportjaink és nótafáink.
Milyen csoportok tartoznak a Csemadokhoz?
Vannak a néptáncosaink, A SüssFelNap a legkisebbek tánccsoportja, amely Kántor Tímea vezetésével működik, a Tőzikét és az Aranykertet Bernáth Zoltán és a felesége, Bernáth Mónika vezeti. A Kék Duna Vegyeskar kórusvezetője Fodor Denisa, karnagya pedig Hozák Margaréta Dunaszerdahelyről. A Zöld Csillag Színtársulatot Nagy Mónika vezeti, a csoport főleg vokális darabokat, musicaleket tanul be. Most a járási kulturális ünnepség előestéjén június 22-én szombaton mutatták be nagy sikerrel a teltházas kultúrházban az újonnan elkészült musical estjüket, ahol ismert musicalek betétdalait, továbbá sanzonokat adtak elő, mindehhez párosítva a fénytechnikát és a tánckoreográfiát.
Hogy lehet az, hogy lassan 35 éves Csemadok-elnöki múlttal még mindig ilyen lelkesen áll hozzá a dolgokhoz?
Ez nagyon egyszerű. Ha szervezek valamit, akkor mindig anyukám és nagymamám jut eszembe, akik ilyenkor azt mondták, hogy „lányom, ha már fölkötötted a kolompot, akkor most már kolompoljál”. Hát, ehhez tartom magam, mert másképpen nem is nagyon lehet. A mottóm, ami vezérel ebben a munkában Kazinczy Ferenctől az ismert idézet: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.”
