Kun Ferenc Emléktúra a Burdában
A Garamkövesdről induló, a Burda gerincén vezető túra Göndöcs László túraként volt ismert, a Rákóczi Szövetség egykori titkárára emlékezve. Tavalytól Kun Ferenc Emléktúraként valósul meg, mivel sajnos Kun Ferenc a Rákóczi Szövetség alelnöke, a túra állandó résztvevője és szervezője is elhunyt. Rá emlékezve indultak el barátai és tisztelői a több mint tíz kilométeres hegyi ösvényen.
A szakasz körülbelül tíz kilométer hosszú, Garamkövesdről indul, áthalad a hegygerincen és Helembán, Bajtán vagy Leléden végződik. Jelen esetben a bajtai tájház volt a cél, ami néhány éve került átadásra.
A Burda egy tipikus vulkanikus eredetű kishegység, változatos növény és állatvilággal, itt nő a gyönyörű árvalányhaj is. A térség természetvédelmi terület, legmagasabb pontja a közel 400 méter magas Kopasz hegy. A fenségesen hömpölygő Duna fölött magasodnak a kovácspataki sziklák, ahonnan Magyarország egyik legszebb panorámája nyílik az ország ősi fővárosára Esztergomra, a bazilikára, a Visegrádi – Pilis hegységre, de ellátni egészen a Gerecséig, illetve Hegyfarokig.
Himmler György szervező elmondta, Kun Ferenc élő és eleven kapcsolatot tartott fenn a felvidéki magyarokkal, a népi diplomácia egyik meghatározó képviselője volt. Ő maga határozta meg így magát, mert a hivatalos kapcsolattartáson túl fontosnak tartotta, hogy barátságok által is ápoljuk, erősítsük kapcsolatainkat. „Kun Ferenc barátunknak enciklopédikus tudása volt, sok előadást tartott a legkülönbözőbb témákban a focitól a dél-amerikai irodalomig. Nagy irodalom- és színházkedvelő volt, utolsó éveiben megjelent Privát ösvény című naplója, melyből képet kaphatunk színházi-irodalmi-baráti élményeiről” – mondta el róla a túra szervezője Himmler György.
Mezei András, a túra budapesti állandó résztvevője idézte emlékeit.
Párkányba ma egy szűk óra alatt el lehet jutni Budapestről, akkoriban ez még egy kicsit körülményesebb volt, mert még nem épült meg a híd, és a komppal tudtunk csak átkelni. Ráadásul kishatár forgalom volt, ami azt jelentette, hogy csak magyar és szlovák állampolgárok használhatták, így került sor arra, hogy egyszer erdélyi magyar barátainkat nem engedték át, mert ők román állampolgárok voltak. Azóta a Mária Valéria híd és a schengeni egyezmény mindezt megoldották. De Párkányhoz közel van Esztergom és Szentendre, de Léva is, így egészen szép csapatot lehetett alakítani a térség túrázóiból. Eleinte 8 – 10 emberrel indultak a túrák, és általában az Ipolyig mentünk. Az első túrázók között volt Kun Feri, Himmler Gyuri, Schneider Gyuri, Somfai Kara Dávid, Balázs Gyuri, Török Frédi, Magyar Gyuri, Filakovszky János, Belák Ádám, jómagam és még néhányan, akiknek most nem jut eszembe a neve. Azokon a meleg nyarakon hol az Ipolyban, hol a Garamban fürödtünk meg a túra végén. Fokozatosan egyre többen csatlakoztak a kirándulásokhoz és nem volt ritka, hogy közel negyvenen vettünk részt rajta. Ferinek mindig az volt az álma, hogy a túra állandósodjon, és ha ő már nem lesz, Göndöcs túra még mindig legyen. Ezért tűzte ki a túrát fix időpontra és fix helyre: minden május utolsó szombatján reggel kilenc órakor a garamkövesdi kocsmánál” – idézte emlékeit Mezei András.
Így került sor arra, hogy Somfai Kara Dávid a közép ázsiai expedícióiról tartott előadást, Kobzos Kiss Tamás felhozta a kobozát a hegyre és koncertet adott a résztvevőknek, Halzl József elnök úr tartott előadást a Rákóczi Szövetségről, ő maga kaliforniai útjáról számolt be, Újvári Laci bácsi Léváról meg a méhészetről, de volt előadás a kovácsmesterségről is. Kun Ferenc is többször előadott a társaságnak az ő színes stílusában.
A Rákóczi Szövetség nagyvonalúan szponzorálta a túrákat, képviseletében mindig jelen volt Lukács Feri bácsi is. Most ahogy így körülnézek, örömmel állapítom meg, hogy Feri álma teljesült, a túra megy tovább, működik magától, és még hosszú ideig fogunk Garamkövesden találkozni május utolsó szombatján, és ha eljön az ideje, akkor az ifjúság talán átveszi a stafétabotot”- zárta Mezei András az emlékezést.