Kulturális műemlék a lekéri kálvária
Országos Műemléki Jegyzék ingatlan kulturális örökségi regiszterébe egy öttagú objektumegyüttest, egy kálvária-szoborcsoportot vettek fel, amely a Lévai járásban, Lekéren található.
A vallási áhítatok helyszínéül emelt szoborcsoport Lekér déli falubejáratának meghatározó látványeleme. Élénkíti és nemesíti a teret, meghatározza a tájképi megjelenést. A szoborcsoportról a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa, Milada Oravcová így fogalmazott:
„A 18. századból származó, Krisztus keresztre feszítését ábrázoló, hagyományos ikonográfiai megjelenítésű, többfigurás kőkompozíciók értékes szobrászati alkotások, valamint a régió jelentős művészettörténeti és tájképi elemei. A szoborcsoport három, talapzaton álló, egymás mellett sorakozó, keletre néző szoborból áll. Központi motívuma egy hasáb alakú talapzaton álló kereszt a megfeszített Krisztussal. Két oldalán Szűz Mária és János apostol szobra látható, azonos kialakítású talapzatokon. A művészettörténetileg és képzőművészetileg értékes építészeti-szobrászati kompozíció ismeretlen alkotó munkája.”
Keletkezése a kereszt talapzatán található, évszámot is tartalmazó felirat alapján 1722-re datálható. A felirat a keletkezési idő mellett a konkrét adományozóról, Karácsony Andrásról is tájékoztat.
Szűz Mária és János apostol szobrainak a kereszthez viszonyított, logikátlanul magas elhelyezése arra utal, hogy a szoborcsoport jelenlegi formája egy másodlagos kompozíció lehet. „Az alkotás eredeti elrendezését valószínűleg megváltoztatták; eredetileg feltehetően három keresztből, valamint a mainál alacsonyabban elhelyezett Szűz Mária- és János apostol-szobrokból állhatott. A másodlagos kompozíció elméletét támasztja alá a község első (1782–1785) és második (1819–1869) katonai felmérésének térképe is, ahol az objektum három keresztként szerepel. Ezzel szemben az 1790-es, a környék postai útjait ábrázoló térképen, valamint a harmadik katonai felmérés (1869–1887) térképén már csak egy keresztként tüntetik fel” – tette hozzá Milada Oravcová.
Az eredeti elrendezés pontos meghatározásához részletes levéltári kutatásra lenne szükség.
A szakember azt is kifejtette, hogy a szoborcsoport a 18. század első feléből származó barokk stílusú kültéri szakrális szobrászat viszonylag értékes példája; az alakok hagyományos ikonográfiai megfogalmazásban, realisztikus érzékkel és részletgazdagon kidolgozottak, bár csak frontális nézetből munkálták meg őket, a megfeszített Krisztus alakja pedig aránytalannak hat: „A művészeti érték a minőségi barokk munkában, a felhasznált anyagban (vas-oxidos homokkő) és a teljes kompozíció felépítésében rejlik. A szobrok talapzatai a kezdetektől fogva a mű elválaszthatatlan részét képezik, és mint az egész építészeti-szobrászati kompozíció tartóelemei, megfelelően kiegészítik annak összképét. A keresztet a korpusszal valószínűleg a 20. század '90-es éveiben szakszerűtlenül restaurálták: olyan nem megfelelő tömítőanyagokat használtak, amelyek sem színükben, sem szerkezetükben nem illeszkednek az eredetihez. ”
Megjelent a Magyar7 2026/3.számában.
