2026. augusztus 28., 12:50

Közösségépítés és önkéntes munka

Közösséget kovácsolni egészen más feladat egy kis településen, mint a fővárosban. Egy magyar közösséget összetartani Pozsonyban, a bőséges programkínálat miatt nagy kihívás, de Foglszinger Zsolt szerint ez nem ok arra, hogy bárki feladja. Ahogy a Pozsonypüspöki Ifi Csemadok és a Máltai Lovagrend tagjának példája is mutatja, az emberek felé szeretettel és odaadással érdemes fordulni, mert ez hozhat eredményt hosszú távon. 

 

Közösségépítés és önkéntes munka - Csemadok
Összetartozás tüze - Pozsonypüspöki Csemadok
Fotó: Csemadok

Foglszinger Zsolt voltaképpen beleszületett a Csemadokba, hiszen nagyszülei is aktív tagok voltak, szülei pedig ma is meghatározó szerepet töltenek be a Pozsonypüspökin működő alapszervezet életében. Édesapja ma már az alapszervezet vezetője, de Zsolt számára már gyermekkorában természetes volt, hogy a hétvégi programok között ugyanúgy szerepeltek a Csemadok rendezvényei, mint bármely családi esemény.

– Egészen fiatalon azt láttam, hogy a szüleim mennek a Csemadok akcióira, ahol kell, segítenek, szerveznek. Sokáig a szüleim „vitték” a büfét a helyi Csemadok-bálon, én pedig segítettem a felszolgálásban, de a terem előkészítéséből, vagy az eseményekből ugyanúgy aktívan kivettem a részemet – meséli Foglszinger Zsolt.

A mai napig ezt a szemléletet vallja magáénak, és úgy látja, napjainkban még nagyobb szükség van a csemadokos munkára, mint korábban.

– Egyre jobban fogyunk, egyre nőnek a szórványközösségek, ezért most kell megfognunk a fiatalokat és a középkorúakat, máskülönben idővel nem lesz kinek szervezni a különböző programokat.

A Pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet ifjúsági csoportja azzal a céllal alakult 2025-ben, hogy megszólítsák a fiatalokat. A négy alapító: Foglszinger Zsolt, Prikler Petra, Španko Eszter Hanna és Varga Áron egyre gyakrabban beszélgetett arról, hogy a hagyományos rendezvények mellett szükség lenne olyan programokra is, amelyek a saját korosztályukat szólítják meg. Ennek lett az eredménye az Ifi Csemadok; első programjai egyike, hogy bekapcsolódtak az Összetartozásunk Tüze rendezvénysorozatba. Eleinte sokan úgy gondolták, ez kizárólag a fiataloknak szól, ám a valóság egészen mást mutatott. Az eseményen együtt jelentek meg a családok, a nyugdíjasok, a fiatal házaspárok és az egyetemisták. A közös beszélgetések, az éneklés felejthetetlen hangulatot teremtett, így a rendezvény végén szinte mindenki ugyanazt kérdezte: ugye jövőre is lesz?

 

Akolitusi szolgálat

Ez megerősítette Zsoltot és társait abban, hogy a közösségi élet nem feltétlenül a nagy rendezvényeken múlik. Néha elég egy egyszerű ötlet, amely alkalmat ad arra, hogy az emberek találkozzanak. Hasonló gondolatból születtek meg a társasjáték-délutánok is. Szencen már sikerrel működtek az ilyen jellegű rendezvények, az ifi csemadokosok pedig elérkezettnek látták az időt, hogy Pozsonypüspökin is megvalósítsák. Az eredmény pedig önmagáért beszél, hiszen nemcsak a fiatalokat, hanem több korosztály képviselőit is sikerült megszólítaniuk.

– Nagy előny, hogy Pozsonypüspökin van egy kemény mag, amelyre mindig lehet számítani a programok kapcsán, legyen szó részvételről, vagy szervezésről. Ugyanakkor Pozsonypüspöki a fővároshoz tartozik, így meg kell birkózni a sokszínű programkínálattal is – magyarázza az ifjúsági csoport alapító tagja.

Foglszinger Zsolt számára a közösségi munka soha nem ért véget a Csemadok rendezvényeinél. Neveltetésének köszönhetően alapiskolásként kezdett ministrálni a helyi plébániatemplomban. Amikor az új plébános és a káplánok elkezdték feléleszteni a plébániához kapcsolódó programokat, élni kezdett a közösség, ami még jobban magához vonzotta.

Közösségépítés és önkéntes munka - Csemadok
Előadás a pozsonyi Csemadok székházban
Fotó:  Csemadok

– Ráadásul édesapám rokonságában volt egy katolikus pap is, aki gyerekkoromtól kezdve nagy hatással volt rám.

Foglszinger Zsolt az évek során megélte a generációváltás szépségeit is.

– Az egyik kis ministráns apukája még engem tanított, most pedig már én tanítom a fiát ministrálni.

Zsolt a mindennapokban a Pozsonyi Egyházmegye levéltárában dolgozik, mint történész-levéltáros, és folyamatosan fejleszti magát, így nem állt meg az egyházi vonalon sem, mert szeretett volna segítséget nyújtani, ha a szükség úgy hozza.

– Folyamatosan érlelődött bennem, hogy szeretnék segíteni, és a lelkiatyákkal folytatott beszélgetések, valamint egy átimádkozott időszakot követően kérvényeztem az érsek atyánál, hogy szeretném felvenni az akolitusi szolgálatot (hivatalos laikus liturgikus szolgálat, amelynek fő feladatai az áldoztatás, az igeliturgia vezetése és a közösségépítés – a szerk. megj.). Megkaptam a kinevezést, így, ha szükség lenne rá, én is áldoztathatok – ismerteti a kinevezés részleteit. Éppen ezért természetes volt számára az is, hogy kilenc évvel ezelőtt bekapcsolódjon a Máltai Szeretetszolgálat munkájába. És ahogy lenni szokott, ezt az útmutatást sem a véletlennek köszönhette. Egyidőben Zsolt rendszeresen látogatott keresztény fiatalok számára szervezett evangelizációs, istent dicsőítő koncerteket, és ott biztosítottak alkalmat arra is, hogy a hívek ún. közbenjáró imán vegyenek részt.

– Ennek lényege, hogy egyházi személyek imádkoznak arra a szándékra, amit az adott személy kér tőlük. Mivel még kerestem az irányt, hogy merre induljak el az önkéntes munka területén, így erre kértem útmutatást. Az ima után néhány perccel a Máltai Szeretetszolgálat egyik önkéntese nyújtott át egy röplapot, és biztatott, hogy legyek náluk önkéntes – emlékszik vissza Zsolt, aki ez év júniusa óta a Máltai Lovagrend tagja.

 

A felelősségtudat átörökítése

Több dolgot is tanulhatunk Zsolttól. Az egyik az egyénekért és közösségekért való tenni akarás, a másik pedig az idő hatékony beosztása. Az évek során neki is meg kellett tanulnia, hogy miként alakítsa ki a napirendjét úgy, hogy mindenre jusson ideje. Szabadideje szinte egyáltalán nincs, de a hiányát ellensúlyozza, hogy látja a befektetett munka eredményét. A Pozsonypüspökin működő Ifi Csemadok rendezvényein feltűnnek fiatalok, és megjelennek a középkorúak is. Lassú folyamat, ezért minden apró gyümölcsének örülni kell. A Máltai Szeretetszolgálatnál pedig elég, ha az ételosztásnál látja az örömet a rászorulók arcán. Ezek az alkalmak megtanították arra is, hogy a segítségnyújtás többnyire nem látványos. Sokszor egy beszélgetés, egy kedves szó is óriási jelentőséggel bír, ráadásul nemcsak azt tölti fel, aki a figyelmet kapja, hanem azt is, aki adja.

Közösségépítés és önkéntes munka - Csemadok
Máltai önkéntes - vízosztás zarándokoknak a Sasvári búcsún
Fotó:  Csemadok
– A szeretetszolgálat minden évben szervez nemzetközi zarándoklatot Lourdes-ba, ahova az önkéntesek betegeket visznek a különböző országokból. Ők másképp nem jutnának el oda, ezért nagyon hálásak. Csillogó tekintetük és a szájuk szegletében bujkáló mosoly miatt megéri csinálni.

Foglszinger Zsolt története valójában nem csupán egy fiatal közösségszervező története. Sokkal inkább arról szól, hogyan öröklődik tovább a közösség iránti felelősségtudat egyik nemzedékről a másikra. Arról szól, hogy önzetlenül, hittel és elkötelezettséggel, másokkal összefogva lehet eredményeket elérni. Persze Zsolt példája azt is jól mutatja, hogy a kapcsolatokat nem elég „örökölni”, napról napra építeni kell őket. Ő pedig ezt az építkezést választotta hivatásául. Folyamatos, következetes munkával, másokkal összekapaszkodva tesz azért, hogy új közösség szülessen, és azért, hogy a rászorulók terhein könnyítsen. 

Az írás megjelent a Magyar7 2026/33. számában. 

 

Megosztás
Címkék