Közösségben lehet értéket teremteni
Rangos magyar állami kitüntetést, a Népművészet Mestere díjat vehetett át a napokban Ulman István várhosszúréti fafaragó.
A kitüntetés azoknak a népművészeknek adományozható, akik munkásságuk során kimagasló eredményeket értek el a népművészet fejlesztésében. Kétségtelenül közéjük tartozik Ulman István fafaragó is, bár ő hangsúlyozza, az elért sikerekben másoknak is nagy szerepük van.
– Amikor 50 évvel ezelőtt elkezdtem faragni, nem gondoltam, hogy valamikor ilyen kitüntetést kapok. Nem is ezért csinálja az ember. Mindenkiben van valamilyen veleszületett tehetség, ösztön, amit kitartó munkával a felszínre hozhat. Hogy bennem épp ez van, szerencsés véletlen. Talán sikerült a felszínre hozni, de ehhez kell egy közeg, egy közösség. Nálam ez a helyi Csemadok alapszervezet, Nagy Gyuri és a kézművesek, Badin Ádám színháza, és főleg Baffy Lajos. Nagy szerencse, hogy harminc évvel ezelőtt találkoztam vele, ő egy becsületes magyar ember, aki hozzám hasonlóan gondolkodik. Nélküle nem tudtam volna mindezt megcsinálni. Amit elértem, azt a környezetemnek, a közösségnek köszönhetem – fogalmaz.
Mint mondja, a magyar emberek szeretik a népművészetet, ragaszkodnak a régi dolgokhoz, a hagyományokhoz, de a külső hatások veszélyesek lehetnek.
– Jön a nyugati divatvilág, az úgynevezett nagy szabadság, ami szerintem messzemenően nem demokrácia. Ez a folyamat, a globalista gondolkodás gyengíti, felvegyíti a nemzeti érzelmeket.
Hozzáteszi, a történelmi események alapján sokan derűlátók, azt mondják, 150 évig itt volt a török, de a magyarság kibírta.
– Ez így igaz, de közben fogyott, vegyült is, és régen a változás lassabb volt, sok idő és erő kellett hozzá. Mostanra felgyorsult, már nem évszázadok alatt változnak meg nemzetek, hanem nagyon gyorsan. Ez veszélyesebb helyzet – figyelmeztet.
Úgy véli, meg kellene lelnünk a közös fonalat, építkezni kellene, úgy, hogy minden kisember tegyen valamit, de mégis szervezetten.
– Kell egy közösség, akkor érzi az ember, hogy érdemes csinálni valamit – mondja Ulman István.
Végezetül arról is beszél, milyen tervei vannak még, mi mindent szeretne megvalósítani. Ezek között említette, hogy fába faragná Várhosszúrét történetét, az oszlopon körkörösen kapnának helyet a jelentős évszámok, események. Emellett az agyaghoz is visszatér, mintegy harminc plasztikán tervezi bemutatni az arra érdemes pásztorokat, dudásokat, táncosokat, zenészeket, akiknek nem szabad feledésbe merülniük.
Két darabbal már el is készült, ezek Deákos Farkas Lajost és Pál Istvánt ábrázolják. Reméli, a tél folyamán tovább bővülhet a sorozat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/36. számában.
