Kovácspataki capriccio
A Kovácspatak Emlékére Alapítvány nemrég szoboravatóra invitálta a régió közönségét. Sokan voltak kíváncsiak, vajon mi készül itt? Az alapítványról, Kovácspatakról és a szobor születéséről Száraz Saskői Lindával, az alapítvány elnökével az átadási ünnepség után beszélgettünk.
Milyen céllal jött létre a Kovácspatak Emlékére Alapítvány?
A meghívók kiküldésekor nekem is többen feltették a kérdést, mi a Kovácspatak Emlékére Alapítvány. Nos, ez egy gyerekcipőben járó kezdeményezés, amely mögött egy egészen apró csapat áll. 2020-ban alapítottuk azzal a céllal, hogy hivatalos formába tudjuk önteni elképzeléseinket és ötleteinket. Kovácspatak a szívünk csücske, históriája érdekes és rendhagyó. Olyan történet, amiről az ember minél többet megtud, annál többre kíváncsi.
Ha Kovácspatak, akkor Kékhal étterem, hétvégi házak és a pionírtáborok, ez ugrik be elsőként az embereknek.
Sajnos a mai embernek tényleg ezek jutnak az eszébe, holott Kovácspatak a 19. század második felében híres üdülő és gyógyfürdő volt, vendéglőkkel, panziókkal, szállodával, ahol szólt a zene, pezsgett a társadalmi élet egészen az I. világháborúig. Klein Ferencz, az üdülőközpont egykori igazgatója mondta, Kovácspatak egy olyan kivételes üdülőhely, amely a külföldi létesítményekkel való összehasonlítást fényesen kiállja, és vár minden olyan vendéget, aki magyar helyen, külföldi kényelemmel óhajt nyaralni. A falu saját vasútállomással rendelkezett, ahol megállt a pesti gyors és hajókikötője is volt. A vendégek rendelkezésére állt a dunai strand napfürdő, uszoda, különféle masszázsok, sőt, fekvő-, hizlaló-, lég- és edzőkúrák is. A kort meghaladó színvonalról tanúskodott a szállodában elérhető teljes panziós ellátás, a megvásárolható bérletek, illetve szórakozási lehetőségek is. Volt tenisz- és tekepálya, olvasószalon. A parti sétányon a nyári idényben szólt az élőzene, egymást követték a zongoraestek, voltak majálisok, lampionos táncmulatságok, a társaságok éves báljai. A vízi ünnepségek és a tűzijátékkal záruló velencei estek messzire vitték Kovácspatak hírnevét. A környéket úri villák tarkították.
Trianonnal kezdődött a hanyatlás.
Amikor Csehszlovákiához csatolták a vidéket, a térség hanyatlásnak indult. A villákat egyre kevesebben lakták, az üreseket pedig szétverték, szétrabolták. 1926-ban a szálloda is leégett. A II. világháború után kezdődött Kovácspatak teljes likvidálása. 1954-től kezdve az üdülőközpont átalakult egy máig működő szociális otthonná. A szocialista rendszer a hatvanas években néhány kilométerrel odébb új üdülőközpontot épített Kováčov néven fürdővel, étteremmel, szállodával, pionírtáborral, mondván, hogy a friss dunai levegőt mindenki számára elérhetővé teszi, nem csak a henyélő gazdagok élvezhetik. Ezzel Kovácspatak az eredeti helyén megszűnt létezni, elveszítette identitását. Ma már csak néhány, nehezen észrevehető nyom utal az egykori dicső múltra és az itt élőkre.
Honnan, kitől származik a szoborállítás ötlete?
Családunk közös gondolata volt ez, de legfőképpen apukám, Saskői Csaba szorgalmazta. Úgy gondoltuk, azok, akik a település fénykorában itt éltek, ezen a virágzó, élettel teli és nagyon modern helyen, megérdemlik, hogy egy-egy alkalommal megemlékezzünk róluk. A miértre adott válasz a szobor talapzatára is felkerült: „Vannak események és helyek, amelyekről a történelem megfeledkezett. Vannak nevek, amikre már senki sem emlékszik. Voltak kovácspatakiak, derék magyar férfiak és nők. Hírüket a szél messze fújta.” Így született meg a szobor is, a Kovácspataki capriccio, amelynek megtestesítője Flóra. A műalkotás tánc közben ábrázol-ja Flórát, jelképezvén így Kovácspatak dicső múltját, a sors szeszélyét, a zenét és a táncot.
Haját ötsoros virágfüzér díszíti, utalva a táj szépségére, légiessége pedig az elillanó emlék, maga a capriccio.
A szobor mellé molinókat helyeztünk, amelyeken korabeli fényképeken és képeslapokon mutattuk be a régi Kovácspatakot, de készítettünk egy korhű szórólapot is, amelyen megtekinthető az üdülőközpont által kínált szolgáltatások listája, és az árjegyzék is. Szeretnénk, ha az itteni emberek és az egykori Kovácspatak soha nem veszne a feledés homályába.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/19-es számában.
