Komáromért áldozták az életüket
Méltóságteljesen emlékeztek a komáromi áttörés 107. évfordulójára. Az észak-komáromi Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők, valamint a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület közös, koszorúzással egybekötött megemlékezése az itteni katolikus temetőben kezdődött, majd a túlparti Áttörés emlékműnél folytatódott. Délelőtt Falath Zsuzsanna muzeológus, délután Pokornyi Gábor történész, a Klapka György Múzeum igazgatóhelyettese mondott beszédet.
A véres vasárnapként is emlegetett áttörés 102 ismeretlen áldozatának tömegsírját 15 évvel ezelőtt az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás az Endresz Csoport Egyesülettel közösen újította fel. Azóta minden év május elsején emlékeznek a példás helytállást tanúsító városvédőkre. Az eseményen díszőrséget álltak a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület, a Tolma Baranta Egyesület, a Magyar Nemzetőrség és az Erdélyi Vitézi Lovagrend tagjai. Reményik Sándor Templom és iskola című versének elhangzása után Pallag György, a Kárpátia Sport PT elnöke arról beszélt, hogy a megemlékezés célja a hősök áldozatának méltó megőrzése és a nemzeti összetartozás eszméjének erősítése.
Falath Zsuzsanna felidézte az egykori eseményeket és a figyelmet a jelenkor felelősségére irányította.
– Ez a magyar sors, hogy egy temetőben találkozik a magyarság egy maroknyi része. A múlt emlékezete csak akkor válik élővé, ha annak tanulságait a szívünkben visszük haza, és továbbadjuk a következő nemzedékeknek. Az elmúlt ezer évünk a Nyugat általi megtörettetésünkről, elpusztításunkról és kirablásunkról szólt.
A muzeológus emlékeztetett, az első világháború után a Nyugat jóváhagyásával kezdődött a történelmi Magyarország feldarabolása, és Komárom is idegen megszállás alá került.
– 1919. május 1. vérrel írott dátum a magyar történelem lapjain, amikor győri, tatabányai, komáromi munkások, diákok, katonák félelmet nem ismerve próbálták kiverni a cseh megszállókat Komáromból. Mintegy 1700 magyar ember indult el, hogy végrehajtsa ezt a hőstettet. Foglyokat nem ejtettek a csehek, de a magyar fegyveresek közül mindenkit, akik a szigeten tartózkodtak, lemészároltak. 102 azonosíthatatlan hősi halott került elő, több száz halottat pedig bedobtak a Dunába. A vérszomjas ellenség brutális tettei ellentétben állnak a civilizáció alapelveivel, még a fegyvertelen magyarokat is lemészárolták.
A szónok az emlékezők létszáma kapcsán feltette a kérdést, hol van a többség?
Falath Zsuzsanna összefogásra és kitartásra ösztönözte az emlékezőket, hogy a jelen nemzedék méltó utódja lehessen a nagy elődöknek. A megemlékezés végén Szőllösi Márton diakónus mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, a jelenlevők pedig elhelyezték koszorúikat, mécseseiket a tömegsírnál és elénekelték a Himnuszt.
Megjelent a Magyar7 2026/19.számában.
