Klebelsberg Kuno-szoboravatás Komáromban: „A városunkat, mint a magyar remény szimbólumát építette fel“
Az éppen 100 évvel ezelőtt Komárom országgyűlési képviselőjévé választott, majd 90 évvel ezelőtt elhunyt Klebelsberg Kuno grófnak, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének mellszobrát, Endresz László szobrász művét avatták fel október 11-én a dél-komáromi Jókai-liget Járásbíróság épületével szemközti sarkán.
„Emlékezzünk együtt a legnagyobb magyar kultúrpolitikusra, (Dél-)Komárom egyik megálmodójára!“ – szólt a szoborállítást kezdeményező Endresz Csoport Kulturális és Szabadidőds Egyesület s az ötletet pártoló Komárom Város Önkormányzata meghívása, aminek a Ma7 is szívesen tett eleget.
Az avatóünnepség előtt Arlett Tamás, az „Endresz“ elnöke portálunkat beavatta a kulisszatitkokba: „ Mindig nagyon érdekelt minket a Trianon utáni Dél-Komárom kialakulása, ráadásul sokáig azt sem tudtuk, hogy Klebelsberg Kuno Komárom országgyűlési képviselője is volt, s elévülhetetlen érdemei vannak abban, ahogy a városunk elnyerte a mai formáját. 1922-ben, a trianoni gyalázat okozta sokkban a magyar politikai élet egyik ászaként indították őt országgyűlési képviselőnek, s a komáromiak többségének akaratával meg is választották. Segítségével a nyolcutcás városrészből egy virágzó város lett, ami a hajdani sötétségben a fénysugarat jelentette más településeknek is, hogy van lehetőség a fejlődésre. Az érdemeit majd a beszédemben ecsetelem. Például Komáromban a mai Petőfi Sándor Általános Iskola, valamint a Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda épületének létesítése is az ő nevéhez fűződik, továbbá az ő idejében emelték a Járásbíróságunk épületét és a jelenlegi polgámesteri hivatal székhelyéül szolgáló monumentális palotát, valamint a máig eredeti funkciója szerint üzemelő filmszínházunkat,..”.
Hozzátette: bár ma is nagyon büszkék lehetünk a grófra és eredményeire, Komáromban eddig egyetlen szobor vagy utca sem viselte a nevét. „Mi úgy gondoltuk, hogy változtatunk ezen az áldatlan helyzeten, s ezt a szoboravató ünnepséget Komárom Város Önkormányzatával közösen rendezzük meg. Pályázati támogatást szereztünk a tervünk megvalósításához, a városvezetés pedig az ügy mellé állt. Ez egy minden tekintetben „endreszes“ szobor, mert nem csak az Endresz Csoport kezdeményezte és valósította meg, hanem az alkotója Endresz László, Budapesten élő szobrász, aki korábban hallott az egyesületünk tevékenységéről. Aztán kapcsolatba lépett velünk, majd Csókakőn megnéztük több szobrát, és felkértük őt e mellszobor elkészítésére“ – tudtuk meg tőle.
Azt már a díszőrséget álló, helyi kadétok gyűrűjében mondott ünnepi beszédében fejtette ki, hogy Komáromot a történelem viharai során 1920.június 4-én érte a legnagyobb csapás, amikor kettészakították, de „ez a város mindig élni akart, és élni akar. Halálának napra pontosan 90. évfordulóján Magyarország legnagyobb hatású kultútpolitikusára, Klebelsberg Kunóra (Magyarpécska, 1875. XI. 13 – Budapest, 1932. X.11.) emlékezünk. Arra az emberre, akinek alkotó tevékenységével, életművével akarva-akaratlanul is naponta találkozunk.“
Klebelsberg Kuno jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, müncheni, berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett, s az egyetem elvégzése után az állam szolgálatába lépett. A politikai példaképe leginkább gróf Tisza István miniszterelnök volt, akinek második kabinetjében (1913-1917) politikai állást is kapott. 1914-ben már a miniszterelnökség politikai államtitkára lett, s feladata volt a Magyar Királyságon kívül élő magyarok oktatásának, művelődésének szervezése is. 1918-ban határozottan fellépett a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenysége ellen. Bethlennel 1919 elején egy keresztény párt szervezésébe fogott, amiért a márciusban kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság üldözőbe vette, de a letartóztatás elől sikerült elrejtőznie. Majd a Bethlen-kormány tagjaként belügyminiszter lett. E tisztséget az 1922-es választásokig tartotta meg, azután kinevezték őt vallás- és közoktatásügyi miniszternek, amely feladatkört közel 10 évig látta el. Emellett 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke is volt.
A gróf fő érdemeiről elhangzott: „Ez a politikus egységes közoktatást szervezett, megreformálta a pedagógusképzést, népiskolák sorát – rendszerét hozta létre az analfabetizmus visszaszorítására. Létrehozta az Országos Népfőiskolai Alapot, 3 év alatt 5 ezer tantermet építtetett, amelyek a vidék kultúrközpontjaivá váltak, s 1928-ig 1500 népkönyvtárt létesített. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, egyetemi építkezéseket indított Pécsett, Debrecenben, Szegeden, s megalakította a Collegium Hungaricumokat Európa számos fővárosában. Néhányan megosztónak tartják, mert kiállt a keresztény értékrend mellett, törekedett rá, és megvalósította a magyar kultúrfölényt a szomszédos országokkal szemben, a Nyugat folyóirattal szemben pedig elindította a Napkeletet, a maga korában az előbbinél jóval népszerűbb folyóiratot“. Ezenkívül az oktatásban a tehetségeknek származástól függetlenül helyet biztosított. Például 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből, és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjévé. 1930. október 24-én szentelték fel Klebelsberg Kuno büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.
„Én ezt nem megosztónak mondanám, sokkal inkább magyarnak, a magyar érdekek és értékek markáns képviseletének. Felmerül a kérdés: miért kell szobrot állítani egy országos jelentőségű politikusnak, aki nem itt született, döntően a fővárosban dolgozott, és a szegedi Fogadalmi Templomban helyezték örök nyugalomra. Nos, ő nem csak történelmi jelentőségű miniszter volt, hanem a legnehezebb komáromi időkben állt a város kormánykerekéhez, mint a város országgyűlési képviselője. 1922-ben, a szétszakítás sokkja miatt feszült városban kapta meg a komáromiak többségének bizalmát, s élt is e bizalommal. Fáradhatatlanul dolgozott azzal a nem titkolt céllal, hogy megmutassa: a megcsonkított ország, tollvonással elvett városok, városrészek iránti fájdalom keményebbé, eltökéltebbé teszi a magyart! Klebelsberg és az akkori vezetés a mi városunkat, mint a magyar remény szimbólumát építette fel... További érdeme, hogy a magyar kultúra és oktatás területén olyan alapokat fektetett le, amelyekre máig lehet építeni, s tevékenységével városunk, Komárom építéséhez azt az esszenciát adta, mely egyedivé, különlegessé, irigylésre méltóvá tette, teszi. Köszönjük Klebelsberg Kuno, köszönjük, Gróf Úr!“ – zárta beszédét Arlett Tamás.
A 2001-ben posztumusz Magyar Örökség Díjban részesült politikus azt vallotta: „Sok ország ment már csődbe, amelyik a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amelyik az oktatásra”. A komáromi szoboravatón a példás munkássága előtt tisztelgett a szobrot az ötletgazdával együtt leleplező Molnárné dr. Taár Izabella, a dél-komáromi járási hivatal vezetője és Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere, illetve több helyi oktatási és kulturális intézmény, civil szervezet, valamint Észak-Komáromból a Kárpátia Sport Polgári Társulás küldöttsége és Korpás Péter városi képviselő. A koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével záruló eseményen Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas tanár is szólt az emlékezőkhöz, a felvidéki származású Gál László versmondó Reményik Sándor Templom és iskola című versével emelte az ünnepség nívóját, Miskolczi Máté, a Klapka Lövészdandár Helyőrségi Zenekarának fúvósa pedig szívmelengető zenei betéttel szolgált.
