2025. június 12., 20:00

Kiürült a fészek – Búcsú a nagysallói alapiskolától

A nagysallói alapiskola 75 éves fennállása során több generációnak adott tudást és értékrendet; hamarosan, 2025. augusztus 31-én végleg bezárja kapuját.

Nagysallói alapiskola
Fotó: Tóth Gábor archívuma

A helyi iskola története 1950-ben kezdődött, de gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza, ugyanis egyfajta szellemi utódként a második világháború előtti római katolikus, református és zsidó iskolák örökségét folytatta. 

A tanítás az 1960-as években virágzott; akkor 370-380 tanulója is volt az intézménynek, a demográfiai adatok azonban már némileg akkor is előre jelezték azt a szomorú végkifejletet, amit ma már tényként kell kezelnünk.

Itt említenénk meg, hogy míg 2001-ben a település lakosságának 35,4 százaléka (2926 főből 1035) magyar volt, 2021-ben ez az arány már csupán 23,1 százalék (2843 főből 656).

Az intézmény valóban több volt mint oktatási intézmény: a helyi magyar közösség szellemi és kulturális központjaként működött. Azonkívül, hogy az iskola magyar nyelvű oktatást biztosított, mozgatórugója volt a helyi magyar közösség életének. Minden jelentős községi rendezvényen részt vettek, a tanulók színvonalas műsorokkal léptek fel, s ezáltal természetesen ápolták az anyanyelvet, a kultúrát.

Nem csupán munkahely

Az oktatási intézmény jelenlegi igazgatója, Tóth Gábor 2000 óta tanít az iskolában, 2009-től igazgatóként is tevékenykedik. Számára az iskola nem csupán munkahely; tanítócsaládból származik, édesanyja és édesapja is itt kezdett tanítani; testvérével, aki szintén itt oktat, az iskola melletti tanítólakásban nőtt fel.

Tóth Gábor
Magyar szakos tanárként kezdtem, édesapám helyét átvéve, aki nyugdíjba ment. Ekkor még több mint 80 tanuló járt az iskolába, s átlagosan 10-12 fős osztályok voltak, benne sok remek képességű tanulóval. Öröm volt velük dolgozni; rengeteg versenybe kapcsolódtunk be, s többnapos kirándulásokat, fesztiválokat, nemzetközi találkozókat szerveztünk, valamint remek műsorokkal gazdagítottuk közösségünk életét."

Mint mondja, már akkor is elszomorította, hogy bármennyire igyekeztek, évről évre csökkent a létszám.

– Ennek több oka is volt. Egyrészt a községben nem volt magyar óvoda, csupán magyar óvodai csoport, de idővel az is megszűnt, s a magyar gyerekek vegyes osztályokba jártak. Sajnos, egy egyházi fenntartású óvoda létrehozása is meghiúsult. A csökkenő gyermekvállalási kedv, a munkahely utáni elvándorlás mellett meghatározó volt, hogy a vegyes házasságba született gyermekek nagy részét a szlovák tanítási nyelvű iskolába íratták. Még korábbra visszatekintve, az okok közé sorolnám az 1947-es kitelepítést is, hiszen ekkor Salló magyar lakosságának kétharmadát kitelepítették, s a helyükre visszatelepített szlovákok leszármazottai megváltoztatták az arányokat, így az iskola diáklétszámát is.

Az igazgató arról is szót ejtett, hogy 2009-ben, amikor a már eleve nehéz helyzetben lévő iskola élére került, mögötte állt egy remek tantestület, a kitartó szülők és egy elkötelezett fenntartó, a polgármester. 2009-ben azonban már csak 58 tanulója volt az iskolának, és 2020-ig sikerült is tartani az 50 körüli létszámot. Mára ez a szám 24-re csökkent, sőt 2025 szeptemberétől mindössze 17-18 gyermek maradt volna. A bezárás elkerülhetetlenné vált.

Egy hosszú folyamat szomorú vége

Az intézményben, ahol 12 pedagógus és 4 egyéb alkalmazott dolgozik, jelenleg 24 diák tanul; tizenheten – a végzősöket leszámítva – a közeli magyar iskolák valamelyikében folytatják majd tanulmányaikat. A pedagógusok és az alkalmazottak munkaviszonya hivalatosan augusztus 31-én szűnik meg.

– Ez egy hosszú folyamat szomorú vége. Aki ismerte a népszámlálási adatokat, az iskola helyzetét, annak világos volt, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik. Persze mindenki reménykedett, bíztunk abban, hogy különböző programokkal, akár az iskolabusszal, amelyet a Rákóczi Szövetségtől kaptunk volna, tudjuk emelni a létszámot. Amikor megkaptuk az iskolabuszt, bejártam a környékbeli településeket, Pozbát, Barsbaracskát, Barsváradot, Tőrét, ahonnan nincs közvetlen összeköttetés, de sajnos a szülők részéről nem volt érdeklődés. 

Az iskolakörzetünkbe tartozó Málasról is már csupán egy tanulónk van, s Bajka is egyre inkább szlovák ajkú lett – részletezi Tóth Gábor, s megemlíti, hogy a szomorú fejlemények az iskola környezetéhez tartozókat nem érték váratlanul, a kívülállókat azonban igencsak meglepték.

 – Sajnos nekik is csak ismételni tudom, hogy a nagysallói magyarság aránya valójában csupán 20 százalék; mindössze 5-6 magyar család van, amely magyar iskolába szeretné járatni gyermekeit.

Érvényesülés falusi iskolából 

Az iskola bezárása tehát nem derült égből villámcsapásként jött. Amikor tavaly egyetlen gyermeket sem írattak be, végleg eldőlt... A tanév elején már tudták, ez lesz az utolsó, így szülői fórumokat és felméréseket szerveztek, elősegítették a környékbeli iskolák bemutatkozását, hogy a diákok zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat máshol.

Köszönettel tartozunk a szülőknek, akik egy emberként álltak iskolánk mellett, példaértékű háttérmukával rengeteget segítettek. Erős közösséget alkottunk, s ez a közösségi lét minden területén megmutatkozott. Igyekeztünk meghatározó szerepet betölteni a község, a régió életében, megmutatni ország-világ előtt, hogy nemcsak létjogosultságunk, hanem feladatunk is van. Bizonyítani szerettük volna, hogy a lehető legjobban döntöttek azok a szülők, akik a magyar iskolába íratták gyermekeiket, s hogy egy falusi kis iskolából is lehet érvényesülni"

– tette hozzá az intézményvezető.

 – Néha úgy érzem, picit magunk alatt vágtuk a fát olyan értelemben, hogy számtalan diákunk találta meg számítását a nagyvilágban – s erre mi nagyon büszkék vagyunk –, viszont nem itthon telepedtek le, így gyermekeik már nem hozzánk járnak. Kiürült a fészek.

Útravaló a tanulóknak

És hogy milyen nyomot hagynak maguk után? Az igazgató nagyon reméli, hogy mélyet, sőt kitörölhetetlent. Vallja, elődei, kollégái is mindent megtettek azért, hogy diákjaik ballagási tarisznyájába a tudás mellett olyan értékek is kerüljenek, mint a tisztelet, a becsületesség, az emberség, az összetartozás fontossága, a felelősségvállalás és persze a nemzeti önbecsülés.

– Mi igyekeztünk pakolni belőlük bőven, ám hogy útközben mi veszett el, illetve mi maradt meg, az sok esetben nem rajtunk múlt. Ahogy minden egykori diákban, biztos a mi diákjainkban is felidéződnek majd tanítók, tanárok, szavak, tettek, emlékek, akik és amik miatt hálával és szeretettel emlékeznek majd vissza a nagysallói iskolára. Nyilván az iskola 75 éves múltjában akadnak felejthető események, kellemetlen emlékek, de bízom benne, hogy a legtöbb itt végzett diák szeretettel és jó érzéssel fog visszagondolni egykori alma materére.

Tóth Gábor arról is beszélt, nehezen békél meg a tudattal, hogy amit vállalt, nem sikerült végigvinnie. Hittel és akarattal küzdöttek minden évben, mint a magyar honvédek a tavaszi hadjáratban, de augusztusban ők is leteszik a fegyvert.

– Milyen üzenetet hagynék hátra az egykori és a jelenlegi diákoknak? Először is bocsánatot szeretnék kérni tőlük; az egykoriaktól azért, mert nem tudtam megtartani az iskolát, ahová gyermekkori emlékeik kötik őket, a jelenlegiektől pedig azért is, hogy meg kell élniük ezt a szomorú helyzetet. Higgyék el, minden tőlünk telhetőt megtettünk! Büszkék vagyunk, hogy a tanáraik lehettünk, ők pedig legyenek büszkék, hogy nagysallói magyar alapiskolások voltak!

A nagysallói magyar iskola tehát augusztus végén bezár, de nem tűnik el. Az itt végzett diákok szívében, emlékeiben, valamint egy készülő emlékkönyv lapjain tovább él; mert a tudás és az emberi érték, amit itt kaptak, örökre megmarad.

Megjelent a Magyar7 2025/22.számában.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.