Kiürült a fészek – Búcsú a nagysallói alapiskolától

A helyi iskola története 1950-ben kezdődött, de gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza, ugyanis egyfajta szellemi utódként a második világháború előtti római katolikus, református és zsidó iskolák örökségét folytatta. 

A tanítás az 1960-as években virágzott; akkor 370-380 tanulója is volt az intézménynek, a demográfiai adatok azonban már némileg akkor is előre jelezték azt a szomorú végkifejletet, amit ma már tényként kell kezelnünk.

Itt említenénk meg, hogy míg 2001-ben a település lakosságának 35,4 százaléka (2926 főből 1035) magyar volt, 2021-ben ez az arány már csupán 23,1 százalék (2843 főből 656).

Az intézmény valóban több volt mint oktatási intézmény: a helyi magyar közösség szellemi és kulturális központjaként működött. Azonkívül, hogy az iskola magyar nyelvű oktatást biztosított, mozgatórugója volt a helyi magyar közösség életének. Minden jelentős községi rendezvényen részt vettek, a tanulók színvonalas műsorokkal léptek fel, s ezáltal természetesen ápolták az anyanyelvet, a kultúrát.

Az oktatási intézmény jelenlegi igazgatója, Tóth Gábor 2000 óta tanít az iskolában, 2009-től igazgatóként is tevékenykedik. Számára az iskola nem csupán munkahely; tanítócsaládból származik, édesanyja és édesapja is itt kezdett tanítani; testvérével, aki szintén itt oktat, az iskola melletti tanítólakásban nőtt fel.

Mint mondja, már akkor is elszomorította, hogy bármennyire igyekeztek, évről évre csökkent a létszám.

– Ennek több oka is volt. Egyrészt a községben nem volt magyar óvoda, csupán magyar óvodai csoport, de idővel az is megszűnt, s a magyar gyerekek vegyes osztályokba jártak. Sajnos, egy egyházi fenntartású óvoda létrehozása is meghiúsult. A csökkenő gyermekvállalási kedv, a munkahely utáni elvándorlás mellett meghatározó volt, hogy a vegyes házasságba született gyermekek nagy részét a szlovák tanítási nyelvű iskolába íratták. Még korábbra visszatekintve, az okok közé sorolnám az 1947-es kitelepítést is, hiszen ekkor Salló magyar lakosságának kétharmadát kitelepítették, s a helyükre visszatelepített szlovákok leszármazottai megváltoztatták az arányokat, így az iskola diáklétszámát is.

Az igazgató arról is szót ejtett, hogy 2009-ben, amikor a már eleve nehéz helyzetben lévő iskola élére került, mögötte állt egy remek tantestület, a kitartó szülők és egy elkötelezett fenntartó, a polgármester. 2009-ben azonban már csak 58 tanulója volt az iskolának, és 2020-ig sikerült is tartani az 50 körüli létszámot. Mára ez a szám 24-re csökkent, sőt 2025 szeptemberétől mindössze 17-18 gyermek maradt volna. A bezárás elkerülhetetlenné vált.

Az intézményben, ahol 12 pedagógus és 4 egyéb alkalmazott dolgozik, jelenleg 24 diák tanul; tizenheten – a végzősöket leszámítva – a közeli magyar iskolák valamelyikében folytatják majd tanulmányaikat. A pedagógusok és az alkalmazottak munkaviszonya hivalatosan augusztus 31-én szűnik meg.

– Ez egy hosszú folyamat szomorú vége. Aki ismerte a népszámlálási adatokat, az iskola helyzetét, annak világos volt, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik. Persze mindenki reménykedett, bíztunk abban, hogy különböző programokkal, akár az iskolabusszal, amelyet a Rákóczi Szövetségtől kaptunk volna, tudjuk emelni a létszámot. Amikor megkaptuk az iskolabuszt, bejártam a környékbeli településeket, Pozbát, Barsbaracskát, Barsváradot, Tőrét, ahonnan nincs közvetlen összeköttetés, de sajnos a szülők részéről nem volt érdeklődés. 

Az iskolakörzetünkbe tartozó Málasról is már csupán egy tanulónk van, s Bajka is egyre inkább szlovák ajkú lett – részletezi Tóth Gábor, s megemlíti, hogy a szomorú fejlemények az iskola környezetéhez tartozókat nem érték váratlanul, a kívülállókat azonban igencsak meglepték.

 – Sajnos nekik is csak ismételni tudom, hogy a nagysallói magyarság aránya valójában csupán 20 százalék; mindössze 5-6 magyar család van, amely magyar iskolába szeretné járatni gyermekeit.

Az iskola bezárása tehát nem derült égből villámcsapásként jött. Amikor tavaly egyetlen gyermeket sem írattak be, végleg eldőlt... A tanév elején már tudták, ez lesz az utolsó, így szülői fórumokat és felméréseket szerveztek, elősegítették a környékbeli iskolák bemutatkozását, hogy a diákok zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat máshol.

– tette hozzá az intézményvezető.

 – Néha úgy érzem, picit magunk alatt vágtuk a fát olyan értelemben, hogy számtalan diákunk találta meg számítását a nagyvilágban – s erre mi nagyon büszkék vagyunk –, viszont nem itthon telepedtek le, így gyermekeik már nem hozzánk járnak. Kiürült a fészek.

És hogy milyen nyomot hagynak maguk után? Az igazgató nagyon reméli, hogy mélyet, sőt kitörölhetetlent. Vallja, elődei, kollégái is mindent megtettek azért, hogy diákjaik ballagási tarisznyájába a tudás mellett olyan értékek is kerüljenek, mint a tisztelet, a becsületesség, az emberség, az összetartozás fontossága, a felelősségvállalás és persze a nemzeti önbecsülés.

– Mi igyekeztünk pakolni belőlük bőven, ám hogy útközben mi veszett el, illetve mi maradt meg, az sok esetben nem rajtunk múlt. Ahogy minden egykori diákban, biztos a mi diákjainkban is felidéződnek majd tanítók, tanárok, szavak, tettek, emlékek, akik és amik miatt hálával és szeretettel emlékeznek majd vissza a nagysallói iskolára. Nyilván az iskola 75 éves múltjában akadnak felejthető események, kellemetlen emlékek, de bízom benne, hogy a legtöbb itt végzett diák szeretettel és jó érzéssel fog visszagondolni egykori alma materére.

Tóth Gábor arról is beszélt, nehezen békél meg a tudattal, hogy amit vállalt, nem sikerült végigvinnie. Hittel és akarattal küzdöttek minden évben, mint a magyar honvédek a tavaszi hadjáratban, de augusztusban ők is leteszik a fegyvert.

– Milyen üzenetet hagynék hátra az egykori és a jelenlegi diákoknak? Először is bocsánatot szeretnék kérni tőlük; az egykoriaktól azért, mert nem tudtam megtartani az iskolát, ahová gyermekkori emlékeik kötik őket, a jelenlegiektől pedig azért is, hogy meg kell élniük ezt a szomorú helyzetet. Higgyék el, minden tőlünk telhetőt megtettünk! Büszkék vagyunk, hogy a tanáraik lehettünk, ők pedig legyenek büszkék, hogy nagysallói magyar alapiskolások voltak!

A nagysallói magyar iskola tehát augusztus végén bezár, de nem tűnik el. Az itt végzett diákok szívében, emlékeiben, valamint egy készülő emlékkönyv lapjain tovább él; mert a tudás és az emberi érték, amit itt kaptak, örökre megmarad.

Megjelent a Magyar7 2025/22.számában.