Kitaszítottak – akiktől még nem kértek bocsánatot
A felvidéki magyarok csehországi deportálása kezdetének 75. évfordulója alkalmából, Kitaszítottak címmel jelent meg az észak-komáromi Klemen Terézia és a dél-komáromi Oláh Kálmán könyve. A szerzőket a tanári múlt és a téma iránti fogékonyság mellett összeköti az is, hogy mindketten Pro Urbe díjasok. A könyvet kiadó Lehár Ferenc Polgári Társulás elnökeként is tevékenykedő hazai szerzőt, Klemen Teréziát kérdeztük a mű megszületésének körülményeiről.
Milyen szándék vezérelte önöket a kötet megírásakor, s hogyan osztották meg egymás között a feladatokat?
Emlékeztetőnek szántuk könyvünket, mert az események óta eltelt idő esetleg deformálhatja a valós történések megítélését. Azokat elfelednünk nem szabad, hiszen még mindig élnek a szégyenletes Beneš-dekrétumok, a hatálytalanításuk várat magára. A kötet kétharmadát én írtam, egyharmadát pedig a történteket 1986 óta kutató Oláh Kálmán, aki Pitvaroson és környékén gyűjtötte az anyagokat.
Engem történelem szakos pedagógusként mindig az érdekelt, hogy bizonyos dolgok miért történnek meg, s azok „mozgatórugói” milyen indíttatásból cselekedtek. Mindezek ismerete fontos a történtek megértéséhez. Tudnunk kell, hogy az egyének és csoportok politikai érdekei hogyan alakultak át ideológiává, majd izmusokká, így csehszlovakizmussá, s miként formálták át az emberek gondolkodásmódját, s realizálódtak efféle politikai rémtettekben. A könyvkiadás apropójául szolgált az is, hogy nemrég volt a csehországi deportálások kezdetének 75. évfordulója, s természetesen, anyám visszaemlékezése is megtalálható a kötetben.
Az összegyűjtött családi emlékeken kívül részletes történelmi áttekintés is olvasható a könyvben. Milyen szempontok alapján válogatták össze a felhasznált szakirodalmat?
A feladatot, hogy a megélten kívül a megírt történelmet is segítségül hívjuk, én vállaltam. Tisztában voltunk azzal, hogy már többen feldolgozták az itteni magyarság történetének legtragikusabb, közvetlenül a II. világháborút követő időszakát, amit a korábbi évtizedekben a kényszerű hallgatás övezett. A „szocialista történetírás” az antifasiszta harc részeként értékelte a német és a magyar kisebbségeket sújtó intézkedéseket. A csehszlovák–magyar lakosságcsere és a felvidéki magyarok Csehországba való deportálása kapcsán először az 1970/80-as évek fordulóján, majd különösen a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben nyílt nagyobb lehetőség arra, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is megkezdődjön az események objektív feltárása.
Kiemelném a volt budapesti egyetemi oktatómat, az ipolysági születésű, 1946 óta Magyarországon élő Balogh Sándor történészt, aki sokat foglalkozott ezzel a témakörrel, s a legtöbbet az általa leírtakból merítettünk. Foglalkozni akartunk Edvard Beneš személyének és gondolkodásmódjának a bemutatásával, valamint annak Vladimír Clementisre és Klement Gottwaldra gyakorolt hatásaival, akik magyarságunk üldözését a gyakorlatban „továbbfejlesztették”.
A mű előszavát Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere írta, a borítóját a Nagy János szobrászművész domborművéről készült fotó díszíti, a végén pedig szlovák, német és angol nyelvű összefoglaló található.
A dél-komáromi polgármester szívvel-lélekkel a könyvkiadás ügye mellé állt, s azért is őt kértük fel az előszó megírására, mert még országgyűlési képviselőként kezdeményezte, hogy április 12-e országgyűlési döntés alapján a Felvidékről kitelepítettek emléknapjává váljon. Ráadásul a székesfehérvári Alto Nyomda Kft. által kinyomtatott kötet ezer darabos megjelenését anyagilag javarészt Komárom Város Önkormányzata támogatta, amihez némi pénzzel Észak-Komárom és a Kisebbségi Kulturális Alap is hozzájárult.
A kötet egyik kiadója az általam irányított Lehár Ferenc Polgári Társulás, a másik kiadója a magyarországi Égisz Pszichológiai Műhely, a szerkesztő Benyák Mária, a szakmai lektor Popély Árpád egyetemi docens, a nyelvi lektor Petres Csizmadia Gabriella, a borítóterv készítője pedig Czita Károly volt. A magyar összefoglalót szlovák nyelvre Antal Anna, németre Sáfi Zsuzsanna, angolra Jánosi Emese fordította. Az idegen nyelvű összefoglalókat azért tartottuk fontosnak, hogy a magyarul nem értő érdeklődők is valós keresztmetszetet kapjanak a történtekről.
Hol vásárolható meg a Kitaszítottak című könyv, s a szlovákiai országzár idején legalább az anyaországban lesznek-e könyvbemutatók?
A kötet az észak-komáromi Diderot könyvesboltban már kapható, s a dunaszerdahelyi Családi Könyvklubban is beszerezhető lesz. Dél-Komáromban a Mozaik könyvesbolt és kávézó vállalta a terjesztését, valamint a szerzőknél is megrendelhető, például a tereziaklemen@gmail.com e-mail címen. Igény esetén majd más boltokba is szívesen juttatunk.
Sajnos, a hazai magyarság számára 1945-ben nem értek véget a II. világháborús borzalmak. Ezen események felidézése az utókor kötelessége, felelőssége. A magyarság megbélyegzése a világháború alatti tetteiért nem elfogadható, különösen nem a Tiso vezette fasiszta szlovák állam tevékenységének tükrében. Sose feledjük, hogy 1946–47 telén hozzávetőleg 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban Csehországba, s váltak vétlenül hontalanná, ami sok esetben tragédiákhoz vezetett...!
Megjelent a Magyar7 2021/49. számában.
