Több évtizede már annak, hogy közös alma materünket, a királyhelmeci gimnáziumot elhagyva magyar–angol szakon végeztél Pozsonyban. Azoknak, akik kevéssé ismerik tevékenységedet, légy szíves mutasd be az eltelt szűk három évtizedes életutadnak a korszakait, terméseit.
Az egyetem befejezése után Pozsonyban maradtam, ahol máig is élek és alkotok. Kezdetben tíz éven át tanítottam. Verseket, novellákat már akkor is írtam, megjelentek könyveim. Dalok akkor még nem születtek. Ellenben jó pár éve szinte már csak a dalok foglalkoztatnak igazán. Alkotok, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt írok, sorba megjelentetve a dalokat lemezeken. A fellépések, kon-certek töltik ki azóta mindennapjaim, a tanítást már abbahagytam. Fiaim születését követően adták magukat a gyerekdalok.
Gondolom, a nagyvárosi nyüzsgést hátrahagyva a gyerekeiddel szívesen jöttetek haza szüleidhez is, ebbe a gyönyörű nagy kertbe. Netán ez a közeg is inspirálta gyermekdalaidat?
Természetesen, nem véletlen a Volt egy kertem lemezcím sem. Ez a kert, az itteni élmények, az itt eltöltött nyarak emlékeinek hatására is születtek dalok. Emlékszem, például a Mondjad, mondjad Lilike című dalocska egy szép nyári délutánon, spontán született. Főzés közben, a pozsonyi konyhám kellős közepén is összeállt egy borsófejtős dalocska. Inspirációval nincs gond, folyamatosan különböző élményekben van részem, ezekből bőven merítkezhetek.
Verseket már gimnazistaként is írtál? Voltak a fiók mélyén lapuló alkotásaid is?
Igen, írtam. A fiókról gyerekkori verseim jutnak eszembe. Ezeket jól eldugtam, hogy senki ne találja meg. Csak arra emlékszem, hogy ibolya volt benne, ami most is feltűnik, a többi virággal együtt. A kert témaként tényleg régen belém vésődött.
A királyhelmeci felnőtt közönség is láthatta egy zenés előadói estedet, illetve a Csemadok helyi alapszervezete ezt megelőzően a Szél, szoknya, tenger című versesköteted kapcsán is szervezett veled egy beszélgetős estet.
Természtesen egyetlen körutamból sem szeretném kihagyni szülővárosomat. Az említett felnőtt zenés estemen egy cimbalmos társam kísért, ezt a repertoárt jelenleg nem éneklem, de örülök, hogy még éppen a járványt megelőző hónapokban sikerült a koncertkörutat megejteni. Remélhetőleg lesz még rá alkalom. Valahogy állandóan változó, mozgásban lévő dolog a dalok világa. Mindig új dalok születnek, újabb lemezek és fellépések készülnek. Az akkori cimbalmos társam helyett egy másik zenésszel dolgozom együtt, pluszban társult egy harmadik tag is, így már az elmúlt egy évben trió-ban álltunk színpadra a felnőtteknek szánt koncertjeinken.
Honnan ez a sokszínűség?
Mindig is fontos elemként volt jelen nálam a változatosság. Ha a műfaját vesszük, a felnőtt repertoáromban vannak népi ihletésű dalaim, dzsesszbe hajlók, vagy akár olyanok, amelyekbe etno stílusú dzsessz elemeket szőttem, de vannak sanzonosak, kicsit poposabbak is. Elemeiben komolyzenei taktusok is előfordulnak, egyedül a rock nem hat rám inspirálóan. A közelmúltban elkészült felnőtt lemezen kicsit „télies” hangulatú, komolyzenei elemeket tartalmazó dalokból dzsesszbe vált a hangulat, majd swing és etnodzsesszes dalok követik, amolyan tarka kollázsként válogatva, s a végén poppal zárul.
Vajon ki vagy mi inspirált ezen az utadon, mert tudom, hogy az irodalom kicsi korodtól jelen volt családotok mindennapjaiban.
Valóban természetes módon érintett meg az anyanyelv szeretetén át idővel az irodalom is. Nyilván elsőként magyarszakos édesanyám hatott rám. A nagybátyám, Dobos László pedig mint alkotó irodalmár, nagy élmény volt kislány korom óta. Rendszeresen járt Királyhelmecre, mindig nagyon vártuk, örültünk értékes társaságának.
Hogyan születnek dalaid? Előbb versként összeállnak a szavak, a rímek és utána a dallam, netán fordítva?
Mindig egyszerre áll össze, soha nem válik nálam ketté a zene és a szöveg. Eleve dalokként születnek, nem megzenésített versekként.
A koncertedet követően, az óvónőtől megtudtam, hogy a Volt egy kertem CD-det az óvodában már hallgatták, ismerték.
A járványidőszak előtt már összeállt az anyag, akkor jártam is zenész társaimmal fellépésekre, amiket a korlátozások idején szüneteltetnünk kellett. Időközben a stúdióban felvettük a zenei anyagot, így most már úgy tudtam jönni erre a keleti körutamra, hogy az óvodákban a gyerekek velem együtt énekelhetnek, mert ismerhetik a dalokat. Kicsit változtattam a fellépések szerkezetén, ami tulajdonképpen csak a dalok sorrendjét érintette, letisztultabbá, kerekebbé téve az egészet. Az interaktív részek, a dinamikus váltakozások természetesen megmaradtak, továbbra is fontos elemként.
Vagyis a lezárások időszakának kreatív kihasználásaként értelmezhetjük a lemezfelvételeket?
Nem éppen, mert sikerült még azt megelőzően rögzíteni az anyagot. Épp csak magát a kiadást, a lemez megjelenését érintette ez az időszak. A betervezett fellépések elmaradtak, egy online-bemutatója volt ugyan a lemeznek, de azt nem igazán élveztem. Hisz a lényeg, pont a gyerekek közvetlen jelenléte hiányzott, a visszacsatolás, a közös élmény. Ez a fellépések sava-borsa. Aranyos volt egy mostani koncertünket követően az a kisfiú, aki odajött hozzánk. Először látott, hallott gitárt élőben. Szerette volna egész közelről látni a hangszer húrjait és biztos maradandó élmény lesz számára, hogy meg is pengethette.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/24. számában.
